Miért mondott le az Orbán-kormány a szélenergiáról, és mért rossz ez nekünk?

Feljön a szén

Belpol

A magyar energiapolitikából 2010 után gyakorlatilag száműzték a szélenergia-hasznosítást. A Brüsszelből a szélenergiára szánt eurómilliárdok talán észhez térítik a magyar kormányt – és ez volna mindannyiunk érdeke.

Furcsa társaság gyűlt össze az Irinyi János utcában tizenhat évvel ezelőtt egy áprilisi csütörtök délutánon. A BME Kármán Tódor Kollégiumában a kisszámú érdeklődő előtt tartott fórumnak három előadója volt. A magyar szél­erőmű-építés és -üzemeltetés első kézből szerzett tapasztalatairól beszéltek, és bár jószerivel semmiben sem értettek egyet, akkor, 2007-ben náluk jobban senki sem látta át ezt a témát.

Tombor Antal, a rendszerirányító (Mavir) akkori első embere azt jövendölte, hogy az uniós direktívákkal összhangban azután is nő a szélenergia részaránya a magyar árammixben, hogy maradéktalanul kiépül a már kiosztott, 330 megawatt szeles áramtermelő kapacitás. Grábner Péter az Energiahivatalból a 2006-ban botrányos körülmények között kiosztott engedélyeket magyarázva arról beszélt, hogy ha a parlamentben egy szakmailag nem egyeztetett egyéni képviselői indítványt keresztül lehet verni a rendszeren, akkor nem kell csodálkozni, hogy az eredetileg a megújuló energiásokat támogató kasszából a szenet égető Mátrai Erőmű kapja a legtöbb támogatást. Stelczer Balázs, a kulcsi szélerőmű üzemeltetője pedig azt vázolta, hogy miért nem lesz addig Magyarországon érdemi változás, amíg a szélerőművekre nem környezetvédelmi, hanem elsősorban energetikai beruházásként tekintenek. Az előadók biztosan nem gondolták akkor, hogy 16 évvel később még mindig hasonló gondokkal küszködik majd a magyar szélenergia-ágazat.

 

Jégre tolták

Gyakran hallani, hogy a 2010-ben hatalomra került és azóta regnáló Orbán-kormányok miatt nincs szélenergia-hasznosítás Ma­gyarországon. Ez azonban tévedés. Már 2006-ban is, amikor az első engedélyeket kiadták, nagy problémát okozott a kiszorítósdi (lásd: Bolond szél fúj, Magyar Narancs, 2006. április 13.). Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején a hatalmon lévő szocialisták között a klasszikus energiaipart (a szenet, illetve már akkor is Paksot) favorizáló idősebb politikusi generáció (Podolák György, Puch László, Burány Sándor) ahol tudott, keresztbe tett a biomasszában, szalmatüzelésű erőműben, a megújuló energiában – köztük akár a szélben – megoldásokat kereső fiatalabbaknak. És rendre felbukkant Kapolyi László is, a korszak megkerülhetetlen energetikai nagyembere (róla lásd portrénkat: Rendszereken át, Magyar Narancs, 2004. február 12.).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.