Kiállítás

A képekbe dermedt vágy

Anna Daučíková: A tekintet nyelvtana

Kritika

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Magyarországon eddig nem volt önálló kiállítása, és eltekintve a Balázs Béla Stúdió 1999-es válogatásában (Közép-európai filmavantgárd) bemutatott filmjétől, először 2022-ben, a Ludwig Múzeumban láthattuk műveit (a gyűjteménybe 2018-ban került letétként négy munkája). Voltaképpen közel egy időben a művész nemzetközi „felfutásával”: a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria 2019-es „retrospektív”, összegző kiállítását követve a többi közt 2021-ben a prágai Rudolfinumban, 2022-ben a bécsi Sezessionban, 2024-ben pedig a londoni Tate Modernben mutatták be műveit.

A nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező kurátor, Páldi Lívia válogatása nem csupán ezen előzményekre támaszkodik, hanem a művész elképzeléseire is. A Trafó Galériában látható 11 munkából 9 a kilencvenes évek közepén, illetve második felében készült, mintegy kidomborítva azt a korszakot, amikor Daučíková elsőként vállalta nyilvánosan feminizmusát és „nem nemi heteronormatív identitását”, ami összegzése és egyben kiindulópontja művészi pályájának.

Daučíková a pozsonyi képzőművészeti akadémia elvégzése előtt egy underground, testközpontú performance-okra fókuszáló színházban dolgozott, majd üvegművészetet tanult – az üveg mint membrán, illetve a tér, a test és a mozgás iránti „elkötelezettsége” ebből az időszakból eredeztethető. A nyolcvanas évek elején szerelmét követve Moszkvába költözött, ahol külföldiként és titokban leszbikus (transznemű) személyként szinte csak magának készítette konceptuális fotómunkáit. Már ebben az időszakban megismerkedett a feminista elméleti irodalommal, kiterjedt olasz és ukrán feminista és ellenzéki kapcsolatokkal rendelkezett, és sikertelenül próbálta átműttetni magát a homoszexualitást el nem ismerő országban. „Nyolcéves koromban azt hittem, ha minden este egy bizonyos alakban fekszem le, a testem belenő majd ebbe az alakba” – írja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.

Ég és föld

Hol veszik leginkább semmibe a közigazgatásban dolgozók munkáját? Minden szektorban a budapesti bérek a legmagasabbak? Miért nem keresnek átlag egymilliót a Békés megyei informatikusok?