Magyar idő szerint szerdán délben még a kongresszus egyik házában sem világos a többség alakulása. A képviselőházban jobbak a republikánusok esélyei arra, hogy végül felülkerekedjenek, de itt is szorosabb eredmények születtek, mint amire az előzetes eredmények alapján számítani lehetett. Az NBC News szerda hajnali prognózisa szerint a 220:215 arányú republikánus többség a legvalószínűbb kimenetel, de az előrejelzés pontossága +/- 10 mandátum, egyes eredményekre pedig még napokat várni kell. A republikánusoknak hiába kedvezett több államban is a körzethatárok átrajzolása, és hiába fordítottak összesen 11 mandátumot át, a demokraták kitartottak jó néhány veszélyeztetett elővárosi körzetben, egyes államokban – mint például Ohióban – pedig még javítani is tudtak pozícióikon.
A 100 tagú szenátusban a választás előtt is a lehető legszorosabb, 50:50 volt a két párt közötti felosztás, és a demokraták csupán Kamala Harris alelnök döntő szavazatával tudhatták magukénak a többséget. Itt 35 hely sorsa volt most kérdéses, és az eddigi eredmények a demokraták számára biztatóak:
- Pennsylvaniában a sztrókja által is hátráltatott John Fetterman kormányzóhelyettes végül legyőzte Mehmet Öz ismert televíziós doktort, így egy fontos szenátusi helyet a saját javukra fordítottak.
De a végeredményre még napokat, sőt akár heteket várni kell. Jelenleg ugyanis 48 demokrata és 48 republikánus hely biztos, Arizona valószínűleg a demokratáknak, Wisconsin pedig a republikánusoknak áll.
- Nevadában Adam Laxatl, a republikánusok jelöltje 50:47 arányban vezet az eddigi demokrata szenátorral, Catherine Cortez Mastóval szemben. A Las Vegas környéki levélszavazatok számolása azonban még napokig eltarthat, és azzal Cortez Masto behozhatja hátrányát.
- Georgiában a szavazatok több mint 95 százalékának megszámolása után a hivatalban lévő demokrata szenátor, Raphael Warnock mintegy 35 ezer szavazattal vezet a botrányairól híres egykori amerikaifutball-sztárral, Herschel Walkerrel szemben. Ez elegendő előnynek tűnik arra, hogy Warnock az élen maradjon, de várhatóan nem lesz elég arra, hogy a szavazatok több mint ötven százalékát megszerezze, ezért ebben az államban decemberben második fordulóra kerülhet sor. Ha Nevadát a republikánusok nyerik meg, akkor 2021 után ismét a georgiai második kör dönt a szenátusi többségről.
Íme a választási eredmények öt tanulsága:
1. A republikánus előretörésről, azaz a „piros hullámról” szóló előrejelzések tévesek voltak, a demokraták elégedettek lehetnek az eredménnyel. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindegy, pontosan mi lesz a végkimenetel: a republikánusok csupán néhány fős képviselőházi többséggel is borsot törhetnek a demokraták orra alá különböző kongresszusi vizsgálatok lefolytatásával vagy a költségvetési szavazások akadályozásával; a szenátus sorsa pedig egy esetleges legfelsőbb bírósági megüresedés – vagy Joe Biden egyéb jelölései esetén – lehet kulcsfontosságú. De a demokraták rácáfoltak arra a 2002 óta töretlen hagyományra, hogy a hivatalban lévő elnök pártja rosszul teljesít a félidős választásokon – mindezt pedig különösen nehéz időszakban tették, amikor az inflációs és más gazdasági mutatók egyértelműen a kihívó pártnak kedveztek.
Biden a szoros kongresszusi többségével is jelentős eredményeket ért el az infrastruktúrafejlesztés, a klímaváltozás elleni küzdelem és az adópolitika terén, és habár az új kongresszusi felállás vélhetően a további progresszív törvényhozást nehezen teszi lehetővé, de az kiderült, hogy a választók nem büntetik a pártot a kormányzásért, ami 2024-re nézve kedvező előjel lehet.
2. Az abortuszkérdés végül tényleg számíthatott, de a hatása nem volt egyforma mindenütt. A Legfelsőbb Bíróság júniusi abortuszhatározata felforgatta a félidős választás kampányát: mozgósította a demokratákat, és a nyári hónapokban esélyt adott arra, hogy a kevésbé kedvező gazdasági adatok helyett másra tereljék a politikai diskurzust. Azonban ahogy közeledett a novemberi voksolás, halványodni látszott a téma mozgósító ereje, ám a kedd éjjeli eredmények így is azt mutatják, hogy a döntés hatása nem múlt el nyomtalanul. Az exit poll adatok szerint meglepően sokan, a szavazók 27 százaléka az abortuszt nevezte meg a választások legfőbb kérdéseként, és ez alig maradt el az infláció említésének arányától (31 százalék) – az abortuszt említők háromnegyede pedig a demokrata jelöltre voksolt körzetében. Az abortusztéma fontosságát mutatja, hogy több államban, például a billegő Michiganben, de még a republikánusokhoz húzó Kentuckyban is győzött az abortuszjogok védelmét megerősítő – vagy legalábbis a további korlátozásokat megakadályozó – referendum. Az is igaz viszont, hogy azokban az erősen demokrata államokban, ahol a helyi szabályok miatt az abortusz joga amúgy sem volt veszélyben, ez a mozgósító erő sokkal kevésbé érvényesült: New York államban például a demokrata képviselőjelöltek több körzetben is a várakozásokhoz képest alulteljesítenek, és ha a republikánusok végül megszerzik a képviselőházi többséget, akkor lehet, hogy azt pont ilyen területeken elért sikereiknek köszönhetik.
3. A szavazatok megosztása a két párt között valódi jelenség, a választók büntethették a választási összeesküvésekben hívő „őrült” jelölteket. Közhelyszerű, hogy az élesedő politikai polarizációval az amerikaiak leginkább pártokra szavaznak, nem jelöltekre – ez idén sem volt másképp, de a választók egy kisebb része számára igenis számíthat a jelölt személye, és ez a szorosabb államokban döntő lehetett.
Több jel mutat arra, hogy a 2020-as választási eredményeket nem elfogadó vagy más összeesküvéseket propagáló republikánusok rosszabbul végeztek, mint a szélesebb közönség számára elfogadható társaik.
Pennsylvaniában például a „választástagadó” Doug Mastriano kormányzójelölttel szemben a demokrata Josh Shapiro kiütéses győzelmet aratott – habár itt végül a szenátori pozíciót is behúzzák a demokraták Fettermannak köszönhetően, de a szavazók egy része demokrata kormányzóra és republikánus szenátorra szavazott. Georgiában a helyzet fordított: ott a Biden győzelmét hitelesítő republikánus kormányzót, Brian Kempet könnyen újraválasztották, miközben a szenátori versenyben a demokrata Warnock vezet. A szavazatmegosztásnál persze az a hatás is érvényesül, hogy a már hivatalban lévő jelölt előnyből indul: Wisconsin például ezért választhatta újra a demokrata Tony Everst, miközben – jelen állás szerint – a szenátor a republikánus Ron Johnson maradhat.
4. A demokraták tagállami szinteken is sikereket értek el, ami a 2024-es elnökválasztás szempontjából sem mellékes. Wisconsin újraválasztotta a demokrata kormányzót, miközben a republikánusoknak nem sikerült az állami törvényhozásban a kormányzói vétó felülírásához szükséges kétharmados többséget szerezni. Michigan állami szenátusában 1983 után kerülhetnek újra a demokraták többségbe, és jó esélyük van a minnesotai szenátust is átfordítani. Pennsylvaniában a körzethatárok aránytalansága miatt erre nem volt esélyük, de itt is fontos pozíciókat szereznek. Ezek az államok egyben a 2024-es elnökválasztás fő csataterei is lehetnek, a demokrata előretörés pedig megnehezíti a republikánusok számára azt, hogy a választási részvétel elé akadályokat görgessenek vagy akár a törvényhozáson keresztül a szavazatok számlálását közvetlenül befolyásolják. A félidős választásokkal nem oldódott meg egy csapásra az amerikai demokrácia jövőjét fenyegető minden probléma (Arizonában például a 2020-ról összeesküvéseket terjesztő Kari Lake még megszerezheti a kormányzói posztot), de összességében a választójogi küzdelmek résztvevői a mostani eredményekkel elégedettek lehetnek.
5. Florida mintha egy másik ország lenne, és ez nem biztos, hogy jó Donald Trumpnak. Az utóbbi napokban Donald Trump alig titkolta, hogy a félidős választásokat követően nagy bejelentésre készül – az elnökválasztási kampányát tehát a republikánus sikerekre alapozva tervezte elindítani. Ezeket a terveket a párt jelöltjeinek gyengébb szereplése keresztülhúzhatja, még ha Trump esetén semmit sem lehet biztosan kijelenteni:
könnyen elképzelhető egy olyan forgatókönyv, hogy csak azért is bejelenti indulását az elnökségért, és egyben a 2020-as után az idei választási eredmények hitelességét is kétségbe vonja.
A trumpista jelöltek felemás szereplését látva viszont a republikánusokban felmerülhet a kérdés, hogy a jövőt az exelnökkel képzelik-e el – pártbéli tekintélyét persze nyilvánosan nem kezdhetik ki, de közben alternatív jelöltek felépítésében gondolkozhatnak. Itt kerülhet a képbe Florida – a gyenge republikánus szereplés szinte egyetlen kiemelkedő pontja volt a floridai tarolás: az egykor billegőnek számító államban Marco Rubio szenátor és Ron DeSantis kormányzó újraválasztása is kiütéses győzelemmel ért fel, ráadásul az állami törvényhozás mindkét házában kétharmados többséget betonoztak be. Rubio és DeSantis azonban Trump jövőbeli ellenfelei is lehetnek, a volt elnök környezetében különösen a kormányzó kampányától tartanak. DeSantis jelölése egyben megkönnyebbülés lehetne a republikánus establishmentnek, akik a Trump-féle kiszámíthatatlanságot (és ennek minden választói következményeit) el akarják kerülni, de közben a párt bázisát sem akarják magukra haragítani.
(Címlapképünkön: Ron DeSantis Florida állam republikánus kormányzója felesége, Casey DeSantis és gyermekei társaságában ünnepel újraválasztása után Tampában 2022. november 8-án, a félidős kongresszusi és helyi választások estéjén. Fotó: MTI/AP/Rebecca Blackwell)
