Egy izraeli civil szervezet bírálta a kormányt, erre kitiltották az iskolákból

  • narancs.hu
  • 2018. július 17.

Külpol

Nem tetszett az oktatási miniszternek, hogy a szervezet a hadsereget és annak tevékenységét kritizálja.

Izraelben kitiltották az iskolákból a Megtörni a hallgatást nevű civil szervezetet, mert bírálta a hadsereg tevékenységét az 1967-ben elfoglalt palesztin területeken - írta a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet.

A százhúsz tagú törvényhozásban negyvenhárom honatya szavazott igennel huszonnégy ellenében az erről szóló törvénymódosítás elfogadásakor kedden. "Véget ért a katonák rágalmazása" - értékelte Naftali Bennet oktatási miniszter az új rendelkezést.

A törvénymódosítást előterjesztő Naftali Bennet és pártja szerint

az elfogadott szabályozással távol akarják tartani az iskoláktól és a diákoktól azokat a szervezeteket, amelyek aláássák az izraeli hadsereg és az állami oktatás céljainak legitimitását.

A törvénymódosítás jogot biztosít az oktatási miniszternek, hogy megtiltsa különböző szervezeteknek, hogy előadásokat tartsanak az iskolákban.

A hadseregtől leszerelt katonák tanúságtételeinek ismertetésével foglalkozó Megtörni a hallgatást szervezet, illetve az új törvénymódosítás bírálói azt mondják,

a valódi cél a kritikus hangok és a szólásszabadság elfojtása, továbbá a civil emberi jogi csoportok lejáratása.

"A jobboldali kormányzat szigorával lassan oda jutott, hogy nem érdekli a politikai megoldás, hanem inkább tovább gyakorol ellenőrzést a palesztinok felett. Elkezdte elhallgattatni a Megtörni a csendet szervezetet. Először azt mondták, hogy ne külföldön, hanem Izraelben beszélj, de ne a hadseregben, ne az iskolákban, ne a közösségi központokban. Honnan fogjuk hallani az igazságot arról, hogy mi történik a megszállt területeken?"- kérdezte Tamar Zandberg, az ellenzéki liberális Merec párt vezetője a kneszetben a vita során.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.