Film

Egy nácisztikus személyiség

Andres Veiel: Riefenstahl

  • 2025. február 26.

Kritika

Leni Riefenstahlt ellentmondásos filmrendezőnek szokták nevezni, aki kétségtelen, olykor egyenesen zseniálisnak aposztrofált tehetségét rossz célok szolgálatába állította, pedig a képlet nem olyan bonyolult: életében és művészetében következetesen vezérelte saját becsvágya.

Mint egy tévéinterjúban mondta: szívesen csinált volna propagandafilmet Rooseveltnek vagy Sztálinnak is, de hát német lévén ugye Hitlertől kapott ilyen megbízást.

A róla készült felvételek tanúsága szerint nem kiemelkedő tehetségű, de annak idején vonzónak tartott táncosból előbb filmsztár lett (főleg a korban népszerű hegymászós filmekben kamatoztatta szerény színészi eszköztárát ellensúlyozó akrobatikus képességeit), majd filmrendező. Első munkája az őt felfedező és filmjeiben szerepeltető Arnold Franck modorában (és a több mint jó barát Balázs Béla forgatókönyvéből) készült Kék fény (1932) átütő sikere után kezd el közeledni Hitlerhez. A kölcsönös csodálat eredménye a filmtörténet talán legtöbbet kárhoztatott, technikailag tökéletes mesterműve, a nürnbergi nemzetiszocialista pártnapokról készült Az akarat diadala (1935).

A Führert egyértelműen népe megváltójaként idealizáló film emelte őt fel a filmvilág igen magasan jegyzett rendezői közé (korántsem csak a Harmadik Birodalomban). Az egyenruhás tömegek geometrikus alakzatai, a közöttük lévő térségben a szónoki emelvényre két, kissé mögötte haladó kísérőjével érkező Hitler, az alulról felvett markáns férfiarcok, a pontosan kiszámított, jelentőségteljes kameramozgások (több tucat operatőr dolgozott a filmben), a vágás tökéletes ritmusa, a beállított kompozíciók üres szépsége éppoly lenyűgözően hatott közönségére, ahogy hosszú ideig maga Hitler is elfogadott, sőt respektált államférfinak számított.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.