Tao-könyvek: Elveszejtés-közelítés

  • Nagy Norbert
  • 1996. november 28.

Könyv

Páratlanul szép kiadásban tette közzé tavaly a Farkas Lőrinc Imre Kiadó Lao-Ce Tao te kingjét. A kötet önmagában is kuriózum, hiszen megjelenésének gondosságával kirí a vásári förmedvények közül. Van súlya, illata, a tükre tetszetős, szedése keresztirányú, levegős, jólesik már kézbevétele is. Ráadásul nemcsak gyönyörködtetést ígér, hét nyelven közli az ősi alapszöveget, és magyarul egyszerre két verziót kínál: Hatvany Bertalannak az Újváry Griff emigrációs kiadónál 1977-ben napvilágot látott variánsát, továbbá Ágner Lajos fordítását, melyet 1943-ban az Officina adott ki.

Páratlanul szép kiadásban tette közzé tavaly a Farkas Lőrinc Imre Kiadó Lao-Ce Tao te kingjét. A kötet önmagában is kuriózum, hiszen megjelenésének gondosságával kirí a vásári förmedvények közül. Van súlya, illata, a tükre tetszetős, szedése keresztirányú, levegős, jólesik már kézbevétele is. Ráadásul nemcsak gyönyörködtetést ígér, hét nyelven közli az ősi alapszöveget, és magyarul egyszerre két verziót kínál: Hatvany Bertalannak az Újváry Griff emigrációs kiadónál 1977-ben napvilágot látott variánsát, továbbá Ágner Lajos fordítását, melyet 1943-ban az Officina adott ki.

Aki nem sinológus, és értetlenül mered a kalligrafikus írásjegyekre, aligha vállalkozhat az átültetési kísérletek érdemi vizsgálatára. Beéri annyival, hogy eltöprengjen a szövegvariánsok felett: vajon e kiadvány parádés külleme nem flastrom-e csupán, mutatós tapasz egy seben, melyet világunk szenvedett el? Mert ha igaz, amire e valóságos vagy mondai személy figyelmeztet, hogy minden mögött ott sejlik a kikezdhetetlen rend, és ha bölcsen akarunk eljárni, egyebet sem tehetünk, mint hogy ráhagyatkozunk, s nem kapálódzunk ellene, akkor mivel magyarázható vajon, hogy visszatérési kísérletünk a faragatlan fa állapotához, vagyis a feltételezett eredendő természetességhez minduntalan kudarcot vall, bármennyire óhajtjuk is, rafinériánktól csömörültek? A világ elvesztésének kísértő érzete ott munkál valamennyiünkben, akik úgy tanultuk, csak a nyitott társadalmak életképesek szemben a tao megkívánta zártakkal, és hasztalan birkózunk természetünkkel, hogy a kiegyenlítődés égi útjára térjünk szüntelenül növekvő egyenlőtlenségek között tekergő földi ösvényünkről. Vagy éppen a tao egyetemes törvényének hatályát igazolnák örökösen meghiúsuló próbálkozásaink a be nem avatkozás elvével, a kivételezettségünkről való önkéntes (valójában mind kényszerűbb) lemondással? Figyelmeztetéseit nem sikerül igazán felfognunk, még kevésbé a magunkévá tennünk, hasztalan buzgólkodik ezen a különféle felkészültségű, indítékú és célú lelkesültek hada. Gondolkodásunk lényegi egységének érvényre jutását minduntalan megzavarják az egymást követő korok és az egymástól érintetlen kultúrák fogalomképzésének eltérései, valamint az ismertetők észjárásának és céljainak tarka összevisszasága. Úgy is mondhatnánk, sajnálatosan kései korba születtünk, és végképp megfeledkeztünk a paradicsomról már. Nemcsak az erényről mondtunk le, az emberség sem a miénk többé, az igazságosság kiveszett, sőt a szertartásosság is múlóban, káoszba hulltunk. Ékesen példázzák ezt a zöldesrózsaszín planétatudat "kifejlesztésének" ábrándjai éppúgy, mint Az út és erény könyvének lefordítására tett félsikerű erőfeszítések.

Ne sajnáljuk a fáradságot, vegyük le könyvespolcunkról a megelőző kísérleteket, például Tőkei Ferencét vagy Weöres Sándorét, tegyük mellé akár az újra publikált 1907-es Stojits Iván-féle (Szinnyei Sztojitsként ismeri) teozófus szövegmagyarázatot - hogy néhányat említsünk csupán a közkézen forgó magyarítások sokaságából -, és bizakodó derűnk máris odavész. A tao feltételezett ősbirodalma után a Tao alapszövege (ha volt olyan egyáltalán) is elveszett számunkra, a különféle rekonstrukciós kísérletek összeolvasása során alig találunk közös mozzanatot. Mintha annyi Tao léteznék, ahányan forgatják. Igazuk lehet a korabeli kínai nyelv sajátos többértelműségére hivatkozó szakértőknek, ám a fordítói alázat hiánya éppoly szembeszökő. Mindenki a saját művét írja, és többet árul el személyes ambícióiról, mint arról, amit munkába vesz. (Az eredeti jelentőségét bizonyíthatja ez is: lám csak, hányan szeretnék hozzámérni magukat.)

A szövegkritika hiánya szembeötlő. Tőkei él vele egyedül, vállalkozása mégsem szerencsés, mivel beszorul a képszerű kínai és az egzaktságra törekvő európai filozófiai műnyelv satujába. Ráadásul alig titkolt várakozással tekint a dialektikus és történelmi materializmus nézeteinek igazolódására. Dupla bogjainak kioldása Weöres Sándorra maradt, akinek sikerült megszabadítania szövegét nyomasztó ideológiai előföltevéseitől, ám ő meg poézisként fogta föl a tanítást, és költői eszközökkel igyekezett visszatalálni az őseredetihez. Lírája felragyog ettől, a filozófiára viszont árnyék borul.

Stojits Iván próbálkozása balsikerű. Nyelve erőtlen, és a szerző még Tőkeinél is elfogultabb. Már-már parodisztikus buzgalommal bizonygatja a misztikus gondolkodás történelmi folytonosságát, ami nem volna baj, ha ezenközben nem vétene a fordítói normák ellen. Bizonyos szövegrészeket egyszerűen kihagy, másokat megengedhetetlen kor- és helyzetidegenséggel tolmácsol ("Mi a nagyobb rossz: lelked elkárhozása vagy földi kincseidnek elpusztulása?" - írja például némi anakronizmussal a 44. fejezetben). Magyarázatait is jobbára a kereszténység eszmevilágából meríti, ami abszurd. Vélhetően így szeretné e földben meggyökereztetni a taót, vagyis szándéka inkább meggyőzés, mintsem feltárás, ismertetés. A hétnyelvű kiadás szerkesztője ellenben jó érzékkel párosította Hatvany és Ágner fordítását, mivel az első frappírozó hajlandóságát a második aprólékos pontossága ellensúlyozhatja. Természetesen ugyancsak elütően értelmezik a szöveget, nemegyszer ellentétesen fogják föl (mint például a 72. fejezet esetében, amit egyikük személyhez szóló tanácsként, másikuk pedig egy közösség vezetőjéhez szóló intésként fordít).

Ha ötször olvassuk ugyanazt, ötször olvasunk mást - ez is tao. Aki mostoha viszonyaink közepette haszontalanságnak véli, és vonakodik a homályba vesző múlt ilyetén firtatásától, vegye elő ismét a 75. fejezetet:

Éhes a nép, mert adóját

a hatóság felzabálja:

hogyha éhes, ezért éhes.

Lázad a nép, mert a dolgát

a hatóság igazgatja:

hogyha lázad, ezért lázad.

Nem fél a nép a haláltól,

úgysem hagyják nyugton élni:

hogyha nem fél, azért nem fél.

Mire jó az ilyen élet?

Bölcs, kinek nincs kedve élni.

Nagy Norbert

Lao-ce: Tao te king

1. In seven languages, 82 l., 2200 Ft (Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1995)

2. Külföldi kútfők nyomán összeállította, bevezetéssel és magyarázattal ellátta Stojits Iván, 106 l., 440 Ft (Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1996)

3. Kínai filozófia - Ókor, második kötet

Válogatta, fordította, a bevezetéseket és jegyzeteket írta Tőkei Ferenc (Akadémiai, 1980)

4 Az út és erény könyve

Tőkei Ferenc prózafordítása nyomán Weöres Sándor fordította (Magyar Helikon, 1980)

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.