A világpolitika eddigi legcsodásabb pillanata a G20-on esett

  • narancs.hu
  • 2017. július 8.

Külpol

Nem a tüntetésekre gondolunk.

Miközben mindenki Donald Trump és Vlagyimir Putyin első kézfogására, találkozására, csevegésére várt, a hamburgi G20-csúcs tegnapi nyitányán nem ők szállították a legjobb pillanatokat, hanem a vendéglátó, Angela Merkel. Akire vélhetőleg nagy teher nehezedett, legalábbis ezt olvasni le a képekről, illetve a rohamosan terjedő, rövidke gifről, amin azt látni, hogy a német kancellár éppen az orosz elnökkel diskurál valamiről. Pontosabban Putyin nagyban magyaráz, gesztikulál, de Merkel, úgy tűnik, szívesebben lenne máshol. Mondjuk, ezt annyira nem csodáljuk.

Volt azért más is:

Hol vagyok?!

Hol vagyok?!

Fotó: Reuters/Philippe Wojazer

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.