Nekiindul hát valamerre a fehér semminek, hogy mentse a bőrét, hogy élve megússza – nem csupán az elveszést, az egész életét. S míg araszol a hólepte erdőn-mezőn, megjelenik előtte (még inkább a néző/hallgató előtt) az idáig vezető út, mint amikor a halál előtt a mesék szerint lepereg az élet…
Mely élet fonalát ott vesszük fel, amikor True Brandywine (Wyatt Russell neves felmenőihez hív alakításában) – az egykori rodeólegenda egykor szépreményű fia – a bareback bronc szakág immár kifutóban lévő művelője, a masszív középmezőny közszeretetnek örvendő figurája Steve Earle Copperhead Roadjának kíséretében leesik a lóról, a szükséges nyolc másodpercet éppen hogy kitöltve. A film amellett, hogy tényleg olyan, mint egy countrydal, saját zenéjéhez is a műfaj karcosabb, outlaw-nak vagy austininak mondható ágából válogat, annak csillagait mozgósítja (Earle mellett Charley Crockett, Charles Wesley Godwin, Brent Cobb, Tyler Childers, s a néhai Merle Haggard számai szólnak, csupa nagy név). Vagy mondjuk úgy inkább, hogy a film olyan, mint egy countrydal. Egy bizonyos countrydal, közelebbről Ed Bruce 1975-ös Mammas Don’t Let Your Babies Grow Up to Be Cowboys című műve, amelyet aztán 1978-as közös lemezük slágereként Waylon Jennings és Willie Nelson tettek halhatatlanná. A neves dolgozat, mint az a címe is… khm, sugallja, azt veszi leltárba, hogy miért is ordas szívás a cowboyélet, s ebben a buzgalmában példamutatóan követi Carlyle Eubank filmje is.
Nos, azért nehéz a rodeós élet, mert az ember rendszeresen összetöri magát, akármilyen menő is, a végén, ami ugyebár másodpercek alatt áll be, kivétel nélkül leesik a lóról, s még mázlija van, ha csak csontja törik és nem rúgja fejbe, hasba, valagba az a vad ló (amely már rég nem a szó klasszikus értelmében vad, hanem kifejezetten a rodeón megejtendő balettra tenyésztett és trenírozott szerzet). Már fiatalon sincs egy épp csontod, jövőd sincs, mert isten tudja, mi lesz veled, ha már felrakni sem bírnak a lóra, mert abbahagyni sem bírod, hisz’ csak az a nyolc másodpercnyi adrenalin tart valamennyire formában, nélküle csak egy iszákos, kötekedő faszkalap vagy, mindenkinek, de még a szeretteidnek is egy púp a hátán. A fiatal True-t is húzza a családi háttér, az ugyancsak kevés jóval kecsegtető meló a zord atya farmján, aki bezzeg legenda létére is abba tudta hagyni a rodeózást anno, aki csak akkor tartaná valamire a nyomdokait járó gyermekét, ha az beállna tengerészgyalogosnak (Dennis Quaid felléptetése idősb Brandywine szerepében a világ- és filmtörténeti előzmények adta legtermészetesebb választásának tűnik). Ezen a nyomorúságon az igaz szerelem is csak ideig-óráig képes segíteni, a többszörösen sebzett vad elmar mindenkit magától. S közben látjuk reménytelen útján a hóban, fagyban, az erdőn fától fáig tapogatózva, leégett vadászkunyhók üszkös maradékában meghúzódva, utolsó szál szétázott gyufájától melegséget remélve.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
