Kiállítás

A képekbe dermedt vágy

Anna Daučíková: A tekintet nyelvtana

Kritika

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Magyarországon eddig nem volt önálló kiállítása, és eltekintve a Balázs Béla Stúdió 1999-es válogatásában (Közép-európai filmavantgárd) bemutatott filmjétől, először 2022-ben, a Ludwig Múzeumban láthattuk műveit (a gyűjteménybe 2018-ban került letétként négy munkája). Voltaképpen közel egy időben a művész nemzetközi „felfutásával”: a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria 2019-es „retrospektív”, összegző kiállítását követve a többi közt 2021-ben a prágai Rudolfinumban, 2022-ben a bécsi Sezessionban, 2024-ben pedig a londoni Tate Modernben mutatták be műveit.

A nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező kurátor, Páldi Lívia válogatása nem csupán ezen előzményekre támaszkodik, hanem a művész elképzeléseire is. A Trafó Galériában látható 11 munkából 9 a kilencvenes évek közepén, illetve második felében készült, mintegy kidomborítva azt a korszakot, amikor Daučíková elsőként vállalta nyilvánosan feminizmusát és „nem nemi heteronormatív identitását”, ami összegzése és egyben kiindulópontja művészi pályájának.

Daučíková a pozsonyi képzőművészeti akadémia elvégzése előtt egy underground, testközpontú performance-okra fókuszáló színházban dolgozott, majd üvegművészetet tanult – az üveg mint membrán, illetve a tér, a test és a mozgás iránti „elkötelezettsége” ebből az időszakból eredeztethető. A nyolcvanas évek elején szerelmét követve Moszkvába költözött, ahol külföldiként és titokban leszbikus (transznemű) személyként szinte csak magának készítette konceptuális fotómunkáit. Már ebben az időszakban megismerkedett a feminista elméleti irodalommal, kiterjedt olasz és ukrán feminista és ellenzéki kapcsolatokkal rendelkezett, és sikertelenül próbálta átműttetni magát a homoszexualitást el nem ismerő országban. „Nyolcéves koromban azt hittem, ha minden este egy bizonyos alakban fekszem le, a testem belenő majd ebbe az alakba” – írja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.