Kiállítás

Bálványok és árnyékok

El Kazovszkij: Bálványállítás

Kritika

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

A Magyar Nemzeti Galériában éppen tíz éve megrendezett posztumusz tárlata, A túlélő árnyéka a maga harmincezres látogatószámával az intézmény történetének egyik legnépszerűbb egyéni kiállítása volt. Sajnos jelenleg az életművét gondozó alapítvány nem igazán aktív, a Várfok Galériában hét éve volt utoljára kiállítása, úgyhogy a Godot jókor lépett, amit a fokozott érdeklődés vissza is igazol.

A művészet El Kazovszkij számára széles alkotóterep volt, és a festészet után az irodalom állt hozzá a legközelebb. Noha Leningrádban született, művészettörténész anya és fizikus apa házasságából, és csak 15 évesen, 1965-ben költözött Budapestre, verbálisan nagyon pontos és erős volt. Saját szavaival élve „az ereiben is nyelv folyt”. Hagyatéka egy megkerülhetetlen interdiszciplináris művészt, intenzív és szélesen látó alkotót mutat, aki minden elismerést megkapott, kortársai részéről is egyöntetű elismerés és konszenzus övezte tevékenységét, és aki mindig felvállalta fájdalmait, a sebezhetőségét is.

A Godot Galéria tetőtéri tere nem a legalkalmasabb méretű és elrendezésű tér El Kazovszkij nagy levegőt, széles falfelületeket igénylő munkái számára, arra viszont meglepően alkalmas, hogy olyan légkört teremtsen, amelybe belépve mintha egy saját mitológia belső szentélyébe érkeznénk. A címválasztás elsőre játékosnak tűnhet, ám gyorsan világossá válik, hogy El Kazovszkij művészete valóban bál­vány­állítás volt: újra és újra felépített, összetett világképek teremtése, ahol a képek, figurák és szimbólumok mind-mind a saját univerzumuk törvényei szerint léteznek.

A tárlat egyik erőssége, hogy nem kronológiai rendben vezet végig az életművön, hanem motívumokat, érzéseket, gondolatokat helyez egymás mellé. A korai grafikák lírai törékenysége mellett ott vannak a monumentális festmények harsány színei, a mitikus kutyák és balerinafigurák, amelyek egyszerre groteszkek és felemelők. Ezekben a visszatérő alakokban ott rejlik a művész személyes vallomása az identitásról, a vágyról, az emberi létezés magányáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.