Ha Ruth Bader Ginsburg, a legfelsőbb bíróság legendás liberális tagja nem hal meg 2020-ban, másfél hónappal az elnökválasztás előtt – vagy ha még 2014-ben visszavonul, hogy az utódját Barack Obama az akkor demokrata többségű szenátussal szavaztathassa meg… Ha Donald Trump nem nyer 2016-ban… Ha a 2000-es elnökválasztáson Floridában pár száz szavazat máshogy alakul… Ha még 1991-ben az első fekete főbíró, Thurgood Marshall nem republikánus elnökség alatt vonul vissza… Sok ilyen sóhaj hangzott el azután, hogy a legfőbb bírói testület a múlt héten 5:4 arányban felülbírálta az abortusz alkotmányos jogát kimondó fél évszázados precedenst, és a szoros eredmény valóban arra utal, hogy a körülmények szerencsétlen összejátszása kellett az elmúlt évtizedek egyik legdrámaibb amerikai jogfosztásához. Más nézőpontból azonban az okok strukturálisak: az utolsó nyolc elnökválasztásból hétszer a demokrata jelölt szerzett több szavazatot, a demokrata szenátorok rendre több állampolgárt képviselnek, mint a republikánusok, mégis az abortuszról szóló határozatot kizárólag republikánus elnökök által jelölt bírák hozták meg. Az elektori rendszer és a szenátus összetétele felülreprezentálja a kisebb népességű, ritkábban lakott államokat, ami a többségi álláspontnál jóval konzervatívabb szakpolitikákhoz vezet.
Az abortuszhoz való jog felülbírálásához kellett emellett – a fegyvertartás kérdésének átpolitizálásához hasonlóan – az a több évtizedes kitartó konzervatív mozgósítás, amely elérte, hogy a republikánus politikusok kizárólag az ideológiai szempontjaikat maradéktalanul érvényesítő bírókat jelöljenek (a fegyvertartás kérdésében végbement ideológiai fordulatról lásd: Kegyetlen ország, Magyar Narancs, 2022. június 16.). A fegyvertartáshoz hasonlóan a legfelsőbb bíróság most is az amerikaiak többségi véleményével ellentétes álláspontra jutott. A napokban republikánus vezetésű államok sora léptethet hatályba ún. szívhangtörvényeket, amelyek a magzati szívhang kimutathatóságától kezdve teljesen tiltják az abortuszt.
E javaslatok többnyire szűk többséget élveznek, de az ellenzők aránya jelentősen megnő, amint kiderül, hogy a szívhang már akár a terhesség hatodik hetében érzékelhető, még azelőtt, hogy sok nő egyáltalán tudatában lenne az állapotának.
Összességében azonban a közvélemény-kutatások következetesen azt mutatják, hogy a legfelsőbb bíróság ítélete az amerikaiak túlnyomó többsége által valamilyen formában támogatott jogot vont meg. Kevesebb, mint ötödük gondolja azt, hogy semmilyen körülmények között sem megengedett az abortusz, és a Gallup felméréseiben rendre 60 százalék fölött volt azok aránya, akik szerint a terhesség megszakításának az első három hónapban legálisnak kellene lennie. Idén májusban, miután a Samuel Alito bíró nevéhez köthető határozattervezet példátlan módon kiszivárgott, rekordmagasra, 67 százalékra ugrott ez utóbbi kérdésben a támogatók aránya, és hosszú idő után először az amerikaiak egyértelmű többsége – 55 százaléka – „pro-choice”-ként, azaz a nők döntési jogának támogatójaként azonosítja magát. Más kutatások is azt erősítik meg, hogy a közvélemény szemében elhibázott a mostani döntés: az amerikaiak nagyjából kétharmada meghagyta volna az 1973-as Roe vs. Wade precedensértékű ítélet nyomán kialakult gyakorlatot, és még a republikánus szavazók között is számottevő kisebbség ellenzi a status quo felborítását.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
