Tábor Áron

Jogfosztás után

Az amerikai abortuszdöntés és következményei

Publicisztika

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Ha Ruth Bader Ginsburg, a legfelsőbb bíróság legendás liberális tagja nem hal meg 2020-ban, másfél hónappal az elnökválasztás előtt – vagy ha még 2014-ben visszavonul, hogy az utódját Barack Obama az akkor demokrata többségű szenátussal szavaztathassa meg… Ha Donald Trump nem nyer 2016-ban… Ha a 2000-es elnökválasztáson Floridában pár száz szavazat máshogy alakul… Ha még 1991-ben az első fekete főbíró, Thurgood Marshall nem republikánus elnökség alatt vonul vissza… Sok ilyen sóhaj hangzott el azután, hogy a legfőbb bírói testület a múlt héten 5:4 arányban felülbírálta az abortusz alkotmányos jogát kimondó fél évszázados precedenst, és a szoros eredmény valóban arra utal, hogy a körülmények szerencsétlen összejátszása kellett az elmúlt évtizedek egyik legdrámaibb amerikai jogfosztásához. Más nézőpontból azonban az okok strukturálisak: az utolsó nyolc elnökválasztásból hétszer a demokrata jelölt szerzett több szavazatot, a demokrata szenátorok rendre több állampolgárt képviselnek, mint a republikánusok, mégis az abortuszról szóló határozatot kizárólag republikánus elnökök által jelölt bírák hozták meg. Az elektori rendszer és a szenátus összetétele felülreprezentálja a kisebb népességű, ritkábban lakott államokat, ami a többségi álláspontnál jóval konzervatívabb szakpolitikákhoz vezet.

Az abortuszhoz való jog felülbírálásához kellett emellett – a fegyvertartás kérdésének átpolitizálásához hasonlóan – az a több évtizedes kitartó konzervatív mozgósítás, amely elérte, hogy a republikánus politikusok kizárólag az ideológiai szempontjaikat maradéktalanul érvényesítő bírókat jelöljenek (a fegyvertartás kérdésében végbement ideológiai fordulatról lásd: Kegyetlen ország, Magyar Narancs, 2022. június 16.). A fegyvertartáshoz hasonlóan a legfelsőbb bíróság most is az amerikaiak többségi véleményével ellentétes álláspontra jutott. A napokban republikánus vezetésű államok sora léptethet hatályba ún. szívhangtörvényeket, amelyek a magzati szívhang kimutathatóságától kezdve teljesen tiltják az abortuszt.

E javaslatok többnyire szűk többséget élveznek, de az ellenzők aránya jelentősen megnő, amint kiderül, hogy a szívhang már akár a terhesség hatodik hetében érzékelhető, még azelőtt, hogy sok nő egyáltalán tudatában lenne az állapotának.

Összességében azonban a közvélemény-kutatások következetesen azt mutatják, hogy a legfelsőbb bíróság ítélete az amerikaiak túlnyomó többsége által valamilyen formában támogatott jogot vont meg. Kevesebb, mint ötödük gondolja azt, hogy semmilyen körülmények között sem megengedett az abortusz, és a Gallup felméréseiben rendre 60 százalék fö­lött volt azok aránya, akik szerint a terhesség megszakításának az első három hónapban legálisnak kellene lennie. Idén májusban, miután a Samuel Alito bíró nevéhez köthető határozattervezet példátlan módon kiszivárgott, rekordmagasra, 67 százalékra ugrott ez utóbbi kérdésben a támogatók aránya, és hosszú idő után először az amerikaiak egyértelmű többsége – 55 százaléka – „pro-choice”-ként, azaz a nők döntési jogának támogatójaként azonosítja magát. Más kutatások is azt erősítik meg, hogy a közvélemény szemében elhibázott a mostani döntés: az amerikaiak nagyjából kétharmada meghagyta volna az 1973-as Roe vs. Wade precedensértékű ítélet nyomán kialakult gyakorlatot, és még a republikánus szavazók között is számottevő kisebbség ellenzi a status quo felborítását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.