Film

Megtörtént események

Barry Levinson: The Alto Knights

  • - turcsányi -
  • 2025. június 11.

Kritika

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

S valóban, ilyen események zajlottak akkor és ott: Vito Genovese és Frank Costello, a két hajdan fidélis cimbora és „üzlettárs”, lefutva karrierjük legaktívabb éveit, már nem olyan jó barátok és csak az egyikük nevezi már üzletnek a bűnözést, egymás elszánt ellenfelei inkább, a maga eszközeivel mindkettő a capo di tutti capi címre tör. Genovese paranoid módon, minden lehulló falevélben ellenséget orrontva, gyilkos eszközökben csak a bőség miatt válogatva, Costello meghátrálást színlelve, mint aki másra sem vágyik, csak visszavonulni minél messzebb (konkrétan a Waldorf Astoria tetőtéri paradicsomáig), a virágait nevelgetni. Mivel a film már a korai szakaszában sem hagy szemernyi kétséget sem a kimenetelét illetően (Robert De Niro fog győzni), azt is elárulhatjuk, hogy a majsztrókám saját nevelésű virágaival aztán mindenféle rangos versenyeket nyert, fontos díjakat söpört be vénségére (semmi kétség: minden zsűri számára volt egy visszautasíthatatlan ajánlata).

Genovese és Costello története valóban fordulatos, s mindketten megbecsült szereplői az amerikai gengsztermitológiának, s eddig is igyekvő (mellék- és olykor fő-) szereplői voltak az e mondakörben játszódó filmeknek. Csatározásuk is fel volt már így vagy úgy tálalva többször. A legintenzívebben most, ebben a nehéz télikabátokkal zsúfolt, lassan csordogáló téli gengszterfilmben. Csakhogy mire a fénycsóva közepére állhattak végre, az olasz–amerikai gengszterfilmek szépen kimentek a divatból, de szőröstül-bőröstül. A kifutókon már nem hajszálcsíkos öltönyben, Borsalino-kalapban vonulnak a manekenek, de még csak nem is bowlingshirtben, az ötvenes–hatvanas évek országúti cirkálóit már csak romantikus vígjátékok vagy gátlástalan stílparódiák kedvéért filterezik újra, s hát a 20. század is véget ért visszavonhatatlanul, ha nem is pont a naptár szerinti napon. Ha ehhez még hozzácsapjuk, hogy az Alto Knights mindeközben egy elég unalmas film is, minden okunk meg is van a pfujolásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.

Régen is rossz volt

A Kádár-korszak túlérett periódusában, a diktatórikus rendszer először alig észrevehető, majd egyre gyorsuló bomlása közben már teret kaphattak olyan kutatások is, amelyek a rendszer működésére reflektáltak, néha egyenesen magára a rendszert működtető ipari-gazdasági-pénzügyi elitre koncentrálva.

„Sötétséget inni”

  • Domsa Zsófia

A regény egyszerre felkavaró, fájdalmas és mélyen elgondolkodtató. Nem elsősorban azért, mert újabb részleteket tudhatunk meg annak a házassági válságnak a történetéről, amelybe Karl Ove Knausgård önéletrajzi sorozatai révén több százezer, önmagát olykor kukkolónak érző olvasó kaphatott betekintést szerte a világon.