Hisz’ azt ugyan biztosra vehetjük, hogy az adott mű végére akkorát triumfálnak, hogy a hátsó borítón még a sebeiket, a régieket és a frissen szerzetteket is elfelejtik nyalogatni, de a következő kötet első oldalán megint ott állnak a szívóág rajtjánál, s a hatalom, ha lehet, még hangosabban röhögi körbe őket, mint korábban. Még cinikusabban, még gonoszabban, még nagyobb arzenált mozgósítva ellenük.
Mørck felügyelőt, a koppenhágai rendőrség – talán korábbi érdemei, talán közvetlen főnökének szívjósága és agylágyulása miatt – éppen csak megtűrt nyomozóját még az ág is húzza. Úgy ismerkedünk meg vele, hogy mindenki nagyon utálja joggal, impertinens, kekk pasas, talán csak a társa rühelli valamivel kevésbé, viszont rögtön az első jelenetben bele is masíroznak együtt egy halálos csapdába, ahol aztán a kalauzukul szegődött rendőrjárőrt agyonlövik, a társ egy gerinclövés következtében deréktól lefelé lebénul, s egy lepattanó lövés magát Mørcköt is taccsra teszi pár hétre, mely tényegyüttes csak fokozza a környezet rosszallását.
Minden skandináv krimiből készül mozgóképes adaptáció, előbb nyilván a sikeresebbekből, de egyrészt mind sikeres, másrészt az is sorra kerül, aki a névsor végéről vág neki. Ilyenformán a világ legtermészetesebb dolga, hogy immár a harmadik Mørck lép elénk, ezúttal Edinburgh-ra cserélve Koppenhágát, s kilencrészes tévésorozatra az eddigi önálló filmeket (szám szerint hatot), s Matthew Goode-ot pályára küldve Nikolaj Lie Kaas és Ulrich Thomsen helyett. A név meglehet, kevésbé ismerős, de ezen nem múlik semmi, a tapasztalt Goode állja a versenyt, Mørckje könnyen értelmezhető, mégis érdekes figura, még bizonyos jellemfejlődést is mutat, vagy legalább ennek ígéretét a következő évadokra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
