Curtis, az etalon

Friedrich Barnabás: Kelet-Európa a negyedem

A belvárosi kerületek nagykörúton túli, jó közlekedésű, de kevésbé frekventált részein található üzlethelyiségek jellege és profilja folyamatosan változik, elég csak a Rózsa utca–Aradi utca–Izabella utca–Andrássy út által határolt kicsiny rész egykori legendás helyeire gondolnunk.

A hetvenes években a képzőművészeti főiskolások akcióinak is helyet adó, kényelmetlen, piros puffjairól is ismert Rózsa presszó már egy ideje olasz étterem, a minősíthetetlen, de olcsó alkoholkínálatáról ismert Csibi borozó az étteremhez tartozó pince. Az idegenrendészet épülete apartmanház, az egészségügyi, hallást vizsgáló „centrum” helyét egy reggeliztető „bár” hasznosítja. A Rózsa utcai idősotthon szomszédságában lévő temetkezési intézet helyére egy laptopokat értékesítő cég lépett, amely előtte a pont szemben levő üzletet bérelte, amely előtte nemzeti dohánybolt, később szőnyegbolt volt, ma pedig éppen egy kisállatokra szakosodott üzlet halódását követhetjük végig. Régi bútordarab a kozmetikus, a Kolibri Fészek, de már van férfifodrász (barber) és két apró cukrászda meg egy kitartó, bár időközben tulajdonost váltó kisbolt is. A második világháború után bezárt kicsi mozi helyiségeit, sok-sok próbálkozás után egy vietnámi (vagy koreai) „mindenbolt” hasznosítja, a Pikszis pedig egy volt ügyvédi közösség „lerakatának” a mai birtokosa (a mellette levő kisegyház imatermét viszont már legalább tíz éve használják).

Mindezeket azért is fontos leszögezni, mert a Pikszis Kultúrpontban látható kiállítás egyik „üzenete” épp az, hogy a rendszerváltás óta semmi sem változott, hogy szüleink, nagyszüleink vizuális kultúrához való viszonya mint­egy determinálja, hogy mi magunk miként viszonyulunk a világhoz.

Friedrich Barnabás a nosztalgiába révedést szándékoltan a kiállítás középpontjába állította. A művész 1998-ban született Ajkán, „két világ” között telt a gyerekkora. Ez a generáció még láthatott ugyan bizonyos, ma már kultikussá vált, jóval korábbi generációk alapélményéhez köthető rajzfilmeket, mert azokat DVD-n még meg lehetett vásárolni, de közben már ömlött rájuk a magyar és külföldi televíziós műsorok néhol igen elborzasztó kínálata. Ez áll a tárgykultúrára is.