Új-Zélandon elhalasztják a parlamenti választásokat a koronavírus miatt

  • narancs.hu
  • 2020.08.17 08:51

Külpol

Jacinda Ardern miniszterelnök közölte, figyelembe vette a várható részvételi arányt és a választókkal szembeni igazságosságot is. A cél az, hogy Új-Zéland ismét vírusmentes legyen.

Új-Zélandon a kormány egy hónappal elhalasztotta a parlamenti választásokat a koronavírus-járvány második hullámának kitörése miatt – jelentette be Jacinda Ardern miniszterelnök hétfőn.

A voksolást eredetileg szeptember 19-én tartották volna meg, helyette október 17-én lesz.

Noha a választási bizottságnak az volt a véleménye, hogy a választásokat biztonságosan meg lehet tartani az eredeti időpontban, Ardern a hétfői sajtótájékoztatóján közölte, figyelembe vette a várható részvételi arányt és a választókkal szembeni igazságosságot is.

Bár a mindenkori kormányfő joga meghatározni egy időintervallumon belül, hogy mikor legyen a voksolás – most november 21-éig bármikor megtartható –, Ardern a döntés előtt konzultált a többi pártvezetővel. Hozzátette, hogy többször nem fogják elhalasztani a voksolást.

A közvélemény-kutatási eredmények alapján Ardernt várhatóan újraválasztják.

A parlamenti voksolással egy időben népszavazást tartanak az országban az eutanázia és a marihuána legalizálásáról.

Pénteken hosszabbították meg a legnagyobb város, Auckland vesztegzárát a koronavírus-járvány újabb hulláma miatt. Ardern akkor azt mondta, hogy a karantén még legalább 12 napig tart, és a cél az, hogy Új-Zéland ismét vírusmentes legyen.

Neked ajánljuk

Sorsod Texas

  • Uitz Renáta

A kormányerők őszi politikai évadnyitása igazán eseménydúsra sikeredett: az ellenzéki előválasztás kismiska abban a politikai térben, ahol a katolikus egyház feje – és globális médiasztárja – celebrál szentmisét az eucharisztikus világkongresszus margóján.

Nem családi ügy

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

„Szergej, megírtad?”

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Andrej Koncsalovszkij orosz rendezővel Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról beszélgettünk.

A belső zsarnok

  • TPP

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.

„Ez inkább szolgálat”

  • Soós Tamás

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Az utolsó békeharcos

A görög kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ravatalánál százezrek álltak sorba. A 96 éves korában elhunyt görög zeneszerző hosszú élete szó szerint annak a szabadságeszménynek megtestesülése volt, amelyet általában a Mediterráneummal kapcsolatban szokás elképzelni.

A szabadságot vették el

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.

Az erőteljes közelség

  • Domsa Zsófia

Az önéletrajzi regényfolyam hatodik (záró) kötetét a magyar közönség szinte pontosan tíz évvel az eredeti megjelenése után veheti kézbe. A könyv egy olyan rendkívüli vállalkozás lenyomata, összegzése, amelynek a hatása azóta is érzékelhető az irodalomban, holott a regények megjelenése idején több kritikai jóslat utalt arra, hogy a Knausgård-jelenség tiszavirág-életű lesz.

Japánban

  • Kiss Annamária

A japánok sokszor már-már megszállottan törekednek a harmóniára. Ennek a kiegyensúlyozottságot hajszoló ellentmondásnak ékes bizonyítéka a 20. századi japán irodalom kiemelkedő alakjának, az alig 45 évesen rituális öngyilkosságot elkövető Misima Jukiónak e négy egyfelvonásos darabja, és sajnos az élete is.