Egy ábra, ami rámutat az összefüggésre az átoltottsági szint és a halálozási arány között

  • narancs.hu
  • 2021. november 23.

Külpol

Az Európai Bizottság által megosztott grafikon elég egyértelmű összefüggést mutat. 

Az Európai Bizottság osztott meg egy ábrát a közösségimédia-felületein, amelyen az uniós országok átoltottsági szintjét állították párba az elmúlt 14 nap egymillió főre vetített haláleseteivel. 

Bár az átoltottsági szint nem áll egyenes arányban a halálozási rátával, az ábra alapján az látszik, hogy az alacsonyabb átoltottságú országokban ugrott meg különösen a koronavírus miatti halálozás, a fő fordulópont pedig mintha 70 százalékos átoltottságnál lenne. 

Az ábra szerint a legmagasabb jelenleg Írországban az átoltottság, 93 százalékos, itt az elmúlt két hetes periódust nézve egymillió főre vetítve 15-en hunytak el. Máltán ugyanakkor senki, itt 92 százalékos az átoltottság. 

Magyarország a rosszabbul teljesítő országok között van: 68 százalékos átoltottság mellett az elmúlt két hétben egymillió főre vetítve 135-en hunytak el. Magyarországnál csak Bulgária, Románia, Lettország és Horvátország halálozási adatai rosszabbak, miközben további négy országnál is jobb a magyar átoltottsági szint. 

Némileg kiugró a meglepően alacsony szlovák adat, elképzelhető, hogy ez annak köszönhető, hogy az ábra az elmúlt 14 nap adatai alapján készült. Szlovákiában jelenleg éppen felfutóban van az új járványhullám, amely már most több napi új esetet eredményez, mint az előző hullámokban, a halálesetek száma azonban egyelőre nem ugrott meg. Az országban egyébként épp hétfőn döntöttek az oltatlanokat érintő szigorú korlátozások bevezetéséről. 

   

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.