Kiállítás

Gondolatrajz

Delineo ergo cogito

  • Révész Emese
  • 2022. március 9.

Kritika

Nevek, szavak, telefonszámok, dátumok – listázva, aláhúzva, átszínezve, kihúzva: a megszervezett, biztosnak tűnő jövő, a napok sodrásában torlódó feladatok. Az akkurátus kisatírozások alatt itt-ott jól ismert művészek, kollégák neve vehető ki. Beke László tenyérnyi jegyzetlapjainak színpompás szőttese megrendítő monumentuma a nemrég elhunyt nagy hatású művészetszervező és művészettörténész energikus tevékenységének. Rajta az írás rajzként, a kép gondolatként olvasható.

A rajz, mint az emberi gondolkodás és kommunikáció elemi kifejezési formája, ma különösen érdekes. Létrehozása és értelmezése egyaránt nagy fokú absztrakciót igényel, manualitása, eszköztelensége, közvetlensége, esetlegessége felértékelődött a digitális képek világában. Puritán eszköztára révén demokratikus és könnyen hozzáférhető. Eredendően csendes, intim és elmélyült tevékenység, olyasmi, ami napjaink vérzivataros idejében is megnyugvást adhat.

A kiállítás a geometrikus, konkrét művészet hazai támogatására, Maurer Dóra és Gáyor Tibor által alapított OSAS – Nyílt Struktúrák Egyesület égisze alatt jött létre. Ennek jegyé­ben a kiállítás három kurátora – Haász Katalin, Nagy Barbara és Szíj Kamilla – olyan műveket mutat be, amelyek a rajzot elvont, gondolati képi eszközként prezentálják, ahogy erre a frappánsan filozofikus cím is világosan utal. A 47 magyar és külföldi művész alkotását felvonultató válogatás a vázlatrajztól az adatvizualizációig a rajz számos aspektusát fogja át, egyedül a narratív, illusztratív, figurális ábrázolás esik kívül érdeklődési körükön. Nézőpontjuk szerint a rajz nem technikai kérdés, eszköze éppúgy lehet a grafitceruza, mint az ecset, komputer, térbe húzott drót, hajlított bambuszág vagy cérnaszálként használt emberi haj. A rajzot nem szorítják be a paszpartuzott rajzlapra, nagyobb formát öltve kiléphet a térbe is, tere lehet a galéria tere vagy a monitor képernyője.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.