A grúz kormányfő szerint Fico sorsával fenyegette meg Várhelyi Olivér

  • narancs.hu
  • 2024. május 24.

Külpol

A magyar uniós biztos szerint félremagyarázták a szavait.

A grúz kormányfő, Irakli Kobahidze csütörtökön közleményt adott ki arról, hogy

egy uniós tisztségviselő fenyegetőleg figyelmeztette az orosz mintájú ügynöktörvény elfogadása miatt, és arról beszélt neki, nézze csak meg, mi történt Robert Ficoval.

 

"Még a Nyugat folytatólagos zsarolása közepette is kirívó volt az a fenyegetés" – tette hozzá a grúz vezető a telefonbeszélgetésről beszélve. Elmondása szerint a biztos egy sor intézkedést sorolt fel, amelyeket a nyugati partnerek elfogadhatnak az átláthatósági törvény ellen benyújtott elnöki vétó felülbírálása esetére.

A grúz kormányfő hivatalának sajtószolgálata az uniós biztost nem nevezte meg. Kobahidze viszont arról beszélt, hogy "rendkívül felkavarónak" érezte a Fico ellen május 15-én elkövetett merénylet felemlegetését, és hogy előzetes értesülések szerint a szlovák miniszterelnök elleni merényletkísérletben "a nyomok egy olyan ország titkosszolgálatához vezetnek, amely különösen közel háborúpárti (...) egy rendkívül veszélyes erőről van szó".

Ezt követően

hamar kiderült: az uniós bővítésért felelős magyar EU-biztos, Várhelyi Olivér volt az, aki Kobahidze szerint megfenyegette őt.

Az értesülését először a Telegraph írta meg, a lapnak Várhelyi is elismerte, hogy róla van szó. "Szeretném kifejezni őszinte sajnálatom, hogy a telefonbeszélgetésem egy bizonyos részét kiragadták a szövegkörnyezetéből" – közölte Várhelyi Olivér bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős uniós biztos. Sajnálja, hogy telefonhívása egy részét olyan módon mutatták be a nyilvánosságnak, amely a telefonhívás "eredeti céljának teljes félreértelmezését eredményezheti". 

Várhelyi közleményében azt írta, a grúz társadalom erős EU-párti érzelmeinek ismeretében a telefonbeszélgetés során úgy érezte, fel kell hívnia a miniszterelnök figyelmét annak fontosságára, hogy ne szítsák tovább az amúgy is törékeny helyzetet a törvény elfogadásával, amely további megosztottsághoz és esetlegesen ellenőrizetlen helyzetekhez vezethet Tbiliszi utcáin. 

"Ezzel kapcsolatban a legutóbbi, Szlovákiában történt tragikus esemény példaként és utalásként hangzott el arra vonatkozóan, hogy hová vezethet egy ilyen nagyfokú polarizáció még Európában is" – fogalmazott. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.