A rajz, mint az emberi gondolkodás és kommunikáció elemi kifejezési formája, ma különösen érdekes. Létrehozása és értelmezése egyaránt nagy fokú absztrakciót igényel, manualitása, eszköztelensége, közvetlensége, esetlegessége felértékelődött a digitális képek világában. Puritán eszköztára révén demokratikus és könnyen hozzáférhető. Eredendően csendes, intim és elmélyült tevékenység, olyasmi, ami napjaink vérzivataros idejében is megnyugvást adhat.
A kiállítás a geometrikus, konkrét művészet hazai támogatására, Maurer Dóra és Gáyor Tibor által alapított OSAS – Nyílt Struktúrák Egyesület égisze alatt jött létre. Ennek jegyében a kiállítás három kurátora – Haász Katalin, Nagy Barbara és Szíj Kamilla – olyan műveket mutat be, amelyek a rajzot elvont, gondolati képi eszközként prezentálják, ahogy erre a frappánsan filozofikus cím is világosan utal. A 47 magyar és külföldi művész alkotását felvonultató válogatás a vázlatrajztól az adatvizualizációig a rajz számos aspektusát fogja át, egyedül a narratív, illusztratív, figurális ábrázolás esik kívül érdeklődési körükön. Nézőpontjuk szerint a rajz nem technikai kérdés, eszköze éppúgy lehet a grafitceruza, mint az ecset, komputer, térbe húzott drót, hajlított bambuszág vagy cérnaszálként használt emberi haj. A rajzot nem szorítják be a paszpartuzott rajzlapra, nagyobb formát öltve kiléphet a térbe is, tere lehet a galéria tere vagy a monitor képernyője.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
