Könyv

Örömdoboz

Jhumpa Lahiri: Amerre járok

Kritika

A regényben egy negyvenes éveiben járó nő életének nagyjából egy esztendejét követhetjük végig. A nő gyermekkora óta ugyanabban az olasz nagyvárosban él, és először készül huzamosabb időre elhagyni otthonát. Az apró gondolatfoszlányokra, rögzített benyomásokra emlékeztető rövid szövegeket, ha úgy tetszik, fejezeteket, az elbeszélő személyén kívül valójában ez az egyetlen, elsőre akár elhanyagolhatónak is vélhető szál fűzi össze.

A fizikai vagy absztrakt helyszínek fontosságát, a tér- és időbeliséget is felülírni képes meghatározó szerepét viszont már a külön-külön is értelmezhető fragmentumok címei is magukban hordozzák (Az utcán; A piazzán; A fejemben stb.). A különböző terekhez kötődő emlékekben és tapasztalatokban az otthon és a család determináló hatásának elfogadására vagy éppen lebontására tett kísérletekre nézhetünk rá. Az ezek összességéből összeálló mű leglátványosabb momentuma természetesen a szembenézés a szükségszerű eltávolodással – a családtól, a családi múlttól.

A főszereplő környezetével és önmagával kapcsolatos tapasztalatai olykor egészen intimek, amit kiemel az is, hogy az egyes szövegek időnként naplószerű feljegyzéseknek hatnak. Részben ennek hatására érezhetjük úgy eleinte, hogy a nő élettörténetének évtizedeken át rejtegetett titkaiba készülünk elmerülni, miközben eltemetett, elzárt, soha fel nem vállalt érzelmekkel találkozunk. Ám hamar világossá válik, szó sincs titkokról. Lahiri visszafogottan egyszerű és végletekig letisztult prózájában ugyanis a hétköznapok mindenki számára látható, mégis alig észrevehető szépségei és fájdalmai artikulálódnak. Az elbeszélő személyisége, saját múltja és története a legtöbb esetben még háttérbe is húzódik, s a szövegek fókuszába mikrokörnyezete visszatérő, vagy éppen újból soha fel nem bukkanó szereplői, pontosabban a főalak hozzájuk fűződő viszonya kerül. Egyéni szorongásai és traumái, nem mellesleg a magány egyszerű örömei és mindennapi nehézségei is ugyanezen kapcsolati háló finom szövetén rajzolódnak ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.