Film

Megtörtént események

Barry Levinson: The Alto Knights

  • - turcsányi -
  • 2025. június 11.

Kritika

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

S valóban, ilyen események zajlottak akkor és ott: Vito Genovese és Frank Costello, a két hajdan fidélis cimbora és „üzlettárs”, lefutva karrierjük legaktívabb éveit, már nem olyan jó barátok és csak az egyikük nevezi már üzletnek a bűnözést, egymás elszánt ellenfelei inkább, a maga eszközeivel mindkettő a capo di tutti capi címre tör. Genovese paranoid módon, minden lehulló falevélben ellenséget orrontva, gyilkos eszközökben csak a bőség miatt válogatva, Costello meghátrálást színlelve, mint aki másra sem vágyik, csak visszavonulni minél messzebb (konkrétan a Waldorf Astoria tetőtéri paradicsomáig), a virágait nevelgetni. Mivel a film már a korai szakaszában sem hagy szemernyi kétséget sem a kimenetelét illetően (Robert De Niro fog győzni), azt is elárulhatjuk, hogy a majsztrókám saját nevelésű virágaival aztán mindenféle rangos versenyeket nyert, fontos díjakat söpört be vénségére (semmi kétség: minden zsűri számára volt egy visszautasíthatatlan ajánlata).

Genovese és Costello története valóban fordulatos, s mindketten megbecsült szereplői az amerikai gengsztermitológiának, s eddig is igyekvő (mellék- és olykor fő-) szereplői voltak az e mondakörben játszódó filmeknek. Csatározásuk is fel volt már így vagy úgy tálalva többször. A legintenzívebben most, ebben a nehéz télikabátokkal zsúfolt, lassan csordogáló téli gengszterfilmben. Csakhogy mire a fénycsóva közepére állhattak végre, az olasz–amerikai gengszterfilmek szépen kimentek a divatból, de szőröstül-bőröstül. A kifutókon már nem hajszálcsíkos öltönyben, Borsalino-kalapban vonulnak a manekenek, de még csak nem is bowlingshirtben, az ötvenes–hatvanas évek országúti cirkálóit már csak romantikus vígjátékok vagy gátlástalan stílparódiák kedvéért filterezik újra, s hát a 20. század is véget ért visszavonhatatlanul, ha nem is pont a naptár szerinti napon. Ha ehhez még hozzácsapjuk, hogy az Alto Knights mindeközben egy elég unalmas film is, minden okunk meg is van a pfujolásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.