Betiltotta az orosz legfelsőbb bíróság az Emberi Jogokért mozgalmat

  • MTI
  • narancs.hu
  • 2019. november 1.

Külpol

Az igazságügyi tárca azzal érvelt, hogy a jogvédő szervezet tevékenységével "durván megsérti" az orosz jogrendet.

Felszámolta és töröltette a jogi személyek nyilvántartásából az orosz legfelsőbb bíróság pénteken az egyik legrégebbi és legismertebb orosz jogvédő mozgalmat. Az Emberi Jogokért szervezet beszántását az igazságügyi minisztérium kérvényezte formai és eljárásbeli hibákra hivatkozva, miszerint egy tavalyi ügyészségi vizsgálat során nem küldte meg időben a megfelelő dokumentumokat.

Az igazságügyi tárca keresetében azzal érvelt, hogy a jogvédő szervezet tevékenységével "durván megsérti" mind az orosz jogrendet.

A szervezet vezetője Lev Ponomarjov hiába kérte a tárgyalás elhalasztását, a legfelsőbb bíróság szerint a 13 elkövetett törvénysértés közül négy korrigálhatatlan.

Az ítélet kihirdetését követően Ponomarjov kijelentette: sem Moszkvában, sem országosan nem szüntetik be a tevékenységüket.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.