Könyv

Örömdoboz

Jhumpa Lahiri: Amerre járok

Kritika

A regényben egy negyvenes éveiben járó nő életének nagyjából egy esztendejét követhetjük végig. A nő gyermekkora óta ugyanabban az olasz nagyvárosban él, és először készül huzamosabb időre elhagyni otthonát. Az apró gondolatfoszlányokra, rögzített benyomásokra emlékeztető rövid szövegeket, ha úgy tetszik, fejezeteket, az elbeszélő személyén kívül valójában ez az egyetlen, elsőre akár elhanyagolhatónak is vélhető szál fűzi össze.

A fizikai vagy absztrakt helyszínek fontosságát, a tér- és időbeliséget is felülírni képes meghatározó szerepét viszont már a külön-külön is értelmezhető fragmentumok címei is magukban hordozzák (Az utcán; A piazzán; A fejemben stb.). A különböző terekhez kötődő emlékekben és tapasztalatokban az otthon és a család determináló hatásának elfogadására vagy éppen lebontására tett kísérletekre nézhetünk rá. Az ezek összességéből összeálló mű leglátványosabb momentuma természetesen a szembenézés a szükségszerű eltávolodással – a családtól, a családi múlttól.

A főszereplő környezetével és önmagával kapcsolatos tapasztalatai olykor egészen intimek, amit kiemel az is, hogy az egyes szövegek időnként naplószerű feljegyzéseknek hatnak. Részben ennek hatására érezhetjük úgy eleinte, hogy a nő élettörténetének évtizedeken át rejtegetett titkaiba készülünk elmerülni, miközben eltemetett, elzárt, soha fel nem vállalt érzelmekkel találkozunk. Ám hamar világossá válik, szó sincs titkokról. Lahiri visszafogottan egyszerű és végletekig letisztult prózájában ugyanis a hétköznapok mindenki számára látható, mégis alig észrevehető szépségei és fájdalmai artikulálódnak. Az elbeszélő személyisége, saját múltja és története a legtöbb esetben még háttérbe is húzódik, s a szövegek fókuszába mikrokörnyezete visszatérő, vagy éppen újból soha fel nem bukkanó szereplői, pontosabban a főalak hozzájuk fűződő viszonya kerül. Egyéni szorongásai és traumái, nem mellesleg a magány egyszerű örömei és mindennapi nehézségei is ugyanezen kapcsolati háló finom szövetén rajzolódnak ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.