Régi adósságát törleszti az ifjúsági, gyerek- és tökmagirodalom, amennyiben végre valaki szólni kíván az elalvás előtti villanykapcsolóhangokról. Például a gyerekszoba halk és szerény kis kattjának viszonyulásáról a biztosítékot is leverő konyhai kapcsoló nagy KATT!-jához, nem is beszélve a nappali villanykapcsolójának tárgyszerű, kijelentő módban elhangzó középkattjáról. És ez még csak a kezdet, a kattrendszer ismertetése után jönnek a sötétek: van, ugye, a vaksötét, amire kár lenne több szót pazarolni, és van a másik, ami színre ugyanúgy fekete, de nagyon érdekes lények lakják. Brit tudósok például egyszer felfedeztek egy eltűntnek hitt, magányos térdzoknit, amely a párjától távol, a villanyoltás után beálló sötétben önálló életre kelt, és ijesztő csúszómászóvá változott a Kresz Géza utca 38.-ban. Tudomásunk szerint Dániel András nem brit tudós, de még náluk is jobban ismeri az alváshoz készülő gyerekszobák lénykészletét, amelyben előkelő helyen szerepelnek a frankák és krippek. Ezek között a kizárólag kigúvasztott gyerekszemmel látható éjlények között sok a mókamiki, egy példát a szerző is hoz: megtudjuk, hogy különösen a frankák hajlamosak a tudósok megviccelésére, a csúcsértelmiségieknek jobb velük vigyázni. A frankák sorsközösségben élnek a talán szavahihetőbb krippekkel, ami azt jelenti, hogy egyaránt rettegnek Lajoséktól, akik madarak, és a radiátor mögött laknak… Ahány ház, annyi alváshoz vezető út, Dániel Andrásé mindenképpen kiérdemli a legjobbaknak járó kis és nagy KATT-fokozatot.
Pozsonyi Pagony, 2020, 56 oldal, 4590 Ft
