A NATO azt tervezi, hogy állandó katonai jelenlét legyen a határain

Külpol

Jens Stoltenberg kijelentette, hogy Putyin tevékenysége miatt alapvető átalakulás folyik a szervezetben.

Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára a The Sunday Telegraphnak adott interjút, amelyben arról beszélt, hogy a szövetség "egy nagyon alapvető átalakulás közepén van", amely tükrözi Vlagyimir Putyin ukrajnai háborújának "hosszú távú következményeit".

Az interjúban Stoltenberg azt mondta, hogy a NATO állandó katonai jelenlétet tervez határán, hogy leküzdje a jövőbeni orosz agressziót.

A lapnak azt nyilatkozta, jelenleg arra összpontosít, hogy a többi NATO-szövetséges is teljesítse a szövetség minimumkövetelményét, vagyis a GDP-arányos 2%-os kiadást.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.