Könyv

Korszerűtlen elmélkedések

José Saramago: Festészeti és szépírási kézikönyv

  • Zelei Dávid
  • 2023. március 22.

Kritika

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Az eredetileg 1977-ben megjelent kötet ugyanis nem árul zsákbamacskát: alcíme Ensaio de Romance, ami, miként Urbán Bálint is felhívja rá a figyelmet, „egyszerre olvasható esszéregénynek, regénykísérletnek vagy akár próbaregénynek” – s valóban, mindhárom értelmezés igen találó.

A regény főhőse, a saját középszerűségétől megcsömörlött, már nevével is jelentéktelenséget sugalló H. (a portugál nyelvben néma betű) úgy ébred öntudatra a Salazar-diktatúra utolsó perceiben, hogy egyszerre válik le unalmas, diktatúrával mélyen összefonódott megrendelői igényeiről (hogy unalmas, de arisztokratikus látszatot keltő akadémikus arcképeket fessen) és magáról a festészetről azzal, hogy írni kezd. Mindez nem teljesen példátlan: mint nemrég magyarul is kiadott verseskötete (!) előszavából kiderül, Pablo Picasso egyszer arról értesítette egy barátját, hogy készen áll „a festészetet, a szobrászatot, a metszeteket, a költészetet, mindent feladni azért, hogy az éneklésnek szentelhesse magát”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.