Az MTI nem volt hajlandó lehozni a nekik (is) szóló levelet, ezért mi teljes terjedelmében közöljük

  • narancs.hu
  • 2018. március 4.

Közlemény

A Nyilvánosság Klub nyílt levele a kollégáknak.

Nyílt levél a „közszolgálati” média munkatársaihoz

Kedves Kollégák!

A Nyilvánosság Klub Magyarország legrégebben alakult civil szervezete. 1989-ben, mi, újságírók, szerkesztők, médiakutatók azért hoztuk létre, hogy aktívan közreműködjünk a szabad véleménynyilvánítás intézményes kereteinek létrehozásában, a diktatúra tájékoztatási monopóliumának lebontásában, a médiapluralizmus megteremtésében. A rendszerváltás idején, a demokratikus átmenet során a közvélemény objektív, elfogulatlan, sokoldalú tájékoztatásában úttörő szerepet játszott az akkor még monopolhelyzetben lévő, ám a politika nyomása alól fokozatos felszabaduló közmédia. Az ott dolgozó újságírók példát mutattak más szakmák képviselőinek is bátorságból, szabadságszeretetből, a demokrácia iránti elkötelezettségből.

Az 1990 és 2010 között eltelt két évtized során a közszolgálati média hol inkább, hol kevésbé sikeresen, de igyekezett megfelelni azoknak a közszolgálati követelményeknek, amelyek egy demokratikus jogállamban az adófizetők pénzén fenntartott médiumtól elvárhatóak.

2010 óta azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Mára oda jutottunk, hogy a közszolgálati média – a pártállami diktatúra idejét idézve – a köz szolgálata helyett ismét a hatalom szócsövévé vált, kizárólag a kormánypártok érdekeit és elvárásait tartja szem előtt, és a közönség tájékoztatása helyett a kormánypártok propagandagépezeteként működik. A kormánypropaganda első számú kiszolgálójaként aktívan részt vesz a félelem- és gyűlöletkeltésben, fertőzi a közvéleményt, embert ember ellen uszít, rombolja a társadalmi morált. Elfogult, pártos, egyoldalú politikai tájékoztató tevékenysége nemcsak a demokratikus nyilvánosság működésének alapvető normáit, hanem a rá vonatkozó törvényeket is sérti. Nemcsak a politikai tájékoztató, hanem a kulturális, ismeretterjesztő, sőt a szórakoztató tevékenységét is a kormánypártok elvárásaihoz igazítja. A műsorok tartalmából egyértelműen kiderül, hogy a közmédiában felszámolták az újságírók és szerkesztők autonómiáját, kiölték az újságírószakma lelkét. Ezt támasztják alá a megfélemlített munkatársak név nélkül tett nyilatkozatai is.

A jelenlegi kormány által elfogadott médiatörvény szerint a közszolgálati média feladata „a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, az eltérő vélemények ütköztetése, a közösség ügyeivel kapcsolatos viták lefolytatása, a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleménynyilvánításhoz való hozzájárulás, sokszínű, gazdag választékú, többféle értékrendet bemutató műsorok közzététele”. Magyarországon ma a közpénzekből fenntartott média folyamatosan megszegi a működésére vonatkozó jogszabályokat, a műsorok tartalma a törvényben előírt egyetlen normának sem felel meg.

Tisztában vagyunk azzal, hogy napjainkban milyen súlyos egzisztenciális kockázatokkal jár, ha az állam irányítása vagy befolyása alatt álló intézmények munkatársai felemelik szavukat az elnyomás ellen, a szakmai normák, az egyén autonómiája érvényesülése érdekében. Mégis azt gondoljuk, hogy napjainkban csak Önök lehetnek azok, akik együttesen fellépve megpróbálják megvédeni a közszolgálat és a közszolgálati újságírás maradék becsületét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.