Színház

Túlélni a békét

Weöres Sándor: A kétfejű fenevad

Kritika

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

Az archaizáló nyelvezet, a stiláris bakugrások a filozofikustól a trágárságig, a vásáritól az abszurdig, a hol lázálomszerűen groteszk, máskor intim és érzékeny jelenések gomolygása, vagyis a szöveg színházi konvenciókra fittyet hányó, játékos tobzódása komoly kihívás a színészeknek és az alkotótársaknak egyaránt. A miskolciak ráadásul a művet az első betűjétől az utolsóig szöveghűen állították színpadra.

A gazdag szövegszőttes vezetőfonala egy kálvinista deák, Ambrus vándorlása Kolozsvártól Pécsig, majd vissza a három részre szakadt Magyarország háborúktól megnyomorított vidékein Budavár és Pécs városának visszafoglalása idején. A képzeletbeli szerelmes történetek betanításával és színrevitelével házaló fiatalember kóborlása valójában folyamatos menekülés törökök, németek és katolikusok elől törökökhöz, németekhez és katolikusokhoz, miközben úton-útfélen a hús-vér szerelmei nyújtanak számára menedéket.

Ebben a világban szinte senki és semmi nem az, aminek látszik. Mindenki olyan álcába bújik, vagy aszerint váltogatja hovatartozását és szerepeit, ami a leginkább hasznára van. A török tanács tagjairól kiderül, hogy egyikük sem török, Pécs városának főbírája, Ibrahim pasa valójában zsidó bankár, a német-római császár és a török szultán pedig hadvezéreik hatalmától való félelmükben egymást unszolják saját seregeik legyőzésére. Weöres Sándor sziporkázóan szellemes látlelete bár okozhat némi kognitív disszonanciát azok számára, akik hajlamosak a korszakot a nemzetállamok és azon belül is a magyar nemzet felől nézve az álságos németek és a megátalkodottan gonosz törökök közé szorult haza trigonometrikus képleteként látni, A kétfejű fenevad nem történelmi tabló. Sokkal inkább világvégi túlélők karneváli karakterkatalógusa. Csak az a kérdés, hogyan lehet túlélni a világvégét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.