Az őszi hónapok alá összegyűjtött másfél-kétoldalas szövegekben hol zavarba ejtő, hol lebilincselő részletességgel leírt tárgyak és jelenségek aligha válnának ebben a formában egy újszülött hasznára. Mi azonban rövid időre kölcsönvehetjük az író gondolatait, érzékeit, emlékeit.
Azok számára, akik a Harcom után olvassák a népszerű norvég szerző évszak-tetralógiájának első darabját, elvétve ismerős lehet néhány fordulat, mint például a többször visszatérő „Most, amikor ezeket a sorokat írom”, de főképp az a hatás, ahogy a szerző egy-egy hétköznapi tárgyat állít középpontba, egy addig rejtett jelentés felé irányítva a gondolkodásunkat. Szemben a Harcom állandó dilemmájával, az író irodalmi alteregója itt nem béklyóként tekint a családapai feladatokra. Az itt-ott megemlített hétköznapi események, az iskolába indulás, az esti altatás nem vonják el az alkotástól a figyelmét, sőt még az önéletrajzi regényből ismert nyomasztó apakép is árnyaltabbá válik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!