Az utóbbiak közé tartozik a brazil válogatott technikai igazgatója, korábbi szövetségi kapitánya, Carlos Alberto Parreira, aki szerint egyszerűen vicc, hogy ennyit késlekedtek a világbajnoksághoz kapcsolódó infrastrukturális beruházások. Ahhoz képest, hogy az országnak hét éve volt a kétségkívül hatalmas építkezésekre, pontosan azok a beruházások tolódnak ki a beláthatatlan jövőbe, amelyek a brazil lakosság hétköznapjaiban is éreztethetnék jótékony hatásukat. Parreira többek között arra a friss információjára hivatkozott, miszerint bizonyos repülőtéri korszerűsítési munkálatok elvégzését csak márciusban pályáztatják meg. Közkeletű vélekedés szerint mindemögött súlyos korrupciós ügyek húzódnak meg - vajon miért került 69 százalékkal többe például a riói Maracan- stadion felújítása a tervezettnél?
Az előkészületek előrehaladását felügyelő FIFA-főtitkár, Jéroöme Valcke minapi inspekciója során igencsak homlokráncolva állapította meg, hogy Curitiba (milliós nagyvárosról beszélünk) új stadionjának készenléti foka kétségeket támaszt a helyszín alkalmasságát illetően, és nem kizárt, hogy az ide tervezett négy mérkőzést át kell helyezni. Ez persze nemcsak a városnak, hanem egész Brazíliának súlyos presztízsveszteség volna, ezért egyfajta új katasztrófaelhárító bizottság felügyeli mostantól a felgyorsított építkezést, amelynek a többletköltségeiről a helyettes sportminiszter nem tudott konkrétumot mondani.
Természetesen a költségek kínálják a vébét ellenzők számára a legnagyobb támadási felületet, annál is inkább, mert annak idején, amikor az ország megpályázta az eseményt, arról volt szó, hogy a stadionokat - szám szerint tizenkettőt - száz százalékban magánforrásokból építik fel. Ezzel szemben végül a költségek nyolcvan százalékát közpénzből fedezték, 3,6 milliárd dollár értékben. Az összköltség - a kapcsolódó beruházásokkal - pedig legalább 14 milliárd lesz. Összehasonlításképpen: a közoktatásra 37 milliárd dollárnak megfelelő realt szánt a tavalyi költségvetés, és ez kifejezetten magas, a tíz százalékot közelítő arány.
Kritika tárgya az is, hogy nem egy olyan városban épült vb-helyszínként szolgáló stadion, ahol közel-távol még másodosztályú csapat sincs, a focirajongók a messzi tengerparti városok nagy csapatainak szurkolnak, és a helyi mérkőzések közönsége egy egész szezon látogatottsági adatait összegezve sem töltené meg a csillogó-villogó új létesítményt. A bírálatokkal szemben azt hozza fel a kormányzat, hogy a vébé egyik célja éppen a területi egyenlőtlenségek enyhítése, az idegenforgalom decentralizálása volna. A szélsőséges példa a közel kétmillió lakosú amazóniai Manaus, ahová a stadion vasszerkezetét Portugáliából szállították, és még a darukat is vízi úton kellett ezer kilométerről utaztatni. Az effajta nehezítő körülményeknek is felróható, hogy az év végi határidőre csak a stadionok fele készült el teljesen.
A vébé elleni tiltakozás tavaly nyáron, a Konföderációs Kupa mérkőzései idején vált látványossá. A szervezők összegzése szerint a csúcsponton egy napon vagy száz városban összesen egymillióan tüntettek a "Világbajnokság - kinek?" jelszóval. A közel kétszázmilliós lakosságnak persze ez még mindig csak a fél százaléka, de elég nagy tömeg volt ahhoz, hogy Dilma Rousseff, az amúgy baloldali államfő lemondjon egy külföldi látogatást. (Az elmúlt napokban pedig, amikor újabb, de kisebb létszámú tüntetések voltak, egyenesen politikai reformokra vonatkozó referendumot helyezett kilátásba.) A tavalyi megmozdulások kiindulópontja egyébként egy kisebb tömegközlekedési tarifaemelés volt, amelyet főleg az e közszolgáltatás ingyenességét követelő mozgalom sérelmezett. A júniusi megmozdulásokon számtalan, olykor akár ellentétes érdekű szervezet vett részt, de a mostani, január 25-26-ai újrázásból a többségük már kimaradt.
Mostanában egy egészen más típusú "mozgalom" kelt riadalmat a jobb módú környékek bevásárlóközpontjaiban. Szegényebb negyedek többnyire sötét bőrű fiatal lakosai tesznek szervezett "kirándulásokat" az üzletközpontokban, magukkal viszik a zenéjüket, táncolnak, belakják a teret, próbálják jól érezni magukat. Brazília büszke a rasszizmus megszűnésére, de azért még mindig erős a közvélekedés, hogy az utcán szaladó fehér ember sportoló, a fekete viszont tolvaj. A békés, flashmobszerű plázamegszállások, a "rolezinhók" résztvevőit ennek megfelelően igyekeznek távol tartani a biztonsági szolgálatok, ami nem a legjobb útja a békességnek. Igaz, az sem, ha egy-egy "rolezinho" már ezer embert mozgat meg a fehér középosztálybeli közönség legnagyobb rémületére, amiből egyenesen következik a rendőrségi rohamkocsik, velük együtt pedig a rejtőöltözéket viselő Black Bloc-akciózók felbukkanása, akiknek vállalt céljuk a kártétel, a fosztogatás. Így keverednek egymással az elégedetlenség különféle szintű kifejeződései, amelyekből a FIFA és a brazil kormány reményei szerint a biztonsági intézkedésekkel körülvett szurkolók nem érzékelnek majd semmit.
