A banktisztviselő és fotográfus Tolnainé gondozónőként bujkált ’44/45-ben a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész alapította Jó Pásztor Bizottság gyermekotthonaiban. Az ezekben az években írt, de máig kéziratban rejtőzött memoárnaplójából készült Óvoda az óvóhelyen című könyv e séta apropója. A kötet, mint a felolvasott részletekből is kiderült, valójában „orfikus” irodalom: a szerző, mint egy budai Euridiké a kényszermunkára hurcolt férjének címezte tudósításait. Pokolból a pokolba: plasztikusan, de ironikus hangon.
A napló és a gyermekmentés helyszínein vezette végig a közönséget Szegő János, a Magvető szerkesztője és Laborczi Dóra újságíró, Sztehlo-kutató, megpróbálva feleleveníteni a Jó Pásztor intézményeinek hétköznapjait, valamint alakot és hangot adni az eddig aligha ismert krónikásnak. Szegő diktálta a tempót, a rengeteg információ mellett műelemzést adva, s rendre valami aktuális poénra hegyezve ki a mondandóját. Laborczi lágyan fújta az olykor stand-upos hangulathoz a hátszelet, azaz a Sztehlo-történet hátterét, miközben a gyaloglóizmainkat is megmozgattuk rendesen a Várba vezető lépcsőkön. A két guide profin adta át egymásnak újra és újra a szót, ügyesen túljutva a mikroport és maszk okozta kényelmetlenségeken. Frissítő szellemi élmény egy-egy ilyen séta, de ha már technika, jó volna, ha az archív képeket nem körbeadogatva, hanem mondjuk egy ennél némileg korszerűbb, saját mobilra letölthető applikáció segítségével nézegethetnénk.
Szeptember 12.
