Színház

Nem minden veszett el

Kár

Kritika

Szabó Réka, a Tünetből a független színházi szcénát egyre jobban sújtó körülmények miatt Szünet Együttessé változó társulat vezetője és Kánya Kinga szociológus beszélgetésével indul az esemény. Szabó rendezőként, Kánya konzulensként készíti elő a közönséget a közösségi színházi előadásra.

A The Bird Experience című projekt egy dán tánctársulat ötletéből fejlődött ki, amelyben öt európai ország egy-egy kortárstánc-társulata közösen gondolkodva, de különböző módon és perspektívából dolgozta fel a veszteség témakörét, különféle civil csoportok bevonásával és egy nagy fekete madár segítségével. Szabó Réka és alkotótársai tizenkét civil közreműködésével gondolkodott el a hivatásunk elvesztéséből fakadó gyász és fájdalom témakörén. Szavak, mozdulatok és közösségi játékok segítségével.

Szabó erős kézzel, de empátiával és lágyan szövi egybe a történeteket és a nagyon eltérő színházi eszközöket. A közönség ezáltal nem egy terápiás folyamatot vagy még mederbe nem terelt indulatkiélést lát, hanem egy meghatározott keretek közé emelt, felelősségteljes és fontos tartalmat hordozó színházi előadást. Rádásul nem kívülállóként, hanem partnerként. A részvevők valóban bevonnak minket minden egyes megosztott gyakorlattal, gondolattal, kezdve onnan, hogy egyesével bemutatkoznak a performance elején.

Az Oláh Balázs táncművész által érzéki módon életre keltett, Anette Asp Christensen készítette fekete madár az előadás nagyobb etapjait választja el. A táncetűdökben a sebzett madár vergődése, elrepülni vágyása a lelki folyamatok természetes kifejezésének hat, minden didaxis nélkül. Madara egy-egy érzelmileg felhevült jelenet után feltakarítja a színpadot vagy éppen folyton meg-megbicsakló bokával hátrál egy-egy szereplő szemrehányása elől. Ölel vagy ellök, megtámaszt vagy kerget, fenyeget vagy megnyugtat. Egyszerű, mégis költői metaforája a gyász összetettségének. Közben a háttérben, mintegy a bevezetés-tárgyalás-befejezés részek tagolásaként élő kapcsolásban megjelenik a projekt másik négy városának előadása is, megmutatva, hogy éppen milyen színpadi körülmények között mi zajlik párhuzamosan. Bár ezek hosszasabb megvizsgálására nincs időnk, az mindenképpen átjön, mennyire másféleképpen keretezik a különböző nemzetiségű társulatok a madarat mint jelképet, és a gyászmunka megdolgozási és feldolgozási folyamatát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.