Film

Megyünk a pokolba

Furiosa: Történet a Mad Maxből

  • SzSz
  • 2024. június 5.

Kritika

A Mad Max-filmek azt mutatják be, hogy van élet a civilizáció összeomlása után is; nem túl szép, nem túl vonzó, nem is túl emberi, de van.

Napjaink mozibiznisze egy hasonlóan sivár pusztaság képét kelti: filmművészet ugyan egyre kevésbé látszik, de filmek vannak dögivel. Ott vannak a mezei folytatások (sequel); azok a sokadik részek, amelyek egy letűnt kor nagy sikerét akarják újra lenyomni a torkunkon (legacy sequel); a vadhajtásként kivirágzó mellékágak, amelyek egy-egy menő figurára építenek (spin-off); vagy épp az előzményfilmek (prequel). A Furiosa majdhogynem mindegyik kategóriába beillik. George Miller harminc évvel a Mad Max 1985-ös harmadik része után élesztette fel újra ikonikus sorozatát, A harag útja azóta is az egyetlen értelmes példa a ma reneszánszukat élő örökségfilmekre. Kevés moziról mondható el, hogy már a bemutatásakor klasszikusnak számít, de ez ilyen volt: az a típusú kritikai és közönségkedvenc, amelyhez ha bármit hozzátesznek, az csak elvesz belőle. Világvégeképét, hőseit, mondandóját is a tömörség uralta. Kell-e bármi egyebet tudnunk a lélegeztetőgépen élő, elefántcsonttornyából a féreggé züllesztett népen uralkodó Halhatatlan Joe-ról, mint amit a gyors vágások és rémálomszerű képek megmutatnak? Szükségünk van-e rá, hogy megtudjuk, hogyan vált az emberiség azzá az energiafüggésben élő borzadállyá, aki a tehenekhez hasonlóan feji meg a nőket, és az emberi testben is csak egy vérzsákot lát? És főleg: érdekel-e minket, hogyan vált Furiosából az a kegyetlen, félkarú amazon, akit A harag útjában láthatunk?

A filmipart azonban az értelem helyett mindig is a bevétel motiválta: ezért van az is, hogy bár senki nem kérte, megtudhattuk már, hogyan kerültek a Földre az Alienek és a Predatorok; vagy hogyan lett Hannibal Lecter, Han Solo és Szörnyella de Frász az, aki. George Miller esetét némileg árnyalja, hogy a Mad Max azon kevés franchise-ok közé tartozik, amelynek minden részéért végig ugyanaz az alkotó felel; a Furiosa forgatókönyvét pedig még A harag útja előtt írta, és eleve egyszerre akarta leforgatni őket – ám ez 2015-ben nem jött össze. Ettől még jogos kérdés, hogy mégis mi szükség Furiosára, hiszen gyakorlatilag A harag útja is róla szól – ezt a kérdést pedig körülbelül a film első órájáig nem is tudjuk elhessegetni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.