„Az Európai Parlament Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportjának egyik portugál tagját, Rui Tavarest bízták meg azzal, hogy a későbbiekben készítse el a Magyarországgal foglalkozó jelentés tervezetét” – adta hírül az MTI a múlt héten. A távirati iroda – illetve az anyagot kiegészítés nélkül átvevő hírportálok és újságok – cikke azonban Rui Tavaresről ezenkívül mindössze azt közli, hogy a negyvenéves, függetlenként megválasztott képviselő 2009-ben nyert mandátumot az Európai Parlamentbe. Csakhogy ez így nem pontos, pedig a portugál férfi érdemes lenne a figyelmünkre, hiszen az állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottság tagja fontos szerepet játszhat a hazánkkal kapcsolatos uniós eljárásokban.
A kalandos kedvű tudós
Rui Tavarest korábban íróként, történészként és újságíróként ismerte a portugál nyilvánosság. Kalandozó kedvű tudós ő: történészként végzett az Universidade Nován, a mesterképzést szociológiából abszolválta az Universidade de Lisboán, majd a rangos párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales-on szerzett doktori címet civilizációtörténetből. Kutatott a New York-i City Universityn, és kommunikációelméletet, valamint fotóesztétikát is tanított egy lisszaboni művészeti intézetben. Mások mellett Molière, Voltaire, Balzac és Giordano Bruno műveit fordította, illetve szerkesztette.
Az EP-ben 2009-ben párton kívüli – de nem független! – jelöltként a Bloco de Esquerda (Baloldali Blokk, rövidítve: BE) listáján szerzett mandátumot, és így az Európai Baloldal frakciójához csatlakozott. (A BE viszonylag fiatal, kis portugál párt: posztmarxista, antikapitalista, feminista és értelmiségi alakulat – U. P.) Az ugyanakkor hamar kiderült, hogy Tavares nehezen viseli, ha mások akarják megmondani neki, mit gondoljon: kezdettől fogva nyíltan kritizálta az őt támogató párt szerinte nem szimpatikus lépéseit – így például az EU és az IMF delegációjával való tárgyalás elutasítását –, majd amikor tavaly emiatt megintették, és marginalizálni próbálták, otthagyta pártja háromfős képviselőcsoportját az Európai Baloldallal együtt, és átigazolt a zöldekhez. Jellemző apróság: a döntéséről beszámoló brüsszeli sajtótájékoztatón rögtön kikérte magának leendő frakcióvezetője, Daniel Cohn-Bendit egy rá vonatkozó kijelentését…
A populizmustól nem idegenkedő, de a vitákban általában jól felkészült képviselő a 2012-es költségvetéshez három javaslatot nyújtott be, ebből kettőt egyhangúan fogadott el az EP: a menekültek – természeti katasztrófák és fegyveres konfliktusok, valamint a diszkrimináció áldozatai – és a kínzásnak alávetett EU-n belüli és kívüli polgárok védelmére, rehabilitációjára létrehozandó próbaprogramok finanszírozását. A harmadik előterjesztés az európai médiapluralizmust monitorozó hatóság létrehozását szorgalmazta, ezt viszont a szocialisták és a néppártiak egyaránt leszavazták.
A Burma–Budapest-tengely
A fenti három példa jól mutatja Tavares érdeklődési körét: különösen az emberi és szabadságjogi kérdések, azokon belül is elsősorban a menekültek jogvédelme és a harmadik világ problémái foglalkoztatják, de a sajtószabadság védelmezőjeként is szívesen tündököl. Jemen, Bahrein, Szíria, Egyiptom, Tunézia, Zimbabwe, Pakisztán, Fehéroroszország, Burma, Oroszország – és újabban Magyarország is kedves témája. 2010 szeptemberében az európai szólásszabadság vitájában Berlusconi Olaszországa mellett Romániát és Magyarországot említi aggasztó példaként, míg 2011 februárjában már azon gondolkodott el, hogy vajon az Európai Bizottság szándékosan sétált-e bele a magyar kormány csapdájába. Ugyanis Tavares szerint belesétált, nem kérdés: részletproblémákon vitatkoznak Orbánékkal, miközben a törvény alapjaiban rossz, a cenzúra és az öncenzúra felé tereli a társadalmat. A „Parlament viszont nem csupán a magyar kormányt, hanem a Bizottságot is szemmel fogja tartani, mert a mi feladatunk és felelősségünk, hogy ne hagyjuk elsikkadni az ügyet úgy, amint azt a Bizottság ilyen szégyenteljes módon megtette” – mondta a Barrosóékkal szemben rendszeresen erőteljes kritikát megfogalmazó portugál, aki a franciaországi romák zaklatásáról szóló vitában például Barroso, Viviane Reding és Astrid Lulling biztosok érveit egyaránt nevetséges mellébeszélésnek minősítette.
Nincs más választásunk
De Tavares nem csak mások portája előtt sepreget ily lelkesen: nemrég saját hazájában is cenzúrát kiáltott. Az eset nem is jelentéktelen: az utóbbi évek portugál közéletének egyik legaggasztóbb jelensége. Korábban már mi is megírtuk, hogy a szerkezeti válságban vergődő portugál gazdaság egyik legnagyobb lehetősége a rohamosan fejlődő egykori gyarmattal, Angolával való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, illetve az angolai befektetők odacsábítása. Ezért aztán a kormány és a köztévé úgy döntött, hogy egy közel kétórás tévéműsor keretében körbeudvarolja Angolát, tánccal és énekkel, no és minősíthetetlenül kritikátlan, lelkes retorikával. Amikor pedig egy közrádióban elhangzott jegyzetében Pedro Rosa Mendes szóvá tette, hogy a közmédia és a kormány vállalhatatlanul tömjénezi ezt az agresszív, korrupt féldiktatúrát, az újságíró műsorát azonnal megszüntették − nem is nagyon titkolva az összefüggést. Neki szervezett meghallgatást Tavares az EP-ben Szólásszabadság a megszorítások idején címmel.
Ami pedig minket illet: Tavares még kinevezése előtt, az állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottság február 9-i ülésén lezajlott meghallgatás után nyilatkozta azt, hogy azok „alapján, amit ma hallottunk, nyilvánvaló, hogy a magyarországi helyzet távol áll attól a vigasztaló mítosztól, amit a konzervatív frakcióban ülő barátaink mesélnek. A parlamentnek élnie kell a hatalommal, amellyel a lisszaboni szerződés felruházza; ennek a bizottságnak pedig alapos, pártatlan jelentést kell készítenie a magyarországi helyzetről. Ha az eredmény igazolja azt, amire az eddigi bizonyítékok utalnak, hogy a magyar kormány egyre messzebb sodródik demokrácián és pluralizmuson alapuló közös alapjogainktól, úgy nincs más választásunk, mint követni a szerződésekben előírt utat, és a 7-es cikkely 1. bekezdése alapján eljárást kezdeményezni.” Amint tudjuk: ha ez megtörténik, akkor akár fel is függeszthetik Magyarország uniós szavazati jogát.
