Színház

Tegnap itt meghalt valaki

Szauer Lilla: Pelléas és Mélisande

Kritika

Szokatlan, egyéni látásmódú előadás, amely csak itt és most tűnik szokatlannak, hiszen bőségesen vannak előzményei. Ám a kapcsolódási pontok megtalálásáért évtizedekkel kell visszamennünk az időben.

Az előadás a magyar neoavantgárdra emlékeztetett, leginkább a történetmesélést maga alá gyűrő költőiség és filozófia, az anyag szabad kezelése miatt, aminek során az anyagtól való elfordulás is tetten érhető.

A rendezés fikarcnyit sem erőlködik azon, hogy realista referenciákat, kapaszkodókat tárjon elénk, amit a színpadon látunk, az egy rendkívül frissnek ható asszociatív utazás. Ritka a magyar színházban, miként az is, hogy mi elfogadjuk: nem kell mindent pontosan értenünk.

Az előadásnak két kiindulási pontja van – vagy talán három is. Az egyik egy személyes élmény. „Decemberben kórházba kerültem gyógyszer-túladagolás miatt, ami nagyon érdekes élmény volt. Pokoli magyar kórház, ahol pelenkás emberek ébrednek fel a nap különböző szakaiban, és próbálják összerakni, hogy hol vannak, mi ez a steril tér, ahol további kilenc emberrel vannak együtt egy szobában. De hazamentem, és mégis valahogy csodálatosnak éreztem a bent töltött időt” – nyilatkozta Szauer Lilla rendező a Revizornak. A mű mégsem a mostanában oly divatos autobiografikus előadások sorába illeszkedik. Ember legyen ugyanis a talpán, aki ebből az alkotásból kimazsolázza Szauer kórházi tapasztalatait. A másik két kiindulási pont Maurice Maeterlinck drámája, és az abból készült Debussy-opera. Bár Szauer inkább a drámaszöveget nevezi meg referenciaként, s annak átiratát készítette el, több szempontból is fontos az opera. Debussy radikálisan újraértelmezte a művet – jóllehet a szöveget szinte egy az egyben használta librettóként –, s Maeterlinck a létező összes módon igyekezett is megakadályozni a bemutatását. Az operai megközelítést jelzi a lassú és merev színészi játék is: a színészek jórészt a közönségre néznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.