Lemez

Amatőr, archív

Radics Béla Aranyalbum 1968–1978

Kritika

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Radics Béla zenekarai (Sakk-Matt, Tűzkerék, Taurus, Alligátor stb.) nem tartoztak ezek közé. Még a gitáros 1982-ben bekövetkezett halála (36 éves volt) sem hatotta meg az illetékeseket, hogy az emlékére összedobjanak egy válogatást, de talán nem is készült 8–10 lemezminőségű felvétel Radics életében. A stúdiófelvételek hiánya minden bizonnyal hozzájárult ahhoz is, hogy a magyar Jimi Hendrix legendáját szinte kizárólag az egykori kollégák és koncertlátogatók költsék, ami odáig vezetett, hogy 2005-ben felavatták a gitáros egész alakos szobrát Angyalföldön, 2013-ban pedig utcát neveztek el róla. A rajongókból alakult Radics Béla Emléktársaság azt is zászlajára tűzte, hogy a fellelhető kalózfelvételeket kiadja. Noha az elmúlt húsz-huszonöt évben számos Radics Béla vonatkozású lemez megjelent a Sakk-Mattól a Tűzkeréken át a Taurusig, a kérdés ugyanaz, mint negyven évvel ezelőtt: létezik-e 8–10 jó minőségű Radics-szám?

Ma már biztosak lehetünk benne, hogy nincsenek ilyen felvételek. „Vállalhatóként” ugyanis általában négy számot, a Taurus 1972-ben és 1973-ban megjelent két kislemezét lehet csak említeni. De ezek közül három Balázs Ferenc dala, amelyeket később a Korál együttessel is elkészített. Így valójában csak egy szám, a Zöld csillag a gitáros szerzeménye, és az egyetlen olyan, hivatalosan megjelent Taurus-dal is, amelyben a szólógitár hangsúlyos, nem pedig az orgona.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.