Az őszi hónapok alá összegyűjtött másfél-kétoldalas szövegekben hol zavarba ejtő, hol lebilincselő részletességgel leírt tárgyak és jelenségek aligha válnának ebben a formában egy újszülött hasznára. Mi azonban rövid időre kölcsönvehetjük az író gondolatait, érzékeit, emlékeit.
Azok számára, akik a Harcom után olvassák a népszerű norvég szerző évszak-tetralógiájának első darabját, elvétve ismerős lehet néhány fordulat, mint például a többször visszatérő „Most, amikor ezeket a sorokat írom”, de főképp az a hatás, ahogy a szerző egy-egy hétköznapi tárgyat állít középpontba, egy addig rejtett jelentés felé irányítva a gondolkodásunkat. Szemben a Harcom állandó dilemmájával, az író irodalmi alteregója itt nem béklyóként tekint a családapai feladatokra. Az itt-ott megemlített hétköznapi események, az iskolába indulás, az esti altatás nem vonják el az alkotástól a figyelmét, sőt még az önéletrajzi regényből ismert nyomasztó apakép is árnyaltabbá válik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
