Kiállítás

Curtis, az etalon

Friedrich Barnabás: Kelet-Európa a negyedem

Kritika

A belvárosi kerületek nagykörúton túli, jó közlekedésű, de kevésbé frekventált részein található üzlethelyiségek jellege és profilja folyamatosan változik, elég csak a Rózsa utca–Aradi utca–Izabella utca–Andrássy út által határolt kicsiny rész egykori legendás helyeire gondolnunk.

A hetvenes években a képzőművészeti főiskolások akcióinak is helyet adó, kényelmetlen, piros puffjairól is ismert Rózsa presszó már egy ideje olasz étterem, a minősíthetetlen, de olcsó alkoholkínálatáról ismert Csibi borozó az étteremhez tartozó pince. Az idegenrendészet épülete apartmanház, az egészségügyi, hallást vizsgáló „centrum” helyét egy reggeliztető „bár” hasznosítja. A Rózsa utcai idősotthon szomszédságában lévő temetkezési intézet helyére egy laptopokat értékesítő cég lépett, amely előtte a pont szemben levő üzletet bérelte, amely előtte nemzeti dohánybolt, később szőnyegbolt volt, ma pedig éppen egy kisállatokra szakosodott üzlet halódását követhetjük végig. Régi bútordarab a kozmetikus, a Kolibri Fészek, de már van férfifodrász (barber) és két apró cukrászda meg egy kitartó, bár időközben tulajdonost váltó kisbolt is. A második világháború után bezárt kicsi mozi helyiségeit, sok-sok próbálkozás után egy vietnámi (vagy koreai) „mindenbolt” hasznosítja, a Pikszis pedig egy volt ügyvédi közösség „lerakatának” a mai birtokosa (a mellette levő kisegyház imatermét viszont már legalább tíz éve használják).

Mindezeket azért is fontos leszögezni, mert a Pikszis Kultúrpontban látható kiállítás egyik „üzenete” épp az, hogy a rendszerváltás óta semmi sem változott, hogy szüleink, nagyszüleink vizuális kultúrához való viszonya mint­egy determinálja, hogy mi magunk miként viszonyulunk a világhoz.

Friedrich Barnabás a nosztalgiába révedést szándékoltan a kiállítás középpontjába állította. A művész 1998-ban született Ajkán, „két világ” között telt a gyerekkora. Ez a generáció még láthatott ugyan bizonyos, ma már kultikussá vált, jóval korábbi generációk alapélményéhez köthető rajzfilmeket, mert azokat DVD-n még meg lehetett vásárolni, de közben már ömlött rájuk a magyar és külföldi televíziós műsorok néhol igen elborzasztó kínálata. Ez áll a tárgykultúrára is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.