Bosznia: Az első tangó Prijedorban

szerző
- makai -
publikálva
1997/29. (07. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

aA madridi NATO-csúcs után beindult a gépezet: úgy tűnik, a boszniai békefenntartás és a délszláv háborút követő - továbbra is akadozó, a valódi bűnösök nyilvános megnevezésével és elítélésével adós - igazságszolgáltatás új fejezetének lehetünk tanúi; a szövetség beváltotta fenyegetéseit, és - igaz, másfél évi boszniai piknikezés után - keményen fellép a háborús bűnösök felett ítélkező hágai Nemzetközi Törvényszék által körözött személyek ellen.

aA madridi NATO-csúcs után beindult a gépezet: úgy tűnik, a boszniai békefenntartás és a délszláv háborút követő - továbbra is akadozó, a valódi bűnösök nyilvános megnevezésével és elítélésével adós - igazságszolgáltatás új fejezetének lehetünk tanúi; a szövetség beváltotta fenyegetéseit, és - igaz, másfél évi boszniai piknikezés után - keményen fellép a háborús bűnösök felett ítélkező hágai Nemzetközi Törvényszék által körözött személyek ellen.

A NATO békefenntartó kötelékében (Stabilization Force - SFOR) szolgáló brit katonák július tizedikén, csütörtökön a Tangó fedőnevű akció során a hágai Nemzetközi Törvényszék titkos elfogatóparancsa alapján a boszniai Szerb Köztársaság (RS) területén lévő Prijedorban három személyt letartóztattak (kettőt azóta szabadon engedtek), egyet pedig - a kialakult tűzharc során, önvédelemből - lelőttek.

A csapás

A Tangó-hadművelet két részből állt. A NATO hírszerzési jelentések alapján tudta, hogy Simo Drljaca volt prijedori rendőrfőnök csütörtökön horgászni lesz oda a város közelében levő víztározón, és egy útszéli kocsma mellé parkolt lakókocsiban táborozik. A reggeli órákban - jelentették az ügynökségek szemtanúkra hivatkozva - legalább két helikopter repült a vízfelszín felett, ugyanakkor négy tank közelítette meg Drljaca tartózkodási helyét. A helikopterek landolása után, mondták a szemtanúk, füst szállt, így nem láthatták, mi történik. Az események nyugati források alapján rekonstruálhatók valamelyest: ezek szerint Drljaca egyedül - egy pisztollyal az oldalán - a kocsma és a lakókocsi között állt. Amikor megkísérelték letartóztatni, Drljaca pisztolyt rántott, lőtt - az egyik katonának könnyebb lábsérülést okozva. A britek viszonozták a tüzet: a négy találatból legalább egy a mellkasát érte. A közelében tartózkodó két személyt - Drljaca fiát és sógorát - őrizetbe vették, majd Hágába szállították, de - mivel a Nemzetközi Törvényszék nem körözte őket - azóta már visszaszállították Boszniába és szabadon engedték őket.

Az akció másik fele Prijedorban zajlott.

Milan Kovacevic elfogása simább ügy volt: reggel fél tíz körül a prijedori kórházban négy férfi - álruhás SFOR-katona - a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőjeként bemutatkozva az igazgatót kereste. Amikor Kovacevic megjelent, a britek őrizetbe vették, és egy amerikai helikopteren a tuzlai SFOR-támaszpontra szállították. Onnan egy C-130 Hercules szállítógép fedélzetére került, a hágai reptéren pedig két fekete, kék fénnyel ellátott Mercedes várta - röpke fél nap alatt börtönben találta magát.

Érett gyümölcsök

A választás több okból esett pont Drljacára és Kovacevicre.

Simo Drljaca mint Prijedor főrendőre előbb a város elfoglalásában, majd pedig a közeli Omarska, Trnopolje és Keraterm koncentrációs táborok létrehozásában és üzemeltetésében vette ki a részét. Milan Kovacevic 1992-ben, a háború kezdetekor az önkormányzat egyik elöljárója volt, és - a vád szerint - a foglyok zavartalan és folyamatos szállításáról gondoskodott. Kettejük állhatatos munkájának is köszönhető, hogy a Prijedor környékén élő mintegy ötvenezer bosnyák száma rövidesen hatezerre csökkent, hogy napjainkra szinte teljesen eltűnjenek.

Kovacevic időközben a helyi kórház élére került, Drljaca pedig a daytoni békeszerződés értelmében nem maradhatott a helyén. Az RS belügyminisztériuma leszerelte ugyan, de egyben gondoskodott is hűséges emberéről, aki Dragan Kijac - azóta Biljana Plavsic elnök asszony által menesztett - belügyminiszter tanácsadójává avanzsált. Drljacáról nehezen feltételezhető, hogy szívesen látta a külföldi csapatokat Bosznia területén: tavaly a cseh békefenntartókra lőtt, amikor azok el akarták venni Skorpió típusú fegyverét (ami a daytoni szerződés szerint nem lehetett birtokában). A csehek akkor figyelmeztető lövéseket adtak le, Drljaca rendőrei pedig bekerítették őket - az incidens a fegyverüket megtartó szerbek visszavonulásával ért véget.

Kettejüket az egyik nyugati illetékes "alacsonyan csüngő gyümölcsöknek" nevezte.

Drljaca és Kovacevic szem előtt voltak. A brit kontingens által ellenőrzött szektorban félelem nélkül, nyugodtan mozogtak, gyakran mutatkoztak nyilvánosan. Nem rejtőztek el, mert nem tudták, hogy körözik őket. Miután elvi döntés született az akció előkészítéséről és végrehajtásáról - és ez nem a közelmúltban történt -, a két férfi körül a hírszerzés láthatatlan hálót szőtt. Az SFOR a NATO-tagállamok és saját hírszerzése révén mindent tudott róluk. A szüret megkezdődhetett.

Hídfőállás a Rubiconon

A csütörtöki akciót két hónapos gondos tervezés előzte meg. Előtte azonban egy sor egyéb feltételnek is teljesülnie kellett.

Az egyik fontos mozzanat a brit munkáspárti győzelem volt: Tony Blair miniszterelnök állítólag már második munkanapján foglalkozott a boszniai háborús bűnösök felelősségre vonásának kérdésével, és hajlandó volt keményen fellépni ellenük. A brit kormány érdekes módon nem katonai, hanem külügyi vonalon közelítette meg a kérdést: a Tangó hadművelet tényét Robin Cook külügyminiszter jelentette be, evvel is nyomatékosítva, hogy a háborús bűnösök elfogása és begyűjtése nem pusztán technikai jellegű művelet, de ott áll mögötte teljes súlyával és tekintélyével a brit kormány, amely - mint azt brit illetékesek közölték - folytatni akarja az akciókat. A londoni és washingtoni nyilatkozatok lényege: a Rubiconon átkeltek, visszaút nincs. Majd kiderül.

Az USA-val folytatott tárgyalások eredményeképpen Bill Clinton elnök is beleegyezett a műveletbe, állítólag nem utolsósorban Madeleine Albright külügyminiszter határozottságának engedve, aki elvette a kezdeményezést a hezitáló és aggodalmaskodó Pentagon elől. A végleges döntést július negyedikén Mallorcán írta alá Clinton, miután még egyszer konzultált Samuel Berger nemzetbiztonsági tanácsadójával. Szerdán, július kilencedikén értesítették, hogy másnap bekövetkezhetnek a letartóztatások. A tájékoztatás John Shalikashvili tábornokra, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának főnökére maradt.

A Tangó hadműveletet hivatalosan a NATO parancsnoksága alatt hajtották végre. Az előkészületek során a brit Különleges Légi Szolgálat ezred (SAS), a világ egyik legjobb különleges alakulata már korábban Boszniába utazott (még valószínűbbnek tűnik, hogy bizonyos létszámban kezdettől fogva ott voltak). Az amerikai csapatokra, Clinton elnök elképzeléseinek megfelelően, logisztikai feladatokat osztottak - ők adták a helikoptereket például -, ők képeztek tartalékot, ezenkívül hírszerzési adatokkal szolgáltak.

Fontos mozzanat volt az is, hogy Drljaca és Kovacevic nem tudtak a körözésről: Louise Arbour, a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze március közepe óta új módszerek alapján dolgozik: egy titkos listát készít a gyanúsítottakról és vádlottakról. Létezik ugyan egy nyilvános, több mint hetven nevet tartalmazó lista, de ők ketten nem szerepeltek rajta. Nevük a Dusan Tadic - a hágai Nemzetközi Törvényszék első vádlottja - elleni eljárás során vált ismertté a törvényszék számára (Tadicot a háború ideje alatt, a koncentrációs táborokban elkövetett, emberiség elleni bűntetteiért hétfőn húsz év börtönre ítélte a törvényszék).

Robbanó siker

Csütörtök óta a szerbek gyűlölnek és rettegnek - tehát a Tangó hadművelet elérte másodlagos célját is. Többé senki - aki részt vett a népirtásban vagy egyéb háborús bűntettet követett el - nem alhat nyugodtan, nem mutatkozhat anélkül, hogy ne kelljen rettegnie. Nem bízhat meg a szomszédjában sem. Egy NATO-illetékes az egyik hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, mennyire meglepte a szerb vezetés reakciója, több határozottságra, fenyegetésre számított. Evvel szemben, mondta, a boszniai szerb vezetők idegesen és nagyon félve tárgyaltak.

Igaz is, szóltak nekik előre: amennyiben bármilyen bántódásuk esik az SFOR-csapatoknak, úgy azt nagyon leverik rajtuk. Ebből értettek: több mint nyolcezer amerikai katona bárki érvrendszerét gyakorlatilag megcáfolhatatlanná tudja tenni. Aztán a szerbek egyéb figyelmeztető jelekből is sejthették, hogy közel a vész: a múlt hónapban Kelet-Szlavóniában letartóztatták Slavko Dokmanovicot, Vukovar volt polgármesterét, és nem azért, mert nem vitte vissza a könyveket a könyvtárba.

A rettegés egyelőre csak a színfalak mögött látható: a szerb vezetők egyöntetűen elítélték a "barbár gyilkosságot", a "kegyetlen kivégzést". Drljaca temetése után Zvornikban bomba robbant egy, a Drina szálló előtt parkoló terepjáró alatt. A szállodában egyébként a helyi EBESZ-misszió székel. Tadic elítélése is felháborodást váltott ki; a helyszíni jelentések elkeseredett, ám elszánt emberekről szólnak, akik életük árán is készek megvédeni vezetőiket.

E harcias lendülettel - bár lebecsülni nem szabad - nem árt csínján bánni: egyelőre nem tudni, lesz-e, aki harcba vezetné a szerb sólymokat. A háborús bűnös Radovan Karadzic és vezérkari főnöke, Ratko Mladic tábornok eltűntek. A háborús bűnös Karadzic sokáig Paléban és környékén bujkált, helyét gyakran váltogatva és a rendőrség különleges alakulatának védelmében bízva. Bár egyes jelentések szerint külföldre szökött (jellemző útirányok: Oroszország, Kína), lapzártakor valószínűbbnek tűnik, hogy az RS vagy Szerbia területén lapul. Esetleg a hadsereg Han Pijesak-i bunkererődítményét teszteli.

Milan Kovacevic várhatóan ezen a héten áll a bíróság elé, hogy hivatalosan is vádat emeljenek ellene. A tárgyalásra azonban várnia kell: a törvényszék csak egy tárgyalóteremmel rendelkezik. És már állnak előtte a sorban: Tihomir Blaskic tábornok, a boszniai horvát milícia egyik vezére kell hogy számot adjon civilek elleni harci hőstetteiről.

- makai -

Jugoszlávia: nyugtalan végek

A Crna Gora-i kormánypárt, a Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) elnökségének pénteki ülésén leváltották pártelnöki tisztségéből Momir Bulatovicot, a köztársaság elnökét. Helyére Milica Pejanovic-Djurisic került, a párt köztársasági elnökjelöltje pedig Milo Djukanovic (mostani miniszterelnök, Bulatovic ellenlábasa) lesz. Bulatovic sem adja meg magát könnyen: a pártütők kizárásán dolgozik, augusztusra pedig rendkívüli kongresszus összehívását kezdeményezte. A tét Crna Gora helye a kéttagú jugoszláv államszövetségben és a Nagy Testvér Szerbiához - elsősorban annak urához, Slobodan Milosevichez - való viszonya. Míg Bulatovic feltétlenül engedelmeskedik Belgrádnak, Djukanovic a télen kimondta: Milosevic levitézlett, ideje visszavonulnia. Ami persze a szerb elnöknek eszében sincs - most jelöltette magát a jugoszláv elnöki posztra, amihez viszont a másik tagköztársaság támogatása is szükséges.

És akkor ott van még a Szandzsák: a Szerbiában élő bosnyák-muzulmánok Novi Pazar-i központtal autonómiát akartak kikiáltani, így muszáj volt rendőrséget odavezényelni, az önkormányzatot szó szerint szétveretni, a várost megszállni és a külvilágtól elzárni. És várni, mi is lehet ebből: múló háborgás vagy vérbe fojtás?

szerző
- makai -
publikálva
1997/29. (07. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...