Az olimpiarendezés presztízséből sem a világ boldogabb, demokratikus fele, sem a saját szobrukat építő diktátorok nem akarnak kimaradni. Azzal különösebb gondja egyetlen demokratának sem lehet, hogy 2024-ben Párizsban rendezik a játékokat (köszönhetően többek közt a Momentum 2017-es népszavazási kezdeményezésének): de mi legyen az Ukrajna ellen februárban fegyveres agressziót kezdeményező Oroszország, s a vele szoros szövetségben lévő Belarusz sportolóival?
Magyarország segít, ahol tud
A NOB azt szeretné, ha ők is elindulhatnának a versenyeken, Ukrajna viszont bejelentette, hogy ha ez megtörténik, akkor bojkottálja az eseményt – azt a furcsa helyzetet előidézve, hogy a megtámadott ország nincs ott az olimpián az őt megtámadók kedvéért. Mindez ráadásul egy olyan szervezetet érint, amelynek elnöke, a német Thomas Bach dokumentáltan jó viszonyt ápol Vlagyimir Putyinnal.
Precedens igazából nem létezik: ahogy a nemzetközi álláspont sem egységes a háború megítéléséről, úgy a nemzetközi szakági sportszövetségek és a versenyek rendezői is maguk döntötték el eddig, hogyan is állnak Oroszországhoz. Szinte magától értetődő lenne a korrupció mértékéhez kötni, milyen kemények vagy lazák egyesek ebben a kérdésben, de ez nem stimmel. Az olimpia mellett messze a legkorruptabb szervezőkkel dolgozó nemzetközi fociból például következetesen és mindenhonnan kitiltották mindkét országot – annak ellenére, hogy 2018-ban még Oroszországban rendezték a vb-t. Hasonló a helyzet például a korrupcióval épp nem vádolható nemzetközi jégkorongban is; és egészen más ott, ahol piaci körülmények eleve szóba sem jöhetnek. A sportlövőszövetségnél például lemondatták az orosz elnököt, de ott így is erős marad az orosz befolyás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
