Kiállítás

Tekintetek tüzében

Czene Márta: Ez nem az én testem

  • Révész Emese
  • 2023. március 22.

Kritika

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Czene Márta okos festő is, aki azért fest, hogy közben a képek természetéről gondolkodjék. A festés, e jelentésteli művészi gesztus mediális választás kérdése, és Czene tisztában van vele, hogy indokolni kell e választást. A most bemutatott új műveinek fő gondolati csapásiránya a családi örökség. Czene Márta harmadik generációs festő, aki a rendszerváltás előtt sztárolt, mostanság újra felfedezett nagypapa, Czene Béla és a festéssel később felhagyó apa, Czene Gábor mellett eszmélt művésszé. Nagymamája, Hikádi Erzsébet után a második női festő a családban, aki testközelből átélhette, megfigyelhette a túl sikeres és a kudarcos művészlétet egyaránt. A festészet számára így a generációs párbeszéd és a lappangó művészi versengés eszköze is. Egy ideje tudatosan emeli be műveibe a női tekintetet.

Különös teremtmény az aktmodell, egyfajta médium, aki a ruhái levetésével megszabadul egyedi személyiségétől. Czene Márta mű­vei érzékenyen reagálnak a modell metamorfózisára, változó státuszára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.