A szaúdi nők ezentúl férfirokonuk engedélye nélkül is utazhatnak külföldre

  • MTI/narancs.hu
  • 2019. augusztus 2.

Külpol

Férjhez viszont továbbra sem mehetnek szabad akaratukból.

Szaúd-Arábiában ezentúl szabadon utazhatnak külföldre a nők, nincs szükségük legközelebbi férfirokonuk engedélyére még az útlevélkérelemhez sem - olvasható a királyság pénteken kiadott közlönyében.

A rendelkezést szerdán hagyta jóvá Szalmán szaúd-arábiai király. Egyelőre nem lehet tudni, hogy az új törvény mikor lép hatályba.

Korábban a nők annyira nem voltak önállóak, hogy saját személyes iratuk sem volt, a legközelebbi férfirokon igazolványaiban voltak külön rubrikák a feleség, az anya, a leánytestvér, a leánygyermek adatai számára.

A most elfogadott törvények mellett a nők lehetőséget kapnak arra is, hogy saját maguk jegyeztessék be a házasságukat, és intézhessék ezentúl a gyerekeik ügyeit is.

A ma elfogadott rendelkezésekkel azonban még mindig távol van a  teljes egyenlőségtől Szaúd-Arábia: a leánygyerekeknek például továbbra is szükségük van az apjuk (vagy - amennyiben ő már nem él - a legközelebbi férfirokon) beleegyezésére, ha férjhez akarnak menni. A szaúd-arábiai állampolgárság szintén csak apai ágon jár a gyerekeknek, tehát ha egy szaúd-arábiai nő külföldihez megy férjhez, gyerekei nem kapják meg automatikusan az állampolgárságot, s az ezzel járó privilégiumokat sem.

Az iszlám szunnita ágának fundamentalista, vahhábita irányzatát követő muszlim királyságban egy ideje elmozdulás tapasztalható a modernizáció irányába, amit megfigyelők a trónörökös, Mohamed bin Szalmán által szorgalmazott nemzetközi nyitással hoznak összefüggésbe. Tavaly szintén az ő reformcsomagjának keretében engedélyezték a nők számára az autóvezetést is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.