Film

Megyünk a pokolba

Furiosa: Történet a Mad Maxből

  • SzSz
  • 2024. június 5.

Kritika

A Mad Max-filmek azt mutatják be, hogy van élet a civilizáció összeomlása után is; nem túl szép, nem túl vonzó, nem is túl emberi, de van.

Napjaink mozibiznisze egy hasonlóan sivár pusztaság képét kelti: filmművészet ugyan egyre kevésbé látszik, de filmek vannak dögivel. Ott vannak a mezei folytatások (sequel); azok a sokadik részek, amelyek egy letűnt kor nagy sikerét akarják újra lenyomni a torkunkon (legacy sequel); a vadhajtásként kivirágzó mellékágak, amelyek egy-egy menő figurára építenek (spin-off); vagy épp az előzményfilmek (prequel). A Furiosa majdhogynem mindegyik kategóriába beillik. George Miller harminc évvel a Mad Max 1985-ös harmadik része után élesztette fel újra ikonikus sorozatát, A harag útja azóta is az egyetlen értelmes példa a ma reneszánszukat élő örökségfilmekre. Kevés moziról mondható el, hogy már a bemutatásakor klasszikusnak számít, de ez ilyen volt: az a típusú kritikai és közönségkedvenc, amelyhez ha bármit hozzátesznek, az csak elvesz belőle. Világvégeképét, hőseit, mondandóját is a tömörség uralta. Kell-e bármi egyebet tudnunk a lélegeztetőgépen élő, elefántcsonttornyából a féreggé züllesztett népen uralkodó Halhatatlan Joe-ról, mint amit a gyors vágások és rémálomszerű képek megmutatnak? Szükségünk van-e rá, hogy megtudjuk, hogyan vált az emberiség azzá az energiafüggésben élő borzadállyá, aki a tehenekhez hasonlóan feji meg a nőket, és az emberi testben is csak egy vérzsákot lát? És főleg: érdekel-e minket, hogyan vált Furiosából az a kegyetlen, félkarú amazon, akit A harag útjában láthatunk?

A filmipart azonban az értelem helyett mindig is a bevétel motiválta: ezért van az is, hogy bár senki nem kérte, megtudhattuk már, hogyan kerültek a Földre az Alienek és a Predatorok; vagy hogyan lett Hannibal Lecter, Han Solo és Szörnyella de Frász az, aki. George Miller esetét némileg árnyalja, hogy a Mad Max azon kevés franchise-ok közé tartozik, amelynek minden részéért végig ugyanaz az alkotó felel; a Furiosa forgatókönyvét pedig még A harag útja előtt írta, és eleve egyszerre akarta leforgatni őket – ám ez 2015-ben nem jött össze. Ettől még jogos kérdés, hogy mégis mi szükség Furiosára, hiszen gyakorlatilag A harag útja is róla szól – ezt a kérdést pedig körülbelül a film első órájáig nem is tudjuk elhessegetni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.