Furcsa társaság gyűlt össze az Irinyi János utcában tizenhat évvel ezelőtt egy áprilisi csütörtök délutánon. A BME Kármán Tódor Kollégiumában a kisszámú érdeklődő előtt tartott fórumnak három előadója volt. A magyar szélerőmű-építés és -üzemeltetés első kézből szerzett tapasztalatairól beszéltek, és bár jószerivel semmiben sem értettek egyet, akkor, 2007-ben náluk jobban senki sem látta át ezt a témát.
Tombor Antal, a rendszerirányító (Mavir) akkori első embere azt jövendölte, hogy az uniós direktívákkal összhangban azután is nő a szélenergia részaránya a magyar árammixben, hogy maradéktalanul kiépül a már kiosztott, 330 megawatt szeles áramtermelő kapacitás. Grábner Péter az Energiahivatalból a 2006-ban botrányos körülmények között kiosztott engedélyeket magyarázva arról beszélt, hogy ha a parlamentben egy szakmailag nem egyeztetett egyéni képviselői indítványt keresztül lehet verni a rendszeren, akkor nem kell csodálkozni, hogy az eredetileg a megújuló energiásokat támogató kasszából a szenet égető Mátrai Erőmű kapja a legtöbb támogatást. Stelczer Balázs, a kulcsi szélerőmű üzemeltetője pedig azt vázolta, hogy miért nem lesz addig Magyarországon érdemi változás, amíg a szélerőművekre nem környezetvédelmi, hanem elsősorban energetikai beruházásként tekintenek. Az előadók biztosan nem gondolták akkor, hogy 16 évvel később még mindig hasonló gondokkal küszködik majd a magyar szélenergia-ágazat.
Jégre tolták
Gyakran hallani, hogy a 2010-ben hatalomra került és azóta regnáló Orbán-kormányok miatt nincs szélenergia-hasznosítás Magyarországon. Ez azonban tévedés. Már 2006-ban is, amikor az első engedélyeket kiadták, nagy problémát okozott a kiszorítósdi (lásd: Bolond szél fúj, Magyar Narancs, 2006. április 13.). Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején a hatalmon lévő szocialisták között a klasszikus energiaipart (a szenet, illetve már akkor is Paksot) favorizáló idősebb politikusi generáció (Podolák György, Puch László, Burány Sándor) ahol tudott, keresztbe tett a biomasszában, szalmatüzelésű erőműben, a megújuló energiában – köztük akár a szélben – megoldásokat kereső fiatalabbaknak. És rendre felbukkant Kapolyi László is, a korszak megkerülhetetlen energetikai nagyembere (róla lásd portrénkat: Rendszereken át, Magyar Narancs, 2004. február 12.).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
