Kiállítás

Smink nélkül

Ruth Orkin: Az idő illúziója

Kritika

Részeg, magányos, olykor önfeledt nők. Egyedül utaznak, étteremben reggeliznek, motoroznak, vásárolnak.

A fáradtságtól elcsigázottan ülnek unatkozó gyerekükkel vagy éppen cigivel a szájukban, ládákon álldogálnak. A strandon kezüket a mellettük fekvő férfi pólója alá csúsztatják lopva. Majd azt látjuk, hogy egy fiatal nő végigsétál az utcán, testtartása merev, egy sálba burkolja magát. A léptei gyorsak, nem néz se jobbra, se balra. Férfiak között halad, az egyikőjük utána fütyül. Falják a szemükkel, mint valami tiltott gyümölcsöt. A nő arckifejezése ismerős: bár a kép több mint hetven éve készült, pont úgy mered maga elé, fejét kissé felfelé tartva, mint ahogyan egy mai nő, amikor végig kell haladnia például egy építkezés mellett, tűrve a füttyögést, az obszcén beszólásokat és a ruhán áthatoló tekinteteket. Ilyenkor legszívesebben megszűnnénk létezni, annyira kényelmetlen érzés. A fénykép címe Amerikai lány Olaszországban. Ma a Catcalling címet is kaphatná. Ez a Firenzében, 1951-ben készült felvétel Orkin leghíresebb fényképe, s ma is kirobbanó erejű. Bár sokan vádolták Orkint azzal, hogy megrendezte az egészet, ez a képen szereplő modell, Jinx Allen (mai nevén Ninalee Craig) szerint nem igaz: „Nem, nem beállított kép. Tizenöt férfi volt ott és csak két kép készült. Az egyetlen dolog, ami történt, hogy Ruth Orkin volt annyira bölcs, hogy megkérjen, forduljak meg és sétáljak el még egyszer előttük” – emlékezett vissza egy 2011-es interjúban Jinx. Noha a jelenet azt sugallja, a férfiak nem lépték át azt a bizonyos határvonalat, az egyik férfit ennek ellenére éveken át kiretusálták a képről, mert úgy vélték, olyan, mintha a lágyékát fogdosná. Az ikonikus fotó a Don’t Be Afraid to Travel Alone! (Ne félj egyedül utazni!) című sorozat részeként vált világhírűvé: a riport 1952-ben jelent meg a Cosmopolitan magazinban: a cikkben egyedül utazó nőknek adtak tanácsot a „biztonságos és gondtalan utazás szabályaival kapcsolatban”. A kiállítás különtermet szentelt a Jinx Allenről készült képeknek. Az akkor művészettörténetet és festészetet tanuló fiatal lány 1951 augusztusában találkozott össze Ruth Orkinnal, aki éppen Firenzébe utazott a Life magazinnak készült izraeli tudósítása után. A falon látható egy nagyítás is, amelyen Jinx évtizedekkel később pózol a híres fotó mellett, ugyanazzal a sállal, mint amelyet 1951-ben viselt. Orkin egy héten át követte kamerájával Jinxet, aki olykor boldogan olvas egy otthonról kapott levelet az American Express fiókja előtt, vagy éppen szomorkás tekintettel ül egy olyan szobor előtt, amely egy meredező péniszű, meztelen férfit ábrázol.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.