Kiállítás

A képekbe dermedt vágy

Anna Daučíková: A tekintet nyelvtana

Kritika

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Magyarországon eddig nem volt önálló kiállítása, és eltekintve a Balázs Béla Stúdió 1999-es válogatásában (Közép-európai filmavantgárd) bemutatott filmjétől, először 2022-ben, a Ludwig Múzeumban láthattuk műveit (a gyűjteménybe 2018-ban került letétként négy munkája). Voltaképpen közel egy időben a művész nemzetközi „felfutásával”: a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria 2019-es „retrospektív”, összegző kiállítását követve a többi közt 2021-ben a prágai Rudolfinumban, 2022-ben a bécsi Sezessionban, 2024-ben pedig a londoni Tate Modernben mutatták be műveit.

A nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező kurátor, Páldi Lívia válogatása nem csupán ezen előzményekre támaszkodik, hanem a művész elképzeléseire is. A Trafó Galériában látható 11 munkából 9 a kilencvenes évek közepén, illetve második felében készült, mintegy kidomborítva azt a korszakot, amikor Daučíková elsőként vállalta nyilvánosan feminizmusát és „nem nemi heteronormatív identitását”, ami összegzése és egyben kiindulópontja művészi pályájának.

Daučíková a pozsonyi képzőművészeti akadémia elvégzése előtt egy underground, testközpontú performance-okra fókuszáló színházban dolgozott, majd üvegművészetet tanult – az üveg mint membrán, illetve a tér, a test és a mozgás iránti „elkötelezettsége” ebből az időszakból eredeztethető. A nyolcvanas évek elején szerelmét követve Moszkvába költözött, ahol külföldiként és titokban leszbikus (transznemű) személyként szinte csak magának készítette konceptuális fotómunkáit. Már ebben az időszakban megismerkedett a feminista elméleti irodalommal, kiterjedt olasz és ukrán feminista és ellenzéki kapcsolatokkal rendelkezett, és sikertelenül próbálta átműttetni magát a homoszexualitást el nem ismerő országban. „Nyolcéves koromban azt hittem, ha minden este egy bizonyos alakban fekszem le, a testem belenő majd ebbe az alakba” – írja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.