Obama lehet a recesszió egyik komoly "haszonélvezője": a felmérésekből világosan látható, hogy a demokraták jelöltje, akit szeptember elején még fej-fej mellett mértek republikánus riválisával, a szeptember 14-i "fekete vasárnap" (azaz a Lehmann Brothers bedőlése) után húzott el McCaintől. Azóta az országos mérésekben éppúgy vezet, mint azokban a demokraták és republikánusok között ingadozó, úgynevezett swing state-ekben (más néven csatatérállamokban), amelyek voltaképp eldöntik a választást. John McCaint tehát a jelölt minden ezzel ellenkező igyekezete ellenére sikerült a gazdasági válságért (némiképp tévesen) egyes-egyedül felelősnek tartott Bush-adminisztrációhoz láncolni a demokratákat gazdasági ügyekben amúgy is hagyományosan felkészültebbnek tartó választók fejében. Ugyanakkor távolról sem ez az egyetlen oka Obama megerősödésének.
Pofonok
A szeptemberben és októberben adásonként körülbelül hetvenmillió amerikai néző előtt lezajlott, tartalmilag nem különösebben izgalmas elnökjelölti televíziós vitákban a demokrata jelölt mindhárom alkalommal és nagyjából minden témában meggyőzőbbnek mutatkozott ellenfelénél. John McCain ráadásul saját elvtársaitól is kapott néhány gyomrost az elmúlt hetekben. A Ronald Reagan 1984-es elnökválasztási kampányát vezető Ed Rollins már október elején Obama hatalmasnak kinéző, elkerülhetetlen győzelméről beszélt a CNN-nek, Colin Powell, a Bush-kormányzat egykori külügyminisztere pedig október 19-én bejelentette, hogy Obamát támogatja a választáson (noha kampányolni nem fog az érdekében). Mindemellett konzervatív oldalról számos kritika érte (egyebek mellett az elnökjelöltségért lefolyt idei verseny egyik résztvevője, Mike Huckabee részéről) McCainnek azt a második tévés vitán elővezetett elképzelését, mely szerint megválasztása esetén a kormányzat 300 milliárd dollárral segítené ki a jelzáloghitelek miatt a csőd felé masírozó amerikai állampolgárokat. Ma már Sarah Palin alelnökjelöltté választása sem tűnik nyerő ötletnek. A republikánus bázis meggyőzése ugyan sikerült, ám a független és az ingadozó szavazók többségét határozottan zavarja az alaszkai kormányzó asszony tapasztalatlansága, a csalódott nőnemű Hillary Clinton-hívők átcsábítása pedig egyáltalán nem jött össze: John McCain a nők körében jelenleg népszerűtlenebb, mint 2000-ben George W. Bush volt.
Az persze, hogy Obama a közvélemény-kutatások szerint jelenleg mind a tizenegy csatatérállamban vezet, semmiképp sem jelenti azt, hogy ezek mindegyikét vinni tudja november 4-én. Az olyan, hagyományosan inkább a republikánus jelölteket kedvelő államokban, mint Nevada, Indiana vagy Észak-Karolina, McCain végül bizonyosan győzni fog. Ám ahhoz, hogy egyáltalán némi esélye legyen az elnökségre, vinnie kéne még Floridát (emlékezzünk, 2000-ben itt dőlt el a választás Bush javára), az 1960 óta mindig jó érzékkel az új elnökre szavazó Ohiót, valamint Pennsylvaniát és Virginiát is; ám ez utóbbi három államban Obama nem csupán egy-két (valójában tehát semmit sem jelentő) ponttal vezet, mint Floridában, hanem legalább hattal. Ez az Egyesült Államok legnagyobb haditengerészeti bázisát a területén tudó, "katonai államnak" tartott, és 1964 óta mindig a republikánus jelöltet favorizáló Virginiában például jelentős eredmény. Az utolsó napokban persze még történhetnek komoly változások. Pennsylvania például híres arról, hogy nem a várakozásoknak megfelelően szavaz, s így ott sokak szerint Obama tizenegy pontosnak mért előnye sem garancia semmire. Azt sem szabad elfelejteni, hogy 2000-ben George W. Bush is masszív előnyben volt még a választást közvetlenül megelőző napokban is Al Gore-ral szemben, ám végül mégis csupán öt darab elektori szavazattal sikerült többet szereznie. Peggy Noonan, Reagan egykori beszédírója, a konzervatív Wall Street Journal publicistája hét végi cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy ebben a republikánusok számára katasztrofális évben McCain 43 százalékos országos támogatottsága biztatónak mondható, s a republikánusok reménykedhetnek az idősebb választópolgárok szokásosnál nagyobb arányú részvételében is - ámbár jelzésértékű, hogy cikke java részében ő is azt taglalja, miképp változik majd meg a világ Obama megválasztása után. Obamának sokkal több elkölthető pénze is maradt a hajrára, így Ohióban például háromszor-négyszer annyi tévés hirdetést tudott megvásárolni a finisre, mint McCain, s ez komoly előnyt jelent a bizonytalan szavazók megszerzéséért vívott harcban.
Tévhitek
A végső eredményt esetlegesen befolyásoló tényezők között a sajtó (úgy az amerikai, mint a magyar) két olyat is fel szokott sorolni, amelynek a valóságban nincs sok jelentősége. Az egyik az úgynevezett Bradley-hatás. A jelenséget Tom Bradleyről, Los Angeles egykori afroamerikai polgármesteréről nevezték el, aki 1982-ben a közvélekedés szerint azért veszítette el a kaliforniai kormányzói posztért vívott harcot, mert jó néhány fehér szavazó, aki a közvélemény-kutatókat előzetesen arról biztosította, hogy a fekete jelöltre szavaz, az urnák közelében már szimpla raszszizmusból nem így tett. Ám a 82-es Bradley-kampányban dolgozó Blair Levin szerint ez teljes félreértés, hiszen Bradley nem a bőrszíne, hanem egy, a fegyverviselést érintő, a republikánusok tömegeit aktivitásra ingerlő javaslata miatt veszített. Azóta ráadásul sokat változott a világ, s az idei előválasztásokon semmi jele nem mutatkozott a Bradley-hatásnak. Akadtak persze, akiket zavart, hogy a demokrata jelölt fekete, de ezek a retrográd alakok nyíltan vállalták véleményüket.
A másik tévhit szerint Barack Obamát az összesen kilencmillió újonnan regisztrált szavazó fogja a győzelemhez segíteni. Közülük ugyanis négymillió a csatatérállamokban él, s jelentős többségük demokrata szimpatizáns; a 18-29 év közötti korosztály 62-34 arányban Obamát preferálja. Csakhogy a felmérések szerint idén is örülni lehet, ha ebből a rétegből legalább a regisztráltak fele elfárad majd a szavazófülkékig. És a Gallup múlt heti, meggyőző elemzése szerint az is csupán egy százalékpontot hozna a demokrata jelöltnek, ha váratlanul mégiscsak tömegesen vonulnának szavazni a fiatalok. Barack Obama jövő heti, várható győzelmében az egyik faktor lesz ez csupán a számos közül.
