Tábor Áron

Jogfosztás után

Az amerikai abortuszdöntés és következményei

Publicisztika

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Ha Ruth Bader Ginsburg, a legfelsőbb bíróság legendás liberális tagja nem hal meg 2020-ban, másfél hónappal az elnökválasztás előtt – vagy ha még 2014-ben visszavonul, hogy az utódját Barack Obama az akkor demokrata többségű szenátussal szavaztathassa meg… Ha Donald Trump nem nyer 2016-ban… Ha a 2000-es elnökválasztáson Floridában pár száz szavazat máshogy alakul… Ha még 1991-ben az első fekete főbíró, Thurgood Marshall nem republikánus elnökség alatt vonul vissza… Sok ilyen sóhaj hangzott el azután, hogy a legfőbb bírói testület a múlt héten 5:4 arányban felülbírálta az abortusz alkotmányos jogát kimondó fél évszázados precedenst, és a szoros eredmény valóban arra utal, hogy a körülmények szerencsétlen összejátszása kellett az elmúlt évtizedek egyik legdrámaibb amerikai jogfosztásához. Más nézőpontból azonban az okok strukturálisak: az utolsó nyolc elnökválasztásból hétszer a demokrata jelölt szerzett több szavazatot, a demokrata szenátorok rendre több állampolgárt képviselnek, mint a republikánusok, mégis az abortuszról szóló határozatot kizárólag republikánus elnökök által jelölt bírák hozták meg. Az elektori rendszer és a szenátus összetétele felülreprezentálja a kisebb népességű, ritkábban lakott államokat, ami a többségi álláspontnál jóval konzervatívabb szakpolitikákhoz vezet.

Az abortuszhoz való jog felülbírálásához kellett emellett – a fegyvertartás kérdésének átpolitizálásához hasonlóan – az a több évtizedes kitartó konzervatív mozgósítás, amely elérte, hogy a republikánus politikusok kizárólag az ideológiai szempontjaikat maradéktalanul érvényesítő bírókat jelöljenek (a fegyvertartás kérdésében végbement ideológiai fordulatról lásd: Kegyetlen ország, Magyar Narancs, 2022. június 16.). A fegyvertartáshoz hasonlóan a legfelsőbb bíróság most is az amerikaiak többségi véleményével ellentétes álláspontra jutott. A napokban republikánus vezetésű államok sora léptethet hatályba ún. szívhangtörvényeket, amelyek a magzati szívhang kimutathatóságától kezdve teljesen tiltják az abortuszt.

E javaslatok többnyire szűk többséget élveznek, de az ellenzők aránya jelentősen megnő, amint kiderül, hogy a szívhang már akár a terhesség hatodik hetében érzékelhető, még azelőtt, hogy sok nő egyáltalán tudatában lenne az állapotának.

Összességében azonban a közvélemény-kutatások következetesen azt mutatják, hogy a legfelsőbb bíróság ítélete az amerikaiak túlnyomó többsége által valamilyen formában támogatott jogot vont meg. Kevesebb, mint ötödük gondolja azt, hogy semmilyen körülmények között sem megengedett az abortusz, és a Gallup felméréseiben rendre 60 százalék fö­lött volt azok aránya, akik szerint a terhesség megszakításának az első három hónapban legálisnak kellene lennie. Idén májusban, miután a Samuel Alito bíró nevéhez köthető határozattervezet példátlan módon kiszivárgott, rekordmagasra, 67 százalékra ugrott ez utóbbi kérdésben a támogatók aránya, és hosszú idő után először az amerikaiak egyértelmű többsége – 55 százaléka – „pro-choice”-ként, azaz a nők döntési jogának támogatójaként azonosítja magát. Más kutatások is azt erősítik meg, hogy a közvélemény szemében elhibázott a mostani döntés: az amerikaiak nagyjából kétharmada meghagyta volna az 1973-as Roe vs. Wade precedensértékű ítélet nyomán kialakult gyakorlatot, és még a republikánus szavazók között is számottevő kisebbség ellenzi a status quo felborítását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.