Szerbia elnökválasztás előtt

A mi Ácónk

  • Bódis Gábor
  • 2017. április 30.

Külpol

A hétvégén, április 2-án tartják a szerbiai elnökválasztás első fordulóját. A legesélyesebb jelölt a hivatalban lévő kormányfő, Aleksandar Vučić – de ha nem nyer vasárnap, a következő körben akár veszíthet is. De ki is Vučić, mit intézett eddig, és mi vár Szerbiára?

Március 22-én az esti órákban a felújított belgrádi Praga Hotel éttermében díszes társaság sereglett össze. (A szálloda egyébként a török időket idéző Balkán utcában van, melynek elején a Moszkva szálló áll.) A legelőkelőbb asztal főhelyén Predrag Ranković Peconi üzletember (szerbiai értelemben vett üzletember) ült, a másik végén pedig a szintén zenész Željko Rutović. Az előbbi két évtizeddel ezelőtt a surčini klán, az utóbbi pedig a zvezdarai banda tagja volt – a zimonyi után ez volt Szerbia két legerősebb bűnözői csoportja.

A két férfiú annak idején számos érdeklődési területen osztozott, ilyen volt például az olaj- és a dohánybiznisz; s ma már mindketten komoly legális érdekeltségek birtokosai is. A sikeresebb közülük Ranković, az ő vagyonát már 2007-ben (ez az utolsó elérhető adat) 700 millió dollárra becsülték. Valószínűleg Szerbia leggazdagabb emberét tisztelhetjük benne, ma már egy országos televízió büszke tulajdonosa is (Happy TV); ezen kizárólag valóságshow-kkal elégítik ki az igényes szórakoztatásra vágyó nézőket. De Rankovićnak, akiről a belgrádi bulvársajtó azt állítja, hogy nem iskolai végzettségének köszönheti vagyonosodását, magyarán félig analfabéta, akadtak nehézségei is. A Zoran Djindjić miniszterelnök meggyilkolása (2003) utáni letartóztatási hullámban például ő is horogra akadt. De nem sokáig zaklatták – elvégre vagy vannak az embernek befolyásos barátai, vagy nincsenek. S mert kétszer követtek el merényletet ellene, rendkívül óvatos ember hírében áll, testőrei nélkül még a sarki boltba sem ugrik be.

Annál is meglepőbb volt e márciusi este kis híján tragikus fordulata! A két szakmabeli között ugyanis szóváltásra került sor; sajtóértesülések szerint a kormány által (bagóért) privatizációra bocsátott turisztikai cégeken, köztük épp a Praga szállodán kaphattak össze. Željko Rutović mindenesetre gúnyos megjegyzést tett a Peconi társaságában időző két hölgyre – állítólag azt mondta: mit akarnak tőled ezek a szilikonos csajok? (silikonuše) –, majd előrántotta pisztolyát (jó, ha van kéznél a belgrádi éjszakában) és hat golyót eresztett asztaltársába. Ezután elmenekült a helyszínről. Peconi túlélte, a lábait és a forgóját érte lövés.

Ugyanezen az estén tartózkodott utoljára a munkahelyén, a Smederevska Palanka-i Goša gépgyárban az 57 éves D. M. szerelő. Az éjszaka folyamán ugyanis felakasztotta magát, a reggeli műszak munkásai találtak rá. D. M. nyugdíjas apjával és nagykorú munka nélküli fiával élt. Húsz hónapja nem kapott teljes fizetést, a vállalat négy éve nem fizeti be a dolgozók utáni járulékokat. A Goša gyárat 2007-ben privatizálták, a szlovák ŽOS Trnava cég vette meg.

A hattalálatos Ranković Peconi az évek során számos vállalatot vásárolt fel az országban. Az első lépése mindenütt munkahelyek százainak a megszüntetése volt.

 

Vučić, a megkerülhetetlen

Szerbia két sikertelen rendszerváltást tudhat maga mögött. Az első a 90-es évek elején zajlott: a délszláv háborúk leple alatt s a többpárti demokrácia vékony paravánja mögött diktatórikus, államkapitalista rendszer épült ki. A második 2000-ben kezdődött, amikor Slobodan Milošević megbuktatása után Zoran Djindjić kísérletezett óvatos reformokkal. Az ellenérdekelt politikai, rendőrségi, alvilági csoportok a kormányfő meggyilkolásával válaszoltak erre – és azóta az idő kereke visszafele forog. Megint a 90-es években járunk; és a szereplők is ugyanazok.

A gazdaságban szinte semmi sem jött be. Legutóbb a nagy hangon beígért Fiat-fejlesztés maradt el, ehelyett dolgozókat bocsát el a kragujevaci autógyár (a fegyvergyártó részleg köszöni, jól van). De az Aleksandar Vučić kormányfő által ígért többi külföldi beruházás is sorra befuccsol; gondoljunk csak a kínai szponzorációval tervezett Belgrád–Budapest gyorsvasút kétséges jövőjére. A kormányfő a kampányban azzal (is) hitegeti a választókat, hogy nemsokára 400 euró lesz az átlagfizetés: ezzel akár Macedóniát és Albániát is le­előzik. Az utóbbi években több százezren hagyták el országot, csak Szabadkáról és környékéről (úgy 150 ezer ember) 30 ezren indultak el a jobb megélhetés reményében Magyarországra és tovább. Ebben a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének hatalmas szerepe van.

Bár még csak 47 éves, a jogász végzettségű Vučić majd negyedszázada mozog a politika fősodrában. (Részletes portréját lásd: A magányos hullámlovas, Magyar Narancs, 2016. április 21.) A Szerb Radikális Párthoz (SRS) 1994-ben csatlakozott; a háborúk idején Vojislav Šešelj radikálisai nem csak a legvéresszájúbb uszítóként vétették magukat észre, de szabadcsapatokat is szerveztek a horvátországi és boszniai frontokra. Šešelj Slobodan Milošević 2000-es bukásáig annak hol hallgatólagos, hol valóságos koalíciós partnere volt, az utolsó két évben egyenesen miniszterelnök-helyettesként. Vučić pedig az ő legjobb tanítványának szerepét próbálgatta. A boszniai háború idején a parlamenti szószékről fenyegette meg a bosnyákokat: egy szerbért száz muszlim áldozattal fognak fizetni. Az 1999-es NATO-bombázások idején pedig a Milošević-rezsim tájékoztatási minisztereként drasztikus intézkedéseket rendelt el a nem kormányhű média ellen.

A napja mégis azután virradt fel, hogy Šešelj 2003-ban önként feladta magát a hágai törvényszéken. Amikor a Radikális Párt 2008-ban kettéesett, Vučić a szakadárokkal tartott, s a következő években szívós munkával kapaszkodott a Szerb Haladó Párt (Srpska Napredna Stranka, SNS) legfelsőbb régióiba. Múltjától óvatosan elhatárolódott: „nem titkolom, hogy megváltoztam, sőt, büszke vagyok rá” – nyilatkozta, s többször is elítélte a srebrenicai mészárlást. S ahogy tört előre a magát mérsékelt jobbközép pártnak mutató SNS, úgy emelkedett Vučić csillaga is. (És vica versa!) Amikor 2012-ben harcostársa, a szintén a radikálisoktól elszakadt Tomislav Nikolić megnyerte az elnökválasztást, Vučić lett a pártelnök és a hadügyminiszter; a 2014-es választáson pedig már ő vezette győzelemre pártját.

Hatékony kormányzás híján azóta két stratégiával próbál a víz felett maradni. Az első „a Nyugat-barát, de azért Moszkvának is kedves nacionalista” koktél kavargatása. Néhány nappal ezelőtt fogadta őt Angela Merkel német kancellár, és azt találta mondani, hogy „Szerbia jó úton halad”; de Vučićot nemrég az orosz elnök is vendégül látta. Nem véletlen hát, hogy Vučić azt hirdeti: nélküle megszűnne minden külföldi támogatás, és ezt nagyon sokan elhiszik Szerbiában. A másik ötlete pedig ez: ha a kormányzás nem megy, legyen mindig választási kampány. Szerbiában már csak előre hozott választások vannak, rendszerint kétévenként. Most kapóra jött, hogy az eddigi államfőnek, a reménytelenül ostoba és faragatlan Nikolićnak ez év közepén lejár az ötéves mandátuma. Az ő újbóli indítását még a legforrófejűbb kormánypártiak is halva született ötletnek tartották: a felaprózódott, gyenge ellenzék szinte bármelyik jelöltje lekörözhette volna. Vučić pedig gondolt egyet, s egyszer csak bejelentette: ő fogja megmérettetni magát a koalíciós kormány – az SNS mellett a Milošević-örökös Szerb Szocialista Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség – közös elnökjelöltjeként. Úgy, hogy közben annak rendje és módja szerint miniszterelnök is marad: nappal intézi az ország dolgát, este meg elnökjelöltként járja a vidéket.

A kormánypártok amúgy példásan ügyelnek a választás tisztaságára: Vučić bejelentése után közeli munkatársa, az éppen parlamenti elnök Maja Gojković asszony a választási eredmények kihirdetéséig egyszerűen felfüggesztette a parlament ülésezését. Felszólalásaikkal a honatyák még összezavarnák a választópolgárokat! Az ellenzék szerint a cél csupán a nyilvánosság szűkítése a többi jelölt előtt; de a szerbiai média legnagyobb része már így is közvetlenül a kormány befolyása alatt áll. Ritka a kivétel: a Danas napilap, a Vreme és a NIN hetilapok, az N1 televízió – a CNN leányvállalata –, és az online média kisebb része minősíthető annak.

 

A tét a második forduló

Vučić mellett még tíz jelölt száll ringbe. Jobbról előzné őt Vojislav Šešelj, a radikálisok örök vezére, de elindul Vuk Jeremić is, aki Bo­ris Tadić államfő idején volt külügyminiszter, majd magas rangú ENSZ-diplomata. Saša Janković, a kitűnő jogvédő a jelölés miatt mondott le állásáról – őt támogatja az ellenzéki Demokrata Párt és több más balközép tömörülés, valamint a VMSZ ellenzékének számító Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség is. Janković magabiztosan a második a népszerűségi listán. A legeredetibb figura mégis Luka Maksimović, aki a Ljubiša Preletačević Beli művésznéven vált népszerűvé (ezt leginkább Köpönyegforgatovicsnak fordíthatnánk, a Beli fehéret jelent). Beli „A töltött káposztát meg se kóstoltad” (Sarmu Probo Nisi, SPN) elnevezésű párt vezére, a szerbiai politikát kifigurázó viccprogrammal a tavalyi parlamenti és helyhatósági választásokon 21 százalékot szerzett szülővárosában, a Belgrád közeli Mladenovacban. Indulását a választási bizottság el akarta utasítani, ebből hatalmas botrány lett, mígnem Beli megkapta az elnökjelölést. Egy időben olyannyira népszerűvé vált, hogy Vučić után a második helyen szerepelt a felmérésekben.

A kérdések kérdése azonban az, hogy Vučićnak sikerül-e az első fordulóban elvinni a szavazatok felét és lezárni az ügyet. Ha rosszabbul teljesít, az összes többi jelölt szavazói (kivéve a szélsőjobbos Šešelj híveit) a második helyezettet fogják támogatni. Így akár meg is lehet verni Vučićot – de már az a tény, hogy második fordulóra lenne szükség, óriási pofont jelentene a hatalmi koalíció számára.

Vidáman buszoznak

Vučićék híveiket autóbuszkonvojokkal szállítják kampányrendezvényről népünnepélyre. Szabadkán a minap órákra megbénították a várost – mindez azonban mit sem csökkentette a szívélyességet, amivel a városba látogató kormányfő-elnökjelöltet Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a tartományi képviselőház elnöke fogadta. (Az egyik kampánygyűlésen „Kedves Ácó!” megszólítással fordult hozzá s a néphez.) De Vučić sem adja alább: Szabadkára érkezvén a „gde je Ištvan?” (hol van István?) kérdéssel fordult a jelenlevőkhöz.

A VMSZ elsőként sorakozott fel a kormányfő önjelölése mögé, azóta Pásztorék járják a magyarlakta településeket, s arra biztatják az ott lakókat, hogy Ácóra szavazzanak, mert ez a vajdasági magyar érdek. Ám ez a feltétlen koalíciós hűség nem kockázatmentes. Az itteni magyarok többsége még jól emlékszik a 90-es évekre, amikor Vučić és radikális párti pajtásai még „hazazavarták” volna őket az anyaországba; s alaposan kivették a részüket a háborúk előkészítésében és lebonyolításában is. Egyes felmérések szerint a vajdasági magyarok (és a szerbiai bosnyákok, akiknek ugyancsak van Vučić-hű pártjuk) nem engedelmeskednek maradéktalanul a pártvezetésnek, és nem szavaznak a kormányfőre – ez akár perdöntő is lehet a végelszámolásnál.

A VMSZ politikája abban merül ki, hogy példás partnereként viselkedik mind a magyarországi, mind a szerbiai kormánypártnak. Sőt, a „példátlanul jó” Orbán-Vučić viszony legfőbb őrzőjének gondolja magát – és nem is alaptalanul. Szijjártó Péter külügyminiszter a múlt pénteken nemcsak részt vett Vučićék belgrádi kampánygyűlésén, hanem fel is szólalt – szerbül. A VMSZ pedig nem jár rosszul ezzel a felállással. A párt egyik alapítványa a minap potom 1,2 millió euróért vett meg Szabadka központjában egy emeletes házat egy vállalkozótól. Az ellenzéki Magyar Mozgalom és a független vajdasági sajtó hetekig tajtékozott a szabadkai viszonylatban méregdrága vásárlás miatt – ám Pásztor nem látott semmi kivetnivalót benne. Hiszen Magyarországról érkezett a pénz, és nem vétettek egyetlen egy szerbiai törvény ellen sem. Belgrádnak nincs kifogása az ilyen üzletek ellen, hiszen 20 százalék adó úgyis nála köt ki, a magyarországi adófizetőknek meg, úgy tűnik, kisebb gondjuk is nagyobb ennél.

 

Figyelmébe ajánljuk

Nem, nem ad 850 forintért egy doboz ruhát a Zara

A netes átverések egyik nagy csoportja, amikor elhitetik veled, hogy jól jársz, és talán úgy tűnik egy ideig, hogy tényleg. Valójában olyan módszerrel vernek át, ami ellen utólag már nem lehet tenni semmit. Mert valójában te döntöttél úgy, hogy hülye leszel. Ilyen a Zara fantasztikus akciója is. Ami nyilván nem a Zara akciója.