Könyv

Szétszedett világ

Sopotnik Zoltán: Saját perzsa

  • Éles Árpád
  • 2012. szeptember 2.

Könyv

"Kamu az ember" - állítja Sopotnik Zoltán negyedik kötetében. A "kamuság" azonban itt korántsem a szerzőt vagy szövegeit terheli, inkább arról van szó, hogy valami hibádzik: a grammatika, a keretek éppen csak látszólag, a látható világ viszont tényszerűen, felkavaróan esik szét előttünk, hazudja el önmagát.

Versnek, prózának nemigen nevezhetők a kötetben található, hol vékonyan középre rendezett, hol pedig margóig szedett szövegek. Itt-ott feltűnik egy rím, a Lassú társas című rész darabjai pedig kacérkodnak a régi anekdotizmussal, de mire műfajilag egyiket-másikat jólfésültnek, ismerősnek látnánk, ismét szétgurulnak a motívumok a négy égtáj felé. Hiszen a valóság - sugallja a könyv - kritikán aluli, rendezhetetlen, éppen ezért csak ábrázolni lehet. "Mondatok forognak bennem, melyekkel kíméletlen időszakokat szoktam eltolni magamtól" - vélekedik a nyelvről A metafora széle című szöveg. A szerzőnek nem kenyere a formai erőszak, ha egy kép élménye véget ér, a mondatot is hagyja nagyvonalúan elsorvadni. A szabályosság, a műfaji mércék úgy látszik, nem illenek szétszedett világához. Sopotnik sorra veszi a valóság prózai és kísérteties darabjait, hogy felmutassa, napjaink és az elmúlt évtizedek hogyan torkollanak a semmibe, miközben a látványsemmiségét valósággá gyúrja: "Sok jelentése van most a semminek." Amit bemutat: rendszerváltó magyar iparváros, "töpörtyűszagú" Kádár-korszak, üvegfúvó szláv ősök aranykori nyomora, vagy éppen egy udvarló SS-tisztnek baltanyéllel kokit adó nagymama története. De ide illeszthetők a fiatalkori évek, ipari gyakorlatok délutánjai is: "Punks not dead" - szólal meg benne a csendháborító nosztalgia.

Minden életérzést a konkrétumokig soványít valamilyen szövegerő, az irónia pedig már csak egy álombéli boltban kapható, ahol egy rokon, Gizi néni kínálja ötlettelen íróknak. A világban emellett védelemre is szükség van: sokszor felbukkan a könyv képzelt hőse, a perzsa, aki egy űrhajógázolás után kísértetként bolyong ókori sisakjában, jár vissza az elbeszélőhöz gyerekkora óta. A Lassú társasban átlép a falon, és a kezébe nyomja beteg testvérének kórházi jelentését. A Lampionok ma című szövegben pedig csak sisakjait látni, amik a faágakon lógnak. Jelenlétét a gyakori találkozás miatt az elbeszélő olykor már magáról sem tudja lehámozni. "A nevem kísértet. Sopotnik. Tolom, akár a biciklit, (...) amiről minduntalan lejön a lánc."

E költészet ereje valahol ebben a "perzsaság"-ban, a látomások összekapcsolódó mezőjében rejlik. Ez okozza azt a kettősséget, hogy Sopotnik szövegei első olvasatra ugyan a zavaró szétesés hatását keltik, de a kötet egésze a refrénekben fészkelő démonokkal mégis összefüggő élményt biztosít. A szerző szerint a rendszeres szövegírás jó orvosság migrén ellen.

Libri, 2012, 200 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.