Film

Megtörtént események

Barry Levinson: The Alto Knights

  • - turcsányi -
  • 2025. június 11.

Kritika

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

S valóban, ilyen események zajlottak akkor és ott: Vito Genovese és Frank Costello, a két hajdan fidélis cimbora és „üzlettárs”, lefutva karrierjük legaktívabb éveit, már nem olyan jó barátok és csak az egyikük nevezi már üzletnek a bűnözést, egymás elszánt ellenfelei inkább, a maga eszközeivel mindkettő a capo di tutti capi címre tör. Genovese paranoid módon, minden lehulló falevélben ellenséget orrontva, gyilkos eszközökben csak a bőség miatt válogatva, Costello meghátrálást színlelve, mint aki másra sem vágyik, csak visszavonulni minél messzebb (konkrétan a Waldorf Astoria tetőtéri paradicsomáig), a virágait nevelgetni. Mivel a film már a korai szakaszában sem hagy szemernyi kétséget sem a kimenetelét illetően (Robert De Niro fog győzni), azt is elárulhatjuk, hogy a majsztrókám saját nevelésű virágaival aztán mindenféle rangos versenyeket nyert, fontos díjakat söpört be vénségére (semmi kétség: minden zsűri számára volt egy visszautasíthatatlan ajánlata).

Genovese és Costello története valóban fordulatos, s mindketten megbecsült szereplői az amerikai gengsztermitológiának, s eddig is igyekvő (mellék- és olykor fő-) szereplői voltak az e mondakörben játszódó filmeknek. Csatározásuk is fel volt már így vagy úgy tálalva többször. A legintenzívebben most, ebben a nehéz télikabátokkal zsúfolt, lassan csordogáló téli gengszterfilmben. Csakhogy mire a fénycsóva közepére állhattak végre, az olasz–amerikai gengszterfilmek szépen kimentek a divatból, de szőröstül-bőröstül. A kifutókon már nem hajszálcsíkos öltönyben, Borsalino-kalapban vonulnak a manekenek, de még csak nem is bowlingshirtben, az ötvenes–hatvanas évek országúti cirkálóit már csak romantikus vígjátékok vagy gátlástalan stílparódiák kedvéért filterezik újra, s hát a 20. század is véget ért visszavonhatatlanul, ha nem is pont a naptár szerinti napon. Ha ehhez még hozzácsapjuk, hogy az Alto Knights mindeközben egy elég unalmas film is, minden okunk meg is van a pfujolásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.