Miért mondott le az Orbán-kormány a szélenergiáról, és mért rossz ez nekünk?

Feljön a szén

Belpol

A magyar energiapolitikából 2010 után gyakorlatilag száműzték a szélenergia-hasznosítást. A Brüsszelből a szélenergiára szánt eurómilliárdok talán észhez térítik a magyar kormányt – és ez volna mindannyiunk érdeke.

Furcsa társaság gyűlt össze az Irinyi János utcában tizenhat évvel ezelőtt egy áprilisi csütörtök délutánon. A BME Kármán Tódor Kollégiumában a kisszámú érdeklődő előtt tartott fórumnak három előadója volt. A magyar szél­erőmű-építés és -üzemeltetés első kézből szerzett tapasztalatairól beszéltek, és bár jószerivel semmiben sem értettek egyet, akkor, 2007-ben náluk jobban senki sem látta át ezt a témát.

Tombor Antal, a rendszerirányító (Mavir) akkori első embere azt jövendölte, hogy az uniós direktívákkal összhangban azután is nő a szélenergia részaránya a magyar árammixben, hogy maradéktalanul kiépül a már kiosztott, 330 megawatt szeles áramtermelő kapacitás. Grábner Péter az Energiahivatalból a 2006-ban botrányos körülmények között kiosztott engedélyeket magyarázva arról beszélt, hogy ha a parlamentben egy szakmailag nem egyeztetett egyéni képviselői indítványt keresztül lehet verni a rendszeren, akkor nem kell csodálkozni, hogy az eredetileg a megújuló energiásokat támogató kasszából a szenet égető Mátrai Erőmű kapja a legtöbb támogatást. Stelczer Balázs, a kulcsi szélerőmű üzemeltetője pedig azt vázolta, hogy miért nem lesz addig Magyarországon érdemi változás, amíg a szélerőművekre nem környezetvédelmi, hanem elsősorban energetikai beruházásként tekintenek. Az előadók biztosan nem gondolták akkor, hogy 16 évvel később még mindig hasonló gondokkal küszködik majd a magyar szélenergia-ágazat.

 

Jégre tolták

Gyakran hallani, hogy a 2010-ben hatalomra került és azóta regnáló Orbán-kormányok miatt nincs szélenergia-hasznosítás Ma­gyarországon. Ez azonban tévedés. Már 2006-ban is, amikor az első engedélyeket kiadták, nagy problémát okozott a kiszorítósdi (lásd: Bolond szél fúj, Magyar Narancs, 2006. április 13.). Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején a hatalmon lévő szocialisták között a klasszikus energiaipart (a szenet, illetve már akkor is Paksot) favorizáló idősebb politikusi generáció (Podolák György, Puch László, Burány Sándor) ahol tudott, keresztbe tett a biomasszában, szalmatüzelésű erőműben, a megújuló energiában – köztük akár a szélben – megoldásokat kereső fiatalabbaknak. És rendre felbukkant Kapolyi László is, a korszak megkerülhetetlen energetikai nagyembere (róla lásd portrénkat: Rendszereken át, Magyar Narancs, 2004. február 12.).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.