Visszajátszás

Kondor Vilmos: Budapest noir

  • Bárány Tibor
  • 2008. június 5.

Könyv

"Mit figyelt meg maga?" - kérdezi a regény főhősét, Gordon Zsigmondot a Budapest noir egyik első jelenetében meglehetős éllel szerelme, Eckhardt Krisztina, majd hozzáteszi: "Csapnivaló detektív vált volna magából." (A későbbi fejlemények persze nem az ifjú grafikusnőt igazolják: Gordon annak rendje és módja szerint fényt derít a rejtélyre, bűnügyi újságíróból vérbeli nyomozóvá válik.) Ám ugyanezt a kérdést - jóllehet sokkal szelídebben, és talán kerülve a magázódást - az olvasó is feltehetné önmagának: mivel a Budapest noir elbeszélője mindvégig nyílt lapokkal játszik, így ha figyelmesen haladunk előre a szövegben, nem csupán arra deríthetünk fényt, miért kellett meghalnia egy zsidó lánynak 1936 őszén a regénybeli Budapesten, hanem az is világossá válik, milyen irodalmi minták alakítják ki és korlátozzák a szereplők és az elbeszélő mozgásterét. És a regény titka ezúttal (is) lényegesen izgalmasabb, mint a detektívtörténet megfejtése.

Gordon Zsigmond jókor van jó helyen: egy hard-boiled detektívregény hőseként nyomoz a fiatal lány gyilkosai után - azaz egy olyan műfaj jellegzetes figurájával találkozunk az első oldalakon, amely mind ez ideig hiányzott a magyar krimiirodalom (valljuk be szomorúan: kissé szegényes) történetéből. Gordon Zsigmond ízig-vérig az amerikai "kemény krimik" nyomozója: egyik cigarettát szívja a másik után, vedeli a whiskyt (ha lehetősége nyílik rá az e tekintetben szűkös magyar viszonyok között), bátran használja az öklét, amikor a helyzet úgy kívánja (és természetesen időnként úgy kívánja). Csupán belekeveredik a gyilkossági ügybe, saját szakállára kezd nyomozni, kisvártatva az ő élete is veszélyben forog; és talán mondani sem kell, hogy a szálak végül a felsőbb körökhöz vezetnek el. A felsőbb körökhöz, amelyek befolyásos tagjai (jelen esetben egy dúsgazdag, kikeresztelkedett üzletember, valamint a Horthy-rendszer titkosszolgálatának vezetői) a leggátlástalanabb eszközök alkalmazásától sem riadnak meg, ha politikai vagy gazdasági érdekük ezt diktálja.

Gordon Zsigmond tehát Philip Marlowe vagy Sam Spade közeli rokona, ám a Budapest noir elbeszélője nem bíz mindent csupán a felszíni hasonlóságra: megtudjuk, hogy Gordon korábban pár évig a tengerentúlon élt - éppen akkortájt, amikor a hard-boiled krimi megszületett Amerikában. Izgalmas és átgondolt irodalomtörténeti játékkal van tehát dolgunk: a Budapest noir azt mutatja meg, mi történt volna, ha a magyar szórakoztató irodalom a múlt század első harmadában szinkronba kerül a legfrissebb nemzetközi fejleményekkel. Gordon nyomozását nem csupán az hátráltatja, hogy a lány gyilkosának felbujtói minden elképzelhető módon akadályozzák az igazság kiderítését, hanem az is, hogy a Budapest noir szereplői nem nagyon értik a férfi viselkedését - hogyan is érthetnék, ha egyszer Gordon krimirajongó titkárnője is csak az Athenaeum Detektívregénytár füzeteiből szerzi az ismereteit?

Olykor persze az az érzésünk támadhat, hogy Kondor Vilmos túlzott vehemenciával fog neki a magyar nyelvű, magyar környezetben játszódó hard-boiled detektívregény megteremtésének: a mára már jól ismert klisék néhol kissé monoton ismétlődése miatt a szöveg helyenként műfajparódiába hajlik. Noha Kondor mindent megtesz a tökéletes illúzió felkeltésének érdekében (egyebek közt hosszú, jelöletlen idézeteket épít a szövegbe, amint erre már egy internetes blog szerzője is felhívta a figyelmünket: http://www.urbanlegends.hu/2008/05/23/vendegszoveg_esterhazy_kondor_agave_kulcsar-szabo_forgacs_zsuzsa/), a Budapest noir nem idézi meg a műfaj klasszikusaira jellemző filozófiai mélységet. Gordon cinizmusa nyomába sem ér Philip Marlowe-énak: ő nem a világ kaotikus működésének egzisztenciálisan kiszolgáltatott figura, aki a maga sajátos módján megpróbál legalább részleges boszszút állni az áldozatok értelmetlen haláláért - nem, Gordon az emberek sorsára kíváncsi, amelynek az erőszakos halál csupán az egyik lehetséges "végállomása". A Budapest noir világképe a műfaji követelményeknek megfelelően reménytelenül sötét, a regény oldalain az elviselhetetlen nyomor, a társadalmi és érzelmi kiszolgáltatottság számtalan formájával találkozunk - ám ezt a reménytelenséget igen gyakran oldja valamifajta anekdotikus kedélyesség. (Gordon amúgy rendkívül rokonszenves nagyapjának lekvárfőzési mániáit például a kelleténél talán részletesebben sikerül megismernünk.)

Szerencsére mindezért bőven kárpótolják az olvasót a Budapest noir erényei: a jó ütemben pergő cselekmény, a korabeli Budapest mindennapi életének finom és szórakoztató ábrázolása (a szövegben sajnos maradt pár hiba), Gömbös Gyula groteszk és hátborzongató temetési szertartásának magával ragadó leírása, vagy a remek, ironikus zárójelenet. A magyar környezetben játszódó, magyar nyelvű hard-boiled detektívregény világa szemmel láthatóan sokkal politikusabb, mint amerikai rokonáé. Kondor komolyan veszi a feladatát, ügyel rá, hogy későbbi ismereteinket ne vetítse rá a szövegre. (Jóllehet megtehetné, hiszen mellékszereplőként egy pillanatra még a fiatal Gerő Ernő is feltűnik az egyik fejezetben.) Nem csupán eljátssza, hogy regényével betölt egy kétségkívül létező irodalomtörténeti űrt, hanem valóban megpróbálja visszamenőleg megteremteni a magyar nyelvű hard-boiled detektívregény műfaját. Egy (mégoly ügyes) műfaji fecske azonban nem csinál irodalomtörténeti nyarat, várjuk tehát a folytatást.

Agave Kiadó, 2008, 200 oldal, 2480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.