Színház

Túlélni a békét

Weöres Sándor: A kétfejű fenevad

Kritika

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

Az archaizáló nyelvezet, a stiláris bakugrások a filozofikustól a trágárságig, a vásáritól az abszurdig, a hol lázálomszerűen groteszk, máskor intim és érzékeny jelenések gomolygása, vagyis a szöveg színházi konvenciókra fittyet hányó, játékos tobzódása komoly kihívás a színészeknek és az alkotótársaknak egyaránt. A miskolciak ráadásul a művet az első betűjétől az utolsóig szöveghűen állították színpadra.

A gazdag szövegszőttes vezetőfonala egy kálvinista deák, Ambrus vándorlása Kolozsvártól Pécsig, majd vissza a három részre szakadt Magyarország háborúktól megnyomorított vidékein Budavár és Pécs városának visszafoglalása idején. A képzeletbeli szerelmes történetek betanításával és színrevitelével házaló fiatalember kóborlása valójában folyamatos menekülés törökök, németek és katolikusok elől törökökhöz, németekhez és katolikusokhoz, miközben úton-útfélen a hús-vér szerelmei nyújtanak számára menedéket.

Ebben a világban szinte senki és semmi nem az, aminek látszik. Mindenki olyan álcába bújik, vagy aszerint váltogatja hovatartozását és szerepeit, ami a leginkább hasznára van. A török tanács tagjairól kiderül, hogy egyikük sem török, Pécs városának főbírája, Ibrahim pasa valójában zsidó bankár, a német-római császár és a török szultán pedig hadvezéreik hatalmától való félelmükben egymást unszolják saját seregeik legyőzésére. Weöres Sándor sziporkázóan szellemes látlelete bár okozhat némi kognitív disszonanciát azok számára, akik hajlamosak a korszakot a nemzetállamok és azon belül is a magyar nemzet felől nézve az álságos németek és a megátalkodottan gonosz törökök közé szorult haza trigonometrikus képleteként látni, A kétfejű fenevad nem történelmi tabló. Sokkal inkább világvégi túlélők karneváli karakterkatalógusa. Csak az a kérdés, hogyan lehet túlélni a világvégét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.