Kiállítás

Smink nélkül

Ruth Orkin: Az idő illúziója

Kritika

Részeg, magányos, olykor önfeledt nők. Egyedül utaznak, étteremben reggeliznek, motoroznak, vásárolnak.

A fáradtságtól elcsigázottan ülnek unatkozó gyerekükkel vagy éppen cigivel a szájukban, ládákon álldogálnak. A strandon kezüket a mellettük fekvő férfi pólója alá csúsztatják lopva. Majd azt látjuk, hogy egy fiatal nő végigsétál az utcán, testtartása merev, egy sálba burkolja magát. A léptei gyorsak, nem néz se jobbra, se balra. Férfiak között halad, az egyikőjük utána fütyül. Falják a szemükkel, mint valami tiltott gyümölcsöt. A nő arckifejezése ismerős: bár a kép több mint hetven éve készült, pont úgy mered maga elé, fejét kissé felfelé tartva, mint ahogyan egy mai nő, amikor végig kell haladnia például egy építkezés mellett, tűrve a füttyögést, az obszcén beszólásokat és a ruhán áthatoló tekinteteket. Ilyenkor legszívesebben megszűnnénk létezni, annyira kényelmetlen érzés. A fénykép címe Amerikai lány Olaszországban. Ma a Catcalling címet is kaphatná. Ez a Firenzében, 1951-ben készült felvétel Orkin leghíresebb fényképe, s ma is kirobbanó erejű. Bár sokan vádolták Orkint azzal, hogy megrendezte az egészet, ez a képen szereplő modell, Jinx Allen (mai nevén Ninalee Craig) szerint nem igaz: „Nem, nem beállított kép. Tizenöt férfi volt ott és csak két kép készült. Az egyetlen dolog, ami történt, hogy Ruth Orkin volt annyira bölcs, hogy megkérjen, forduljak meg és sétáljak el még egyszer előttük” – emlékezett vissza egy 2011-es interjúban Jinx. Noha a jelenet azt sugallja, a férfiak nem lépték át azt a bizonyos határvonalat, az egyik férfit ennek ellenére éveken át kiretusálták a képről, mert úgy vélték, olyan, mintha a lágyékát fogdosná. Az ikonikus fotó a Don’t Be Afraid to Travel Alone! (Ne félj egyedül utazni!) című sorozat részeként vált világhírűvé: a riport 1952-ben jelent meg a Cosmopolitan magazinban: a cikkben egyedül utazó nőknek adtak tanácsot a „biztonságos és gondtalan utazás szabályaival kapcsolatban”. A kiállítás különtermet szentelt a Jinx Allenről készült képeknek. Az akkor művészettörténetet és festészetet tanuló fiatal lány 1951 augusztusában találkozott össze Ruth Orkinnal, aki éppen Firenzébe utazott a Life magazinnak készült izraeli tudósítása után. A falon látható egy nagyítás is, amelyen Jinx évtizedekkel később pózol a híres fotó mellett, ugyanazzal a sállal, mint amelyet 1951-ben viselt. Orkin egy héten át követte kamerájával Jinxet, aki olykor boldogan olvas egy otthonról kapott levelet az American Express fiókja előtt, vagy éppen szomorkás tekintettel ül egy olyan szobor előtt, amely egy meredező péniszű, meztelen férfit ábrázol.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.