Színház

Tegnap itt meghalt valaki

Szauer Lilla: Pelléas és Mélisande

Kritika

Szokatlan, egyéni látásmódú előadás, amely csak itt és most tűnik szokatlannak, hiszen bőségesen vannak előzményei. Ám a kapcsolódási pontok megtalálásáért évtizedekkel kell visszamennünk az időben.

Az előadás a magyar neoavantgárdra emlékeztetett, leginkább a történetmesélést maga alá gyűrő költőiség és filozófia, az anyag szabad kezelése miatt, aminek során az anyagtól való elfordulás is tetten érhető.

A rendezés fikarcnyit sem erőlködik azon, hogy realista referenciákat, kapaszkodókat tárjon elénk, amit a színpadon látunk, az egy rendkívül frissnek ható asszociatív utazás. Ritka a magyar színházban, miként az is, hogy mi elfogadjuk: nem kell mindent pontosan értenünk.

Az előadásnak két kiindulási pontja van – vagy talán három is. Az egyik egy személyes élmény. „Decemberben kórházba kerültem gyógyszer-túladagolás miatt, ami nagyon érdekes élmény volt. Pokoli magyar kórház, ahol pelenkás emberek ébrednek fel a nap különböző szakaiban, és próbálják összerakni, hogy hol vannak, mi ez a steril tér, ahol további kilenc emberrel vannak együtt egy szobában. De hazamentem, és mégis valahogy csodálatosnak éreztem a bent töltött időt” – nyilatkozta Szauer Lilla rendező a Revizornak. A mű mégsem a mostanában oly divatos autobiografikus előadások sorába illeszkedik. Ember legyen ugyanis a talpán, aki ebből az alkotásból kimazsolázza Szauer kórházi tapasztalatait. A másik két kiindulási pont Maurice Maeterlinck drámája, és az abból készült Debussy-opera. Bár Szauer inkább a drámaszöveget nevezi meg referenciaként, s annak átiratát készítette el, több szempontból is fontos az opera. Debussy radikálisan újraértelmezte a művet – jóllehet a szöveget szinte egy az egyben használta librettóként –, s Maeterlinck a létező összes módon igyekezett is megakadályozni a bemutatását. Az operai megközelítést jelzi a lassú és merev színészi játék is: a színészek jórészt a közönségre néznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.