Könyv

Üvegszilánk a nejlonzsákban

Charlotte Wood: Hétvége

Kritika

A nő ismeri a saját lábát, hiszen naponta százszor ránéz, és érzi, ha fáj, mert a lomtalanítás közben a műanyag zsákot átütő üvegszilánk megsebzi. Bámulja a kifolyt vérét, nézi a lábát, amely mintha másé lenne, ismeretlen.

Az öregség ilyen tömény élmények sorozata a három, hetvenes éveiben járó barátnő rezdüléseit, érzéseit bemutató regényben. Egy hétvégén a negyedik, már halott barátnőjük nyaralójában takarítanak, szortírozzák a megtartandó és kidobandó tárgyakat. Nehéz munka, mert a holmiknak pénzben kifejezhető és szimbolikus értékük is van. Jobb időkre, szeretni való léhaságokra emlékeztetnek, ahogy az egész ház. Megesik, hogy a mosókonyha, amelyet ki kellene takarítani, hirtelen nagyon szűknek tűnik, és árnyékos zugaiból rosszindulat szivárog. A nők kötődnek a tengerparti nyaralóhoz és berendezéséhez, a jelek szerint sokkal jobban, mint egymáshoz. A tudós írónőt, a színésznőt és a vagyonos ember szeretőjét mintha csak a negyedik barátnő tartotta volna együtt, s csak vitte őket a sodrás. Nélküle megbomlott barátságuk szimmetriája. A három nő együttlétét hol a tapintat, hol a türelmetlenség határozza meg, a ház mintha velük együtt rohanna a szakadék felé. A szemeteszsákot átütő szilánk is erős szimbólum: olyan emlékeké, amelyek sebet ejtenek rajtuk. A sodrásnak is jut még szerep, mert a regény végén Wood leviszi a három meggyötört nőt a strandra. Gyalogolnak befelé, szemben a hatalmas hullámokkal, hagyniuk kell, hogy az áramlat meglódítsa, aztán megint talpra állítsa őket. Egymás kezét fogva várják a következő hullámot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.