KÖNYVMELLÉKLET

Itt mindenki figyel

Dezső András: Fedősztori. Kémek és titkos játszmák Magyarországon

Kritika

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Dezső most a magyar hírszerzők, kémek és titkosszolgák világát tárja fel az 1970-es évektől egészen a nemrég kirobbant Pegasus-botrányig. Bár nem az volt a célja, hogy megírja a magyar titkosszolgálatok történetét, szükségszerűen a történeti áttekintés is helyet kap a könyvben. Megtudjuk például, hogy hány titkos­szolgálati munkát végző intézmény van Magyarországon, vagy épp azt, hogy minek köszönheti létrejöttét a Terrorelhárítási Központ (TEK), s milyen változásokat hozott az ügynökök életébe a rendszerváltás.

Nincs könnyű dolga annak, aki át akarja rágni magát az intézményi háttér működésén vagy a főosztályok átcsoportosításán. De ezeknél a szárazabb, tankönyvbe illő részeknél hangsúlyosabbak a szövevényes és zaftos sztorik. Például a Kolumbiában (Bogotában) nagylábon élő Halmi Zoltánról, aki az 1970-es években hivatalosan kereskedelmi diplomataként, kevésbé hivatalosan pedig ügy­nökként működött, majd egy idő után kettős ügynökként kezdett veszélyes játszmába; arról, hogyan figyelték meg a magyar titkosszolgálatok a 80-as években néhány évig Budapesten tartózkodó, számos nyugat-európai merényletért felelős Carlost, a Sakált. De izgalmas történeteket olvashatunk Medgyessy Péter ügynökmúltjáról és Kovács „KGBéla” életéről is, vagy arról, hogy kik és miért gyűjthettek információkat Orbán Viktorról a 2000-es évek elején.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.