„Döbbenetesen alulinformáltak a német politikusok”

Hegedűs Dániel politológus, a German Marshall Fund elemzője

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2020.08.16 12:07

Külpol

Nem várható, hogy az Európai Unió hatékony, a jogállamiságot védő keretrendszert fogadjon el, mert a koronavírus-járvány miatti mentőcsomag és az új költségvetés most sokkal fontosabb – a magyar kormánynak pedig vétójoga van. Magyarország egyébként sem elég fontos ahhoz, hogy az uniós döntéshozók jobban utánanézzenek, mi történik valójában az országban.

Magyar Narancs: Kezdődik a német elnökség az Európai Unióban – mire lehet számítani a jogállamisági szabályozással kapcsolatban?

Hegedűs Dániel: A jogállamiság védelme a német elnökségi csomag szerves része. Az elnökség legfőbb prioritása azonban az, hogy még júliusban az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői fogadják el a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság helyreállítását célzó mentőcsomagot (ez a Next Generation EU – a szerk.), valamint az EU hétéves költségvetésének keretszámait (Multiannual Financial Framework, MFF – a szerk.) és az ahhoz kapcsolódó fő politikai ügyeket. Ehhez viszont teljes konszenzusra van szükség, és ennek tető alá hozása elsőbbséget élvez az ún. jogállamisági kondicionalitással, vagyis az uniós források elköltésének jogállami feltételekhez kötésével szemben is. Ezért kicsi az esélye, hogy erős és hatékony jogállamisági feltételrendszer születhessen. A legvalószínűbb, hogy olyan, politikai kommunikációs szempontból eladható szabályozás születik, amely nem fáj senkinek. Amely miatt nem tesznek keresztbe a lengyelek és a magyarok, és amelyet a holland, dán, svéd politikusok is tudnak otthon lobogtatni, hogy lám, valamit mégis elértek. Már az is elég, ha a kifizetések felfüggesztésére az Európai Tanács minősített többségének kell rábólintania. Az országok nem szeretik büntetni egymást, és ez a minősített többség nagyon ritkán fog összejönni. Ezzel ez a mostani jogállamisági feltételrendszer – ha lesz egyáltalán – besorolódik azon szabályok sorába, amelyeket eddig elfogadtak a jogállamiság védelme érdekében, de valójában soha nem használnak.

MN: Mi az oka, hogy nem tud megszületni a jogállamiságot védő hatékony szabályozás?

HD: Önmagában az, hogy lassan tíz éve van egy nem demokratikus tagállama az EU-nak, sőt öt éve már kettő, alapvetően aláássa az EU hitelességét és működőképességét. De az uniós intézmények – elsősorban az Európai Bizottság – és a tagállamok nem hajlandók szembenézni azzal, hogy mit csináltak eddig rosszul. Viszont ha a szembenézés elmarad, akkor kicsi az esély arra, hogy jó válaszokat adjanak erre a kihívásra a jövőben. Senki nem fogja a saját politikai tőkéjét azzal eljátszani, hogy kimondja: mi hibáztunk. Ezt nem lehet várni, e nélkül pedig nehéz jó döntéseket hozni.

A károk, amelyeket a nem demokratikus tagállamok okoznak az EU-nak, csak hosszú távon jelentkeznek. Viszont az elmúlt tíz évben mindig volt valami, ami megelőzte a jogállamiság kérdését, történt valami, amire azonnal kellett megoldást találni. Ez most is így van. Az, hogy 2021. január 1-jével életbe léphessen az új költségvetés, és hogy minél gyorsabban kioszthassák a korona-mentőcsomag pénzeit, sokaknak fontosabb. Még a frugal fournak nevezett országcsoportnak (a takarékos négyek: Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország – K.-A. Á.) is fontosabb a kisebb büdzsé és a makro­ökonómiai feltételek elfogadása, mint a jogállami feltételrendszer. Pedig ezek az országok a jogállamiság legerősebb támogatói az EU-ban.

MN: Tekinthető-e Németország hegemónnak a Brexit után?

HD: Németország nem hegemón. Nem mintha nem lennének meg hozzá az erőforrásai. Azért nem az, mert sok kérdésben a német szövetségi kormány nem tud álláspontot kialakítani – a nagykoalíció két pártja között sincs megegyezés. Ráadásul a német politikai hagyományból a pártatlan közvetítő szerep következik. Ők a nagy kompromisszumcsinálók Európában. Ezt a feladatot tökéletesen el is látják, és a német elnökség a legjobb lehetőség arra, hogy minél előbb megszülessen a kompromisszum a hétéves költségvetés és a Next Generation EU ügyében. Az erős jogállamisági feltételrendszer tető alá hozására viszont nem okvetlenül alkalmasak. Ahhoz ugyanis inkább elkötelezettségre, mint kompromisszumkészségre lenne szükség.

Sajnos már a kiindulási helyzet sem igazán kedvező ehhez. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, aki az állam- és kormányfők közötti megállapodásért felelős, a saját javaslatcsomagjában már az év elején lényegesen gyöngítette a jogállamiság védelmének eszközrendszerét. A Bizottság eredeti előterjesztésében úgynevezett fordított minősített többségi eljárás szerepelt. Ez a következőképpen festene. Ha az Európai Bizottság úgy gondolja, hogy egy tagállamban a jogállamiság állapota miatt nem garantálható az uniós források hatékony és jogszerű felhasználása, felfüggesztheti a források folyósítását. Ahhoz, hogy ez a döntés ne lépjen életbe, az Európa tanácsi szavazatok minősített többségére van szükség. Azaz ha a tagállamok alig több mint egyharmada támogatja a Bizottság álláspontját, életbe lép a források felfüggesztése. Michel azonban ejtette ezt a bizottsági javaslatot. Az ő elképzelése szerint a tagállamoknak minősített többséggel kell támogatnia a források felfüggesztését ahhoz, hogy egy ilyen döntés életbe lépjen. Ám ilyen többség tető alá hozása jogállamisági kérdésekben igencsak kérdéses. A soros német elnökség Michellel összhangban ugyanezt képviseli. Ha pedig még ebből is további engedményeket tesznek, a végeredmény fényévnyi távolságra lesz bármilyen működőképes jogállamisági feltételrendszertől. Az uniós értékek hatékony védelméhez elkötelezett fellépésre lenne szükség, konfliktusok vállalására, olyan ambiciózus javaslatok megfogalmazására, amelyek, ha a kompromisszumkeresés során több lépést is tesznek visszafelé, még mindig értelmes és hatékony eszköz maradnak. Ennek most nyoma sincs.

MN: A költségvetés elfogadásához teljes konszenzus szükséges, de vajon csak ez indokolja, hogy Németország nem áll bele a konfliktusba? Magyarországon elég jó dolguk van a GDP nagy részét előállító német vállalatoknak, amelyeknek otthon is komoly lobbierejük van.

HD: Ez nagyon kényelmes magyarázat, és lehet, hogy van is benne igazság. De ugyanezek a német cégek nem tudták elérni a német kormánynál, hogy a német korona-mentőcsomagban legyen támogatás autóvásárlásra, amennyiben azok benzin- vagy dízelüzeműek – pedig ez volt az autóipari lobbi első számú célkitűzése. Ezeknek a cégeknek ráadásul nem feltétlenül lenne rossz a jogállamisági feltételrendszer. A gazdasági szereplőknek is érdekük, hogy rendben költsék a pénzüket. A német vállalatok nem fizetnek súlyos kenőpénzeket Magyarországon, más szinten zajlik a tranzakció. Ezeket a cégeket nem éri hátrány, ha korrupciómentesen működik az uniós pénzek felhasználása, és van független igazságszolgáltatási környezet, ami adott esetben őket is védi. A német gazdasági lobbi ilyen jellegű szerepét feltételező magyarázat túl egyszerű ahhoz, hogy egészében megvilágítsa ezeket a mozgásokat. Az azonban tény, hogy továbbra sem prioritás Magyarország. Az is tény, hogy Magyarország egymagában meg tudja vétózni az MFF elfogadását. Ezért, így vagy úgy, a jogállamiság kérdésében Magyarországot olyan helyzet elé kellene állítani, amelyben nem éri meg vétózni. Ilyen szituációt pedig nem sikerült kialakítani.

MN: Nem lehet elválasztani egymástól a költségvetést és a jogállamiságról szóló döntést?

HD: Azt elvileg meg lehetne tenni, hogy miután elfogadták a keretszámokat, majd ősszel, a végrehajtási rendeletekkel együtt döntsenek valamilyen jogállamisági mechanizmusról. Ez működőképes stratégia lehetne a német elnökség részéről, csakhogy ebbe a csapdába Budapest és Varsó nem fog belesétálni. Keményen ragaszkodni fognak ahhoz, hogy megszülessen a háttér-megállapodás arról, hogy milyen feltételek mellett adják az áldásukat az MFF-re. Máskülönben elveszítik a vétójogukat.

Az Európai Parlament még beleszólhatna ebbe, hiszen az uniós törvényhozáson belüli konszenzusra szintén szükség van a költségvetés elfogadásához. A koronavírus előtt még lehetett is volna reménykedni abban, hogy az EP határozott és kemény pozíciót vesz fel ebben a kérdésben. De most a parlament sem engedheti meg magának, hogy vétóval késleltesse a mentőcsomag hatálybalépését. Felmerülhet még a Next Generation EU és az MFF-ről esedékes döntés szétválasztása. A múlt héten már érkeztek olyan hírek, miszerint Németországnak a mentőcsomag az elsődleges, és nem nagy baj, ha kicsit csúszik a költségvetés elfogadása. Viszont éppen azért kellett a kettőt összekötni, mert így lehetett mindenkinek adni egy kicsit ahhoz, hogy a végső konszenzus megszülethessen. Ha a két programot mégis szétválasztják, ez a konszenzus kerülhet veszélybe.

MN: Nyugat-Európában mennyire téma, hogy például Magyarországon ellopják az uniós forrásokat?

HD: Egy július elején publikált közvélemény-kutatásban arról kérdezték a németeket, hogy mit tartanak a német uniós elnökség legfontosabb kérdésének. Itt a harmadik helyen végzett a jogállamiság kérdése, ezt minden harmadik német fontos problémának minősítette. Ennél csak a klímavédelmet és a koronavírus következményeinek kezelését említették többen. Az érdeklődés tehát megvan, de ez mégsem olyan ügy, amely a választói preferenciát nagyban befolyásolja Németországban. Hollandiában és az északi EU-tagállamokban viszont az EP-választás óta napirenden van a kérdés. Ott vezető politikusok gyakran hivatkoznak arra, hogy azért kellenek a jogállamisági feltételek, mert a választók adóeuróit lopják el a keleti országokban. Ám hiába élvez jelentős demokratikus legitimációt a holland álláspont, nem valószínű, hogy át tudják vinni ezt a többi tagállamon. Hollandia pedig nem fogja a jogállamiság kérdése miatt megvétózni az MFF-et, a holland politikában a konszenzus sokkal fontosabb. Hollandia európai szerepvállalása nem olyan, mint Magyarországé, hogy rablólovag módjára rövid távú haszonszerzésre játszik, és ezért bármilyen európai kezdeményezést hajlandó elgáncsolni.

Ha valahonnan félni lehet vétótól, az Magyarország és Lengyelország. Róluk mindenki tudja, hogy ha valami nagyon nem tetszik nekik, akkor számukra nem probléma, hogy pár hónapra blokkolják az MFF-tárgyalásokat. Nekik pénzügyileg nem árt, ha 2021-ben még nincs MFF, és az éves költségvetés még a régi pénzügyi perspektíva elosztási kulcsai alapján működik.

MN: Nem hallani semmit a Fidesz EPP-ből való kizárásáról, vagy a 7-es cikk szerinti eljárásról sem. Pedig ezek a folyamatok még jóval a járvány előtt indultak el, és ezeknél nincs konkrét zsarolási eszköze sem a magyar félnek.

HD: Itt is hiányzik a politikai akarat. Még mindig döbbenetesen alulinformáltak a német konzervatív politikusok a magyarországi és a lengyelországi eseményekről. Június végén a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Christian Schmidt volt CSU-s szövetségi miniszter arról írt, hogy Orbán Viktor továbbra is megérdemli, hogy jóhiszeműen kezeljék a lépéseit. Például mert visszavonta a felhatalmazási törvényt. És bár vannak kritizálható ügyek Magyarországon, alapvetően párbeszédre van szükség, ami során ki lehetne alakítani a közös értékfelfogást a konzervatív európai pártcsaládban – érvelt Schmidt. Arra már nem tért ki, hogy hova vezetett a párbeszéd a magyar kormánnyal az elmúlt tíz évben. Ezek nagyon mélyen gyökerező felfogások, amiben benne van az is, hogy Németország történelmi felelőssége miatt nem oktathatja ki a kelet-közép-európai országokat demokráciából és emberi jogokból. Nem is nagyon szeret konfrontálódni velük – miközben a görögöket keményen lenyomták pár milliárd euróért, amikor az eurót kellett megmenteni.

Azokat a pozíciókat, amelyeket Magyarországon a Fidesz képvisel, Németországban a szélsőjobboldali AfD jeleníti meg. Miközben a CDU belpolitikai téren teljesen elfogadhatatlannak tartja ezeket a nézeteket és nem is hajlandó politikai érintkezésbe bocsátkozni az AfD-vel, ugyanazokban a kérdésekben a Fidesszel hajlandó baráti és őszinte párbeszédet folytatni. A CDU konzervatív jobbszárnya semmit nem tanult az elmúlt tíz évben, mintha a memóriájukat időről időre törölnék. Egyáltalán nem emlékeznek a magyarországi demokrácia leépítésére.

MN: Pont erre lehetne magyarázat a gazdasági lobbi befolyása.

HD: Tudunk olyan német politikusokat mondani, akiknél egyértelműen felmerül a gyanú, hogy van ilyen összefüggés. Jól azonosítható például Günther Oettinger szerepe a Paksi Atomerőmű körüli ügyekben és kapcsolata Klaus Mangolddal, a paksi megállapodás szimbolikus keresztapjával. De úgy vélem, hogy nem lehet megvenni a CDU-politikusok 30–40 százalékát. Magyarország nem prioritás, és pontosan azért tudnak ilyen keveset a magyar helyzetről, mert ez nem fontos. Amikor nekik szegezik a kérdést a magyar helyzetről, akkor a jóindulatú, a Néppárt egységére ügyelő konzervatív elvtársiasság jegyében azt felelik, hogy igen, vannak bírálandó dolgok, de itt mégis a konzervatív értékek védelméről van szó. Őket sokkal jobban eléri a magyar kormány kommunikációja, ami arról szól, hogy Orbánt a család, a nemzeti kultúra és a nemzeti alapú demokráciafelfogás miatt érik politikai támadások. A konzervatív politikusok pedig nyitottak erre a diskurzusra, és nem biztos, hogy kétséget ébreszt bennük, amikor progresszív oldalról kritizálják a magyar kormányt. Inkább védelmükbe veszik a konzervatív értékekről papoló Orbánt a vörösök és a liberálisok ármánykodásával szemben. Ez a logika működik sokaknál, mert nem foglalkoznak behatóan a kérdéssel. Nincs szükség arra, hogy megvegyék őket.

MN: Minek kellene történnie, hogy a magyar demokrácia állapota fontos kérdés legyen? A korrupt módon felhasznált uniós forrásokkal kiválóan lehet kampányolni az EU ellen, a nem demokratikus tagállamok pedig kifelé is rombolják az EU legitimitását.

HD: Az elmúlt tíz évben Orbán képes volt az EU-ban korábban elképzelhetetlen dolgokat véghezvinni. Ha fokozatosan csinálja, akkor majdnem bármi megtörténhet – két dolog kivételével. Néppárti politikusok nyílt támadása újra kiélezheti a konfliktust. A Juncker elleni kampány fordulópont volt, de ebből Orbán is tanult. Annak ellenére, hogy Orbánnak kemény konfliktusai vannak Donald Tuskkal, egy olyan szintű lejárató kampányba még egyszer nem fog beleállni. A másik pedig: ha bármi olyat tesz, ami már tényleg védhetetlen. Ellenzéki aktivisták letartóztatása és a nyíltan elcsalt választások – nagyjából ez lenne a vörös vonal. De ezekre nincs rászorulva a rezsim, és belátható időn belül nem is fognak idáig eljutni. Ráadásul a tavalyi önkormányzati választások eredménye is a magyar politikai rendszer demokratikus vonásait erősítette a Nyugat szemében. Az, hogy csupán fél évvel később pénzügyileg és a jogkörök elvételével hogyan ürítik ki az önkormányzatiságot Magyarországon, már nem címlapsztori Nyugaton.

Neked ajánljuk