Színház

Túlélni a békét

Weöres Sándor: A kétfejű fenevad

Kritika

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

Az archaizáló nyelvezet, a stiláris bakugrások a filozofikustól a trágárságig, a vásáritól az abszurdig, a hol lázálomszerűen groteszk, máskor intim és érzékeny jelenések gomolygása, vagyis a szöveg színházi konvenciókra fittyet hányó, játékos tobzódása komoly kihívás a színészeknek és az alkotótársaknak egyaránt. A miskolciak ráadásul a művet az első betűjétől az utolsóig szöveghűen állították színpadra.

A gazdag szövegszőttes vezetőfonala egy kálvinista deák, Ambrus vándorlása Kolozsvártól Pécsig, majd vissza a három részre szakadt Magyarország háborúktól megnyomorított vidékein Budavár és Pécs városának visszafoglalása idején. A képzeletbeli szerelmes történetek betanításával és színrevitelével házaló fiatalember kóborlása valójában folyamatos menekülés törökök, németek és katolikusok elől törökökhöz, németekhez és katolikusokhoz, miközben úton-útfélen a hús-vér szerelmei nyújtanak számára menedéket.

Ebben a világban szinte senki és semmi nem az, aminek látszik. Mindenki olyan álcába bújik, vagy aszerint váltogatja hovatartozását és szerepeit, ami a leginkább hasznára van. A török tanács tagjairól kiderül, hogy egyikük sem török, Pécs városának főbírája, Ibrahim pasa valójában zsidó bankár, a német-római császár és a török szultán pedig hadvezéreik hatalmától való félelmükben egymást unszolják saját seregeik legyőzésére. Weöres Sándor sziporkázóan szellemes látlelete bár okozhat némi kognitív disszonanciát azok számára, akik hajlamosak a korszakot a nemzetállamok és azon belül is a magyar nemzet felől nézve az álságos németek és a megátalkodottan gonosz törökök közé szorult haza trigonometrikus képleteként látni, A kétfejű fenevad nem történelmi tabló. Sokkal inkább világvégi túlélők karneváli karakterkatalógusa. Csak az a kérdés, hogyan lehet túlélni a világvégét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.

Kit véd Lánczi Tamás?

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke ezt írja a közösségi médián: „Néhány nap alatt felépített dezinformációs kampányokkal életeket lehet tönkretenni, hiszterizálni lehet a közhangulatot, és fel lehet borítani a társadalmi békét.”

Bedarálta saját fogaskerekét

Júliusban saját kormánypárti képviselőtársai mondatták le Csányi József kiskunfélegyházi polgármestert. Aztán fentről rájuk szóltak, nyugi lett. A vasárnapi időközi polgármester-választáson a függetlenként induló Csányinak nem lesz kormánypárti kihívója, mert most nem hiányzik egy zakó.

Buli van!

Jövő áprilisban sok múlhat azon a néhány százaléknyi vokson, ami valamely nagy párt, illetve legalább a bejutásra esélyes középpárt helyett eleve esélytelen formációkra megy. Furcsa kreatúrákból nincs hiány, és immár az Országházon belül is született kamupárt.