Film

Nem alszik

Tom George: Ecc, pecc, ki lehetsz?

Kritika

Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?

Bárki lehetett – ez a „ki tette?” típusú krimik lényege, és egyben legunalmasabb közhelye. „Ha egyet láttál, az összest láttad” – jegyzi meg a narrátorként is működő rendező, jelezve, hogy itt bizony egy önreferenciális utalásokkal teli metasztorival van dolgunk. Az ilyen típusú gyilkossági történetek igazi reneszánszukat élik, amióta három éve bemutatták Rian Johnson Tőrbe ejtve című filmjét, de legyen szó sorozatról (Gyilkos a házban), vagy francia vadhajtásról (Gyilkos party), egyetlen posztmodern krimi sem vetheti le Agatha Christie köpönyegét, amely alól kibújtak. Az Ecc, pecc, ki lehetsz? olyannyira nem tagadja le eredetét, hogy egészen a gyökerekig megy vissza. 1953-ban járunk a londoni West Enden, ahol a krimikirálynő Egérfogó című darabjának 100. előadását ünneplik. Ekkora siker hatására persze egyből megjelennek a hollywoodi keselyűk is, élükön az Adrian Brody alakította rendezővel, Leo Köpernickkel, aki a valós eseten alapuló, körmönfont darabból egy akcióval teli, pörgős adaptációt tervez, s ebben az sem zavarja, hogy Anglia utcáin nem szokás tűzpárbajba keveredni a rendőrséggel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.