Kiállítás

Smink nélkül

Ruth Orkin: Az idő illúziója

Kritika

Részeg, magányos, olykor önfeledt nők. Egyedül utaznak, étteremben reggeliznek, motoroznak, vásárolnak.

A fáradtságtól elcsigázottan ülnek unatkozó gyerekükkel vagy éppen cigivel a szájukban, ládákon álldogálnak. A strandon kezüket a mellettük fekvő férfi pólója alá csúsztatják lopva. Majd azt látjuk, hogy egy fiatal nő végigsétál az utcán, testtartása merev, egy sálba burkolja magát. A léptei gyorsak, nem néz se jobbra, se balra. Férfiak között halad, az egyikőjük utána fütyül. Falják a szemükkel, mint valami tiltott gyümölcsöt. A nő arckifejezése ismerős: bár a kép több mint hetven éve készült, pont úgy mered maga elé, fejét kissé felfelé tartva, mint ahogyan egy mai nő, amikor végig kell haladnia például egy építkezés mellett, tűrve a füttyögést, az obszcén beszólásokat és a ruhán áthatoló tekinteteket. Ilyenkor legszívesebben megszűnnénk létezni, annyira kényelmetlen érzés. A fénykép címe Amerikai lány Olaszországban. Ma a Catcalling címet is kaphatná. Ez a Firenzében, 1951-ben készült felvétel Orkin leghíresebb fényképe, s ma is kirobbanó erejű. Bár sokan vádolták Orkint azzal, hogy megrendezte az egészet, ez a képen szereplő modell, Jinx Allen (mai nevén Ninalee Craig) szerint nem igaz: „Nem, nem beállított kép. Tizenöt férfi volt ott és csak két kép készült. Az egyetlen dolog, ami történt, hogy Ruth Orkin volt annyira bölcs, hogy megkérjen, forduljak meg és sétáljak el még egyszer előttük” – emlékezett vissza egy 2011-es interjúban Jinx. Noha a jelenet azt sugallja, a férfiak nem lépték át azt a bizonyos határvonalat, az egyik férfit ennek ellenére éveken át kiretusálták a képről, mert úgy vélték, olyan, mintha a lágyékát fogdosná. Az ikonikus fotó a Don’t Be Afraid to Travel Alone! (Ne félj egyedül utazni!) című sorozat részeként vált világhírűvé: a riport 1952-ben jelent meg a Cosmopolitan magazinban: a cikkben egyedül utazó nőknek adtak tanácsot a „biztonságos és gondtalan utazás szabályaival kapcsolatban”. A kiállítás különtermet szentelt a Jinx Allenről készült képeknek. Az akkor művészettörténetet és festészetet tanuló fiatal lány 1951 augusztusában találkozott össze Ruth Orkinnal, aki éppen Firenzébe utazott a Life magazinnak készült izraeli tudósítása után. A falon látható egy nagyítás is, amelyen Jinx évtizedekkel később pózol a híres fotó mellett, ugyanazzal a sállal, mint amelyet 1951-ben viselt. Orkin egy héten át követte kamerájával Jinxet, aki olykor boldogan olvas egy otthonról kapott levelet az American Express fiókja előtt, vagy éppen szomorkás tekintettel ül egy olyan szobor előtt, amely egy meredező péniszű, meztelen férfit ábrázol.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?

„Mint egy óvodás”

A közszereplők cáfolhatóan hamis privát legendáival az egyik fő probléma az irracionalitás, a logikátlanság – vélekedik a történész. A többi közt Magyar Péter sikeréről is beszélgettünk Ungváry Krisztiánnal, aki nem hiszi, hogy az országban hamarosan véget érne az agymosó demagógia uralma.

Kérik vissza Szepit

Kiskunhalason civilekkel együtt fideszes politikusok tüntettek egy főhatósági döntés, a kórházigazgató menesztése miatt. Mivel a leváltást senki sem indokolta, a helyiek intrikát sejtenek mögötte, és meg is találták a bűnöst.