Film

Megtörtént események

Barry Levinson: The Alto Knights

  • - turcsányi -
  • 2025. június 11.

Kritika

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

S valóban, ilyen események zajlottak akkor és ott: Vito Genovese és Frank Costello, a két hajdan fidélis cimbora és „üzlettárs”, lefutva karrierjük legaktívabb éveit, már nem olyan jó barátok és csak az egyikük nevezi már üzletnek a bűnözést, egymás elszánt ellenfelei inkább, a maga eszközeivel mindkettő a capo di tutti capi címre tör. Genovese paranoid módon, minden lehulló falevélben ellenséget orrontva, gyilkos eszközökben csak a bőség miatt válogatva, Costello meghátrálást színlelve, mint aki másra sem vágyik, csak visszavonulni minél messzebb (konkrétan a Waldorf Astoria tetőtéri paradicsomáig), a virágait nevelgetni. Mivel a film már a korai szakaszában sem hagy szemernyi kétséget sem a kimenetelét illetően (Robert De Niro fog győzni), azt is elárulhatjuk, hogy a majsztrókám saját nevelésű virágaival aztán mindenféle rangos versenyeket nyert, fontos díjakat söpört be vénségére (semmi kétség: minden zsűri számára volt egy visszautasíthatatlan ajánlata).

Genovese és Costello története valóban fordulatos, s mindketten megbecsült szereplői az amerikai gengsztermitológiának, s eddig is igyekvő (mellék- és olykor fő-) szereplői voltak az e mondakörben játszódó filmeknek. Csatározásuk is fel volt már így vagy úgy tálalva többször. A legintenzívebben most, ebben a nehéz télikabátokkal zsúfolt, lassan csordogáló téli gengszterfilmben. Csakhogy mire a fénycsóva közepére állhattak végre, az olasz–amerikai gengszterfilmek szépen kimentek a divatból, de szőröstül-bőröstül. A kifutókon már nem hajszálcsíkos öltönyben, Borsalino-kalapban vonulnak a manekenek, de még csak nem is bowlingshirtben, az ötvenes–hatvanas évek országúti cirkálóit már csak romantikus vígjátékok vagy gátlástalan stílparódiák kedvéért filterezik újra, s hát a 20. század is véget ért visszavonhatatlanul, ha nem is pont a naptár szerinti napon. Ha ehhez még hozzácsapjuk, hogy az Alto Knights mindeközben egy elég unalmas film is, minden okunk meg is van a pfujolásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.