KÖNYVMELLÉKLET

Tárgyversek során

Karl Ove Knausgård: Ősz. Évszakok

  • Domsa Zsófia
  • 2021. december 1.

Kritika

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.

Az őszi hónapok alá összegyűjtött másfél-kétoldalas szövegekben hol zavarba ejtő, hol lebilincselő részletességgel leírt tárgyak és jelenségek aligha válnának ebben a formában egy újszülött hasznára. Mi azonban rövid időre kölcsönvehetjük az író gondolatait, érzékeit, emlékeit.

Azok számára, akik a Harcom után olvassák a népszerű norvég szerző évszak-tetralógiájának el­ső darabját, elvétve ismerős lehet néhány fordulat, mint például a többször visszatérő „Most, amikor ezeket a sorokat írom”, de főképp az a hatás, ahogy a szerző egy-egy hétköznapi tárgyat állít középpontba, egy addig rejtett jelentés felé irányítva a gondolkodásunkat. Szemben a Harcom állandó dilemmájával, az író irodalmi alteregója itt nem béklyóként tekint a családapai feladatokra. Az itt-ott megemlített hétköznapi események, az iskolába indulás, az esti altatás nem vonják el az alkotástól a figyelmét, sőt még az önéletrajzi regényből ismert nyomasztó apakép is árnyaltabbá válik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk