Tánc

Ember, állat, gép

SzólóDuó Fesztivál 2022

  • Vida Virág
  • 2022. február 2.

Kritika

Huszonhárom évvel ezelőtt rendezték meg az első SzólóDuó Fesztivált Budapesten, de akkor még csak hazai alkotók jelentkezhettek rá. A fesztivál 2005-ben megnyitotta platformját a külföldiek előtt is. Az idei fellépőket öt jelölőkörben – magyar, német, lengyel, holland és egy nemzetközi videós válogatókörben – választották ki. Az online fesztivál gáláját élőben követhettük.

A fesztivált a magyar kortárs tánc világának jól ismert alkotópárosa, Pálosi István és Fenyves Márk, az Orkesztika Alapítvány alapító-vezetői indították el, de Fenyves 2018-ban bekövetkezett halála óta Pálosi viszi – immár második alkalommal az online térben.

A SzólóDuó mindig egyfajta naprakész keresztmetszetét adja a független kortárs alkotókat foglalkoztató témáknak, identitáskeresésük és önértelmezésük megfogalmazásának. Az idei gála alapján két markáns vonulat látszik kirajzolódni: a mesterséges intelligencia (AI) témaköre és a társadalmi nemek kérdésköre. A nemek közötti határok sokszor elmosódnak, a legtöbb etűdben uniszex jelmezek vagy éppen tudatosan kevert női-férfi identitás jelennek meg. A tavalyi győztes és egyben Fenyves Márk-díjas produkció, Marcin Motyl Device című munkája, a gála első „fellépője” letisztult, rettentő precízen megtervezett, minden képi elemében (fény, előadói tér, jelmez) tökéletesre csiszolt szóló, egy kiemelkedően szuggesztív táncos előadásában. A szinte táncfilmként értelmezhető táncmű az AI-jelenséget feldolgozó modern sci-fik világát idézi, ahol emberszabású robotok elkezdenek emberi tulajdonságokat, érzelmeket mutatni. Montyl szólójában azonban a gép egyelőre gép marad. Erre a szólóra rímel a múlt év másik győztes (2021-ben két díjat adtak ki) duója is, az olasz Cristian Cucco és Alice Beatrice Carrino munkája, a Delicious Overdose, mely mű könnyen értelmezhető az ember és a mesterséges intelligencia küzdelmének is, ahogyan egymásnak feszülve tereket hódítanak el és vissza egymástól. Itt végül a gép győzedelmeskedik, s kíméletlenül viszi magával a magatehetetlen nőt (az emberiséget) a biztos halálba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.