Börtönbüntetésre ítéltek két orosz költőt

  • Narancs.hu/MTI
  • 2023. december 28.

Külpol

Verseket olvastak fel háborúellenes rendezvényen, ezért 5 és fél, illetve 7 év jár a bíróság szerint.

Egy moszkvai bíróság csütörtökön öt és fél, illetve hét év börtönbüntetésre ítélt két orosz költőt, mert a hatóságok megítélése szerint gyűlöletkeltő verset olvastak fel tavaly egy háborúellenes rendezvényen.

A költők: Artyom Kamardin és Jegor Sztovbe.

A két fiatalt 2022 szeptemberében vették őrizetbe, miután részt vettek egy nyilvános felolvasáson Moszkvában a Triumfalnaja téren, Vlagyimir Majakovszkij költő emlékművének közelében, amely a szovjet idők óta a máskéntgondolkodók találkozóhelye. A felolvasáson Kamardin az Ölj meg, milicista! című versét szavalta el, amely a bíróság megítélése szerint ellenséges hangvételű a kelet-ukrajnai oroszbarát szakadárokkal szemben.

Másnap őrizetbe vették egy házkutatás során.

Állítása szerint a rendőrök megverték és egy súlyzóval megerőszakolták.

A két költő ellen eredetileg gyűlöletkeltés címén indítottak eljárást. A vád később kiegészült „az állam biztonsága elleni tevékenység elkövetésére való nyilvános felhívással”.

„Nem vagyok hős, és az, hogy börtönbe kerüljek azért, amit gondolok, soha nem szerepelt a terveim között” – mondta Kamardin a bíróságon a támogatói által a Telegramra feltöltött utolsó beszédében. Egyben könyörgött a bírónak, hogy engedje „haza”, cserébe megígérte, hogy „távol tartja magát minden kényes témától”.

Idén májusban a bíróság az ügy harmadik vádlottját, Nyikolaj Dajnekót négy év büntetőtáborban letöltendő büntetésre ítélte. Dajneko korábban bűnösnek vallotta magát, és egyezséget kötött a nyomozóhatósággal.

Artyom Kamardin és Jegor Sztovbe támogatói az ítélet ismertetésekor azt kiabálták, hogy „Szégyen!”. „Ez abszolút önkény” – kiáltott fel Kamardin apja, Jurij.

(Címlapképünkön: az orosz légierő gépei repülnek el Vlagyimir Majakovszkij szobra fölött Moszkvában a győzelem napi díszszemlén. Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.