KÖNYVMELLÉKLET

Itt mindenki figyel

Dezső András: Fedősztori. Kémek és titkos játszmák Magyarországon

Kritika

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Dezső most a magyar hírszerzők, kémek és titkosszolgák világát tárja fel az 1970-es évektől egészen a nemrég kirobbant Pegasus-botrányig. Bár nem az volt a célja, hogy megírja a magyar titkosszolgálatok történetét, szükségszerűen a történeti áttekintés is helyet kap a könyvben. Megtudjuk például, hogy hány titkos­szolgálati munkát végző intézmény van Magyarországon, vagy épp azt, hogy minek köszönheti létrejöttét a Terrorelhárítási Központ (TEK), s milyen változásokat hozott az ügynökök életébe a rendszerváltás.

Nincs könnyű dolga annak, aki át akarja rágni magát az intézményi háttér működésén vagy a főosztályok átcsoportosításán. De ezeknél a szárazabb, tankönyvbe illő részeknél hangsúlyosabbak a szövevényes és zaftos sztorik. Például a Kolumbiában (Bogotában) nagylábon élő Halmi Zoltánról, aki az 1970-es években hivatalosan kereskedelmi diplomataként, kevésbé hivatalosan pedig ügy­nökként működött, majd egy idő után kettős ügynökként kezdett veszélyes játszmába; arról, hogyan figyelték meg a magyar titkosszolgálatok a 80-as években néhány évig Budapesten tartózkodó, számos nyugat-európai merényletért felelős Carlost, a Sakált. De izgalmas történeteket olvashatunk Medgyessy Péter ügynökmúltjáról és Kovács „KGBéla” életéről is, vagy arról, hogy kik és miért gyűjthettek információkat Orbán Viktorról a 2000-es évek elején.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.