Dezső most a magyar hírszerzők, kémek és titkosszolgák világát tárja fel az 1970-es évektől egészen a nemrég kirobbant Pegasus-botrányig. Bár nem az volt a célja, hogy megírja a magyar titkosszolgálatok történetét, szükségszerűen a történeti áttekintés is helyet kap a könyvben. Megtudjuk például, hogy hány titkosszolgálati munkát végző intézmény van Magyarországon, vagy épp azt, hogy minek köszönheti létrejöttét a Terrorelhárítási Központ (TEK), s milyen változásokat hozott az ügynökök életébe a rendszerváltás.
Nincs könnyű dolga annak, aki át akarja rágni magát az intézményi háttér működésén vagy a főosztályok átcsoportosításán. De ezeknél a szárazabb, tankönyvbe illő részeknél hangsúlyosabbak a szövevényes és zaftos sztorik. Például a Kolumbiában (Bogotában) nagylábon élő Halmi Zoltánról, aki az 1970-es években hivatalosan kereskedelmi diplomataként, kevésbé hivatalosan pedig ügynökként működött, majd egy idő után kettős ügynökként kezdett veszélyes játszmába; arról, hogyan figyelték meg a magyar titkosszolgálatok a 80-as években néhány évig Budapesten tartózkodó, számos nyugat-európai merényletért felelős Carlost, a Sakált. De izgalmas történeteket olvashatunk Medgyessy Péter ügynökmúltjáról és Kovács „KGBéla” életéről is, vagy arról, hogy kik és miért gyűjthettek információkat Orbán Viktorról a 2000-es évek elején.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
