Kiállítás

A képekbe dermedt vágy

Anna Daučíková: A tekintet nyelvtana

Kritika

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Magyarországon eddig nem volt önálló kiállítása, és eltekintve a Balázs Béla Stúdió 1999-es válogatásában (Közép-európai filmavantgárd) bemutatott filmjétől, először 2022-ben, a Ludwig Múzeumban láthattuk műveit (a gyűjteménybe 2018-ban került letétként négy munkája). Voltaképpen közel egy időben a művész nemzetközi „felfutásával”: a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria 2019-es „retrospektív”, összegző kiállítását követve a többi közt 2021-ben a prágai Rudolfinumban, 2022-ben a bécsi Sezessionban, 2024-ben pedig a londoni Tate Modernben mutatták be műveit.

A nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező kurátor, Páldi Lívia válogatása nem csupán ezen előzményekre támaszkodik, hanem a művész elképzeléseire is. A Trafó Galériában látható 11 munkából 9 a kilencvenes évek közepén, illetve második felében készült, mintegy kidomborítva azt a korszakot, amikor Daučíková elsőként vállalta nyilvánosan feminizmusát és „nem nemi heteronormatív identitását”, ami összegzése és egyben kiindulópontja művészi pályájának.

Daučíková a pozsonyi képzőművészeti akadémia elvégzése előtt egy underground, testközpontú performance-okra fókuszáló színházban dolgozott, majd üvegművészetet tanult – az üveg mint membrán, illetve a tér, a test és a mozgás iránti „elkötelezettsége” ebből az időszakból eredeztethető. A nyolcvanas évek elején szerelmét követve Moszkvába költözött, ahol külföldiként és titokban leszbikus (transznemű) személyként szinte csak magának készítette konceptuális fotómunkáit. Már ebben az időszakban megismerkedett a feminista elméleti irodalommal, kiterjedt olasz és ukrán feminista és ellenzéki kapcsolatokkal rendelkezett, és sikertelenül próbálta átműttetni magát a homoszexualitást el nem ismerő országban. „Nyolcéves koromban azt hittem, ha minden este egy bizonyos alakban fekszem le, a testem belenő majd ebbe az alakba” – írja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.