Bedarálná Donald Trump a USAID szervezetet

  • narancs.hu
  • 2025. február 2.

Külpol

Az elnök a külügy alá sorolná a kongresszus által koordinált ügynökséget, mert szerinte a programok egy része pazarló.

Elérhetetlen az amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) honlapja szombat óta. Egyelőre nincs magyarázat arra, miért lett lekapcsolva a portál, források szerint azért, mert a Trump vezette kormányzat arra törekszik, hogy az ügynökség függetlenségét megszüntesse és beolvassza a külügyminisztérium alá.

A kongresszus demokrata tagjai attól tartanak, Trump megszüntetheti az USAID függetlenségét, bár szerintük Trumpnak nincs jogi felhatalmazása egy kongresszus által finanszírozott független ügynökség megszüntetésére. Az aggodalom azért sem megalapozatlan, mert a kormányzat korábban leállította az Egyesült Államok humanitárius, fejlesztési és biztonsági támogatásának folyósítását. Több milliárd dollárról van szó. Pár nappal azt követően, hogy a támogatást befagyasztották az elnök utasítására, egy bírói döntés semmissé nyilvánította a rendeletet, mondván egy kongresszusi hatáskörbe tartozó döntést nem írhat felül elnöki rendelet. Hasonló lehet a helyzet az USAID esetében is.

A demokraták szerint az USAID munkája létfontosságú a nemzetbiztonság szempontjából, Trump és a kongresszusi republikánusok ezzel szemben azt mondják, a külföldi segélyek és fejlesztési programok nagy része pazarló. Különösen azok a programok, amelyek szerintük a liberális szociális programokat segítik elő. A kormányzat egyelőre nem kommentálta az USAID beolvasztásáról szóló híreket, írja a 444.

A USAID tavaly 44 milliárd dollárt költött különböző programokra, az idén 22,5 milliárd dollár szerepel a költségvetésükben. Tavaly egyebek mellett a háború sújtotta térségekben élő lakosság (nem csak, de nagy részben Ukrajna) humanitárius megsegítésére szántak. Csak Ukrajnának több mint 30 milliárd dollárt juttattak az orosz invázió 2022-es elindulása óta.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.