Könyv

Üvegszilánk a nejlonzsákban

Charlotte Wood: Hétvége

Kritika

A nő ismeri a saját lábát, hiszen naponta százszor ránéz, és érzi, ha fáj, mert a lomtalanítás közben a műanyag zsákot átütő üvegszilánk megsebzi. Bámulja a kifolyt vérét, nézi a lábát, amely mintha másé lenne, ismeretlen.

Az öregség ilyen tömény élmények sorozata a három, hetvenes éveiben járó barátnő rezdüléseit, érzéseit bemutató regényben. Egy hétvégén a negyedik, már halott barátnőjük nyaralójában takarítanak, szortírozzák a megtartandó és kidobandó tárgyakat. Nehéz munka, mert a holmiknak pénzben kifejezhető és szimbolikus értékük is van. Jobb időkre, szeretni való léhaságokra emlékeztetnek, ahogy az egész ház. Megesik, hogy a mosókonyha, amelyet ki kellene takarítani, hirtelen nagyon szűknek tűnik, és árnyékos zugaiból rosszindulat szivárog. A nők kötődnek a tengerparti nyaralóhoz és berendezéséhez, a jelek szerint sokkal jobban, mint egymáshoz. A tudós írónőt, a színésznőt és a vagyonos ember szeretőjét mintha csak a negyedik barátnő tartotta volna együtt, s csak vitte őket a sodrás. Nélküle megbomlott barátságuk szimmetriája. A három nő együttlétét hol a tapintat, hol a türelmetlenség határozza meg, a ház mintha velük együtt rohanna a szakadék felé. A szemeteszsákot átütő szilánk is erős szimbólum: olyan emlékeké, amelyek sebet ejtenek rajtuk. A sodrásnak is jut még szerep, mert a regény végén Wood leviszi a három meggyötört nőt a strandra. Gyalogolnak befelé, szemben a hatalmas hullámokkal, hagyniuk kell, hogy az áramlat meglódítsa, aztán megint talpra állítsa őket. Egymás kezét fogva várják a következő hullámot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."