A kiállítás négy kurátorának, az animációs „csapatnak” és a készítéstechnikai kutatóknak arra a kérdésre kellett választ találniuk, hogy hogyan lehet egy késő középkori műegyüttest prezentálni a korban járatlan (vagy kevéssé jártas) befogadónak, hogyan lehet egy letűnt kort (korszakot) megfoghatóvá, izgalmassá tenni úgy, hogy bemutassák az új kutatási eredményeket is. Ehhez csaknem száz műalkotást, térképeket, maketteket, ötvöstárgyakat, pénzérméket, valamint korabeli dokumentumokat is „megmozgattak” – nem beszélve a korabeli ruhákba öltözött udvarhölgyekről és énekmondókról (utalok itt a Megelevenedő középkor címen futó tárlatvezetésekre). Az installálás radikálisan túllép a fal síkjára „tapadó” kép és mű típusú bemutatási módon; a selmecbányai táblák, mint egy kicsiny hársfaerdő megcsonkolt darabjai állnak a térben. Mindegyik valóban egyetlen fából készült, és vágott vagy csonkolt. Mindezekhez pedig egy keretes szerkezet tartozik, két olyan képanimáció, amelyek a művek részletein keresztül, kétféle módon mutatják be, hogy mi van a kép, a „felszín” mögött (ikonográfia és egyéni stílus, technika vagy több kéz nyoma).
A kiállítás a régebbi és az új stíluskritikai megközelítéseket is használja, hogy eljussunk az MS mesterhez köthető további művekhez, és az évszázados rejtély (adatolható, de természetesen vitatható) feloldásához, ahhoz a kérdéshez, hogy ki is volt valójában MS mester maga? (Az új attribúció a kiállításhoz kapcsolódó, több nemzetközi szerzőt is felvonultató katalógusban jóval bővebben is elolvasható – s bár ezek elsősorban a korszak kutatóinak „hasznosak”, azért az érdeklődő is találhat benne izgalmas adatokat.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
