Színház

Túl a szeméthegyen

Trash avagy csoportos szelektív hulladékgyűjtés

Kritika

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

És ez még a legkevesebb: kapunk az arcunkba rendesen. Mindjárt az elején, a gyönyörű ária (Lelkes Gréta, a Művészeti Kar operaénekes hallgatója adja elő) alatt bezúdítanak oldalról egy-egy zsáknyit a palackokból. Aztán a zene átcsap a Mari néni tyúkja című televíziós bejátszás zenei aláfestésébe.

És közben zajlik a polgármesteri kampány. Kortesbeszéd és dadogás, egyik jelölt ostobább, mint a másik. Világképformáló bejátszások a helyi televízió adásából Gyöngyös város történetéről. Egy helybéli háromgyerekes (a negyedik is jön hamarosan) cigányember a kamerába is kiáltja búját-baját.

Online tanítás alatt egy diák elfelejti kikapcsolni a mikrofont, a videó fölkerült a netre, a fiú híres lesz. Az élete meg is változik ettől. Míg a roma ember a totális nihilben él, a fiú az öngyilkosság hatá­ráig jut el. De a show, a megjátszás és a színlelés magas fokon megy tovább.

Kormányhivatali útvesztőt látunk, sorszámokkal. Jöjjön vissza, menjen vissza, hozza még, töltse ki, újabb sorszám, és persze rendkívül udvariasan terelik a polgártársat. És a színpadra közben újabb zsáknyi PET-palackok ömlenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.