Kiállítás

Curtis, az etalon

Friedrich Barnabás: Kelet-Európa a negyedem

Kritika

A belvárosi kerületek nagykörúton túli, jó közlekedésű, de kevésbé frekventált részein található üzlethelyiségek jellege és profilja folyamatosan változik, elég csak a Rózsa utca–Aradi utca–Izabella utca–Andrássy út által határolt kicsiny rész egykori legendás helyeire gondolnunk.

A hetvenes években a képzőművészeti főiskolások akcióinak is helyet adó, kényelmetlen, piros puffjairól is ismert Rózsa presszó már egy ideje olasz étterem, a minősíthetetlen, de olcsó alkoholkínálatáról ismert Csibi borozó az étteremhez tartozó pince. Az idegenrendészet épülete apartmanház, az egészségügyi, hallást vizsgáló „centrum” helyét egy reggeliztető „bár” hasznosítja. A Rózsa utcai idősotthon szomszédságában lévő temetkezési intézet helyére egy laptopokat értékesítő cég lépett, amely előtte a pont szemben levő üzletet bérelte, amely előtte nemzeti dohánybolt, később szőnyegbolt volt, ma pedig éppen egy kisállatokra szakosodott üzlet halódását követhetjük végig. Régi bútordarab a kozmetikus, a Kolibri Fészek, de már van férfifodrász (barber) és két apró cukrászda meg egy kitartó, bár időközben tulajdonost váltó kisbolt is. A második világháború után bezárt kicsi mozi helyiségeit, sok-sok próbálkozás után egy vietnámi (vagy koreai) „mindenbolt” hasznosítja, a Pikszis pedig egy volt ügyvédi közösség „lerakatának” a mai birtokosa (a mellette levő kisegyház imatermét viszont már legalább tíz éve használják).

Mindezeket azért is fontos leszögezni, mert a Pikszis Kultúrpontban látható kiállítás egyik „üzenete” épp az, hogy a rendszerváltás óta semmi sem változott, hogy szüleink, nagyszüleink vizuális kultúrához való viszonya mint­egy determinálja, hogy mi magunk miként viszonyulunk a világhoz.

Friedrich Barnabás a nosztalgiába révedést szándékoltan a kiállítás középpontjába állította. A művész 1998-ban született Ajkán, „két világ” között telt a gyerekkora. Ez a generáció még láthatott ugyan bizonyos, ma már kultikussá vált, jóval korábbi generációk alapélményéhez köthető rajzfilmeket, mert azokat DVD-n még meg lehetett vásárolni, de közben már ömlött rájuk a magyar és külföldi televíziós műsorok néhol igen elborzasztó kínálata. Ez áll a tárgykultúrára is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.