Színház

Túl a szeméthegyen

Trash avagy csoportos szelektív hulladékgyűjtés

Kritika

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

És ez még a legkevesebb: kapunk az arcunkba rendesen. Mindjárt az elején, a gyönyörű ária (Lelkes Gréta, a Művészeti Kar operaénekes hallgatója adja elő) alatt bezúdítanak oldalról egy-egy zsáknyit a palackokból. Aztán a zene átcsap a Mari néni tyúkja című televíziós bejátszás zenei aláfestésébe.

És közben zajlik a polgármesteri kampány. Kortesbeszéd és dadogás, egyik jelölt ostobább, mint a másik. Világképformáló bejátszások a helyi televízió adásából Gyöngyös város történetéről. Egy helybéli háromgyerekes (a negyedik is jön hamarosan) cigányember a kamerába is kiáltja búját-baját.

Online tanítás alatt egy diák elfelejti kikapcsolni a mikrofont, a videó fölkerült a netre, a fiú híres lesz. Az élete meg is változik ettől. Míg a roma ember a totális nihilben él, a fiú az öngyilkosság hatá­ráig jut el. De a show, a megjátszás és a színlelés magas fokon megy tovább.

Kormányhivatali útvesztőt látunk, sorszámokkal. Jöjjön vissza, menjen vissza, hozza még, töltse ki, újabb sorszám, és persze rendkívül udvariasan terelik a polgártársat. És a színpadra közben újabb zsáknyi PET-palackok ömlenek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk